Huszár Gál Városi Könyvtár, 9200 Mosonmagyaróvár, Erkel Ferenc utca 16. 06 96 555 553 hgkmovar@hgkmovar.hu

Évfordulónaptár 2023.


Az évfordulónaptár csak a kerek (25, 50, 75, 100. stb.) évfordulókat tartalmazza. Azoknak a híres személyeknek a rövid életrajza szerepel benne, akik Mosonmagyaróváron és környékén vagy a történelmi Moson vármegyében születtek vagy haltak meg, illetve tevékenységük, munkásságuk egészben vagy részben e területhez kötődik.
Az életrajzok Enzsöl Imre, Kimlei Péter, Thullner István és Tuba László szócikkeinek felhasználásával készültek.



ÉVFORDULÓK A HÓNAP PONTOS MEGJELÖLÉSE NÉLKÜL


1723.


300 éve született Magyaróváron Hermán József római katolikus pap, egyházi író. 1744-ben szentelték pappá. Győrben segédlelkész, majd plébános, 1755-ben lett kanonok és hitszónok. 1760-tól mézeskúti apát, később Komárom megyei főesperes, szentszéki ülnök. Komárom és Mosony vármegyék táblabírája. Híres szónokként gyakran beszélt a megye határain kívül is, pl. Pozsonyban, Nagyszombaton vagy Keszthelyen. Beszédei 10 kötetben maradtak fenn, amelyek főleg prédikációk. Győrben halt meg 1769. július 22-én.

1723


300 éve halt meg Magyaróváron Kherling András bíró. Pozsonyban született, pozsonyi mézeskalácsos céhes iparos családból származott. 1697-ben egy özvegy magyaróvári mézes-bábos asszonyt vett feleségül. Kilenc alkalommal (1-1 évre) választották meg Magyaróvár bírójává 1701 és 1715 között. Határozottan fellépett a város jogait szűkítő uradalmi adminisztrátorok tevékenységével szemben. 1708-ban javasolta a teljes szabad királyi városi privilégium megszerzését, amihez megvolt a város anyagi ereje. 1713-ban a város területén jogtalanul emelt sörfőző uradalmi kerítését elbontatta a polgárokkal. 1716-ban nem fogadta el a jelölést, visszavonult a városi hivataloktól, amikor Magyaróvár gazdasági függetlenségét is részben elveszítette. Rövidesen a város szabad plébános-választási jogát (kegyuraság) is hosszabb időre felfüggesztették. Kherling azt javasolta, hogy ebben az ügyben ne is tárgyaljanak a jószágkormányzóval. 1723-ban halt meg, benne a város talán a legkarakteresebb vezetőjét veszítette el.

1923.


100 éve született Nagykanizsán Ketting Ferenc vegyészmérnök, tejgazdasági szakember Középiskolai tanulmányait Nagykanizsán a piarista gimnáziumban végezte, 1941-ben tett érettségi vizsgát. Ezt követően Budapesten, a József Nádor Műszaki és Gazdaság-tudományi egyetemen tanult, ahol 1946-ban szerzett vegyészmérnöki oklevelet. Intézeti mérnökként kezdte pályáját az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központnál majd 1952-1962 között a Tejipari Központi Laboratóriumban dolgozott, ahol bekapcsolódott a tejipari kutatásokba. 1962-ben került Mosonmagyaróvárra, amikor az 1903-ban alapított Magyar Tejgazdasági Kísérlet Intézet igazgatójává nevezték ki. Kitartó munkával elérte, hogy munkatársainak száma a kezdeti 20 főről, az 1960-as évek közepére megkétszereződött, az 1970-es évek elejére pedig elérte a 100 főt. Új kutatási részlegeket hozott létre Pécsen és Budapesten is. Vezetése alatt 1971-től az intézet rátért a középtávú kutatás rendszerére és mintegy 25 éven át a kutatómunka középpontjában a tejipari gyártmányok és gyártástechnológiák komplex fejlesztése állt. 1983-ban vonult nyugdíjba, a kutatói, oktatói tevékenységét, tovább folytatta. Szakirodalmi munkásságát 27 könyv, könyvrészlet és jegyzet valamint közel 100 tudományos és ismeretterjesztő közlemény fémjelzi. Budapesten halt meg 2004. augusztus 16-án.

1973.


50 éve halt meg Dobóczky Imre (Váradi Imre) festőművész, vízügyi szakember. Magyaróváron született 1911-ben. A „Mosonvármegye” című újság alkalmi híreire támaszkodva tudjuk, hogy a tanulmányai idején évente rendszeresen Magyaróváron vakációzott. Innen eredeztethető jó kapcsolata a város vezető embereivel, akik rendszeres megbízásokkal, a helyi vezető emberekről festett portrék megrendelésével látták el. 1943-ban az Országos Öntözésügyi Hivatal meghívásos művészeként nagyméretű festményeiből álló kiállítást vitéz Nagybaconi Nagy Vilmos honvédelmi miniszter nyitotta meg. Ebben az évben kapott megbízást a budapesti Vigadó egyik nagytermének kifestésére. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet vízépítési szakosztálya 1943-ban vele készíttette el az 1940-1942-es árvízvédelem emlékére kiadott plakettet, amely a Magyar Királyi Pénzverdében készült. Három évtizeden át dolgozott a magyar vízügyi szolgálat különböző területein: vezető technikusi, műszaki főelőadói munkakörökben. Számos vízgazdálkodással foglalkozó szakkönyv illusztrációját ő készítette el. Munkásságának elismerését jelzi, hogy megkapta a „Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója” és a „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” kitüntetéseket. Képzőművészeti alkotásai közül Mosonmagyaróváron ma is megtekinthető az általa 1941-ben készített, Széchenyi Istvánnak emléket állító domborműves tábla továbbá a Segítő Mária gyógyszertár freskója.

JANUÁR


1948. január 1.


75 éve született Cikolaszigeten Énekes Emőke (Kövér Károlyné, Szegedi Vargha Lászlóné) sportoló, röplabdázó. Középiskolai tanulmányai után, 1966-ban a mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémia Atlétikai Clubban kezdett el játszani. 1968-ban a Nehézipari Minisztérium Sportegyesülete igazolta le. 1978-1984 között a Vasas Izzó illetve a Tungsram SC játékosa volt. Tizenegy magyar bajnoki aranyérmet szerzett 1969-1983 között. Klubjaiban egy BEK és két KEK győzelem részese volt. Tagja volt az olimpiai játékokon 1972-ben ötödik és 1980-ban negyedik, a világbajnokságokon 1970-ben negyedik és 1974-ben hatodik, valamint az Európa Bajnokságokon 1979-ben negyedik és 1983-ban bronzérmes helyezést elért magyar csapatnak. 115-szörös válogatott játékos volt, aki elsősorban a támadó- és a sáncjátékban jeleskedett. Budapesten halt meg 1987. május 20-án.

1923. január 15.


Czéh Lajos
100 éve halt meg Magyaróváron Czéh Lajos nyomdász. Magyaróváron született 1849. március 29-én. Czéh Sándor magyaróvári nyomdász és polgármester fia volt. A szülői házból hozott szakmát Budapesten és Németországban tökéletesítette tovább. Felesége a magyaróvári Günther Irma volt, sógora pedig Günther Adolf, az első magyaróvári mozi megnyitója. Házasságából egy lánya született. Egy ideig Sándor bátyja győri nyomdájában is dolgozott. 1880-ban tért vissza végleg Magyaróvárra, ahol 1883-ban vette át elhunyt apja neves nyomdáját. A Czéh Sándor-féle könyvnyomda az ő idejében is magas színvonalon működött. 1910-ben erősödő szembaja miatt a nyomda eladását határozta el és a Mosonvármegye Könyvnyomdája vette át a vállalatot. Társadalmi funkciókat is ellátott a városnál, a takarékpénztárnál és egyesületekben.

1923. január 20.


Vas Zoltán
100 éve született Magyaróváron Vas Zoltán építész. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1941-ben kezdte meg tanulmányait, 1944-ben azonban az evakuáló egyetemmel Németországba, majd amerikai hadifogságba került, s csak 1947-ben sikerült diplomát szereznie. Tervezői munkáját különböző magán tervező irodákban kezdte, 1948-tól a Középülettervező Vállalatnál folytatta. 1963 és 1983 között az Általános Épülettervező Vállalat tervezője, később műteremvezető. 1983-ban innen vonult nyugdíjba. 1969-ben Ybl-díjjal tüntették ki. Tehetsége, műszaki érzéke, lelkiismerete messze az átlag fölé emelte. Feladatai egyre nagyobbak, szebbek és az akkori kornak megfelelően mind épületté is váltak. Életművén a skandináv építészet hatása követhető nyomon. Budapesten halt meg 1986. május 1-jén.

1873. január 24.


150 éve született Mosonban Nusser József római katolikus pap. 1885-1889 között a magyaróvári piarista gimnáziumba járt, majd ezt követően a győri bencésekhez. 1893-tól a győri papi szeminárium hallgatója volt. 1897. július 6-án Győrben szentelték pappá. Első miséjét szülőhelyén, Mosonban tartotta. Rajkán és Nezsideren káplánként szolgált. 1907-ben került a levéli plébániára. 1914-től Halászi plébánosa volt. Jelentős szerepet játszott Halászi gazdasági és közéletében is. Vezetője volt a helyi hitelszövetkezetnek és a tejszövetkezetnek is. Budapesten halt meg 1934. március 6-án, de Mosonban temették el.

FEBRUÁR


1923. február 5.


100 éve született Budapesten Kárpáti György vegyészmérnök. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Bolyai Reáliskolában végezte, ezzel párhuzamosan húsipari tanuló is volt. Középfokú tanulmányai után dolgozott egy hentesmesternél és a Budapesti Közvágóhídon is. 1951-től az Országos Magyar Mezőgazdasági Ipari Kutató Intézet munkatársa volt. 1959-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 1959-1962 között az Országos Húsipari Kutatóintézetben dolgozott. Ezt követően a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület főtitkárává választották, majd Moszkvában a KGST titkárság élelmiszeripari osztályának tanácsosa lett. 1971-1981 között Budapesten a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet munkatársa volt, ahol az Élelmiszeripari Technológiai Főosztályt vezette. Éveken át foglalkozott a húsok előhűtésével és fagyasztásával. Javaslata alapján vezették be Magyarországon a húsok tömbfagyasztását. Egyik legnagyobb szakmai eredménye a magyar szalámigyártás technológiájának empirikus felmérése volt. 1981-ben nevezték ki Mosonmagyaróvárra, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karára, ahol az Élelmiszertechnológiai és Mikrobiológiai Tanszék munkáját irányította 1987-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1983-ban a kezdeményezésére indult meg Mosonmagyaróváron a húsfeldolgozás és tartósítás szakirányú képzés. Budapesten halt meg 2006. február 8-án.

1873. február 26.


'Sigmond Elek
150 éve született Kolozsváron 'Sigmond Elek kémikus. A műegyetemen nyert vegyészmérnöki oklevelet és szerzett doktorátust 1898-ban. 1899-től 1905-ig a magyaróvári Országos Növénytermesztési Kísérleti Állomáson dolgozott Cserháti Sándor mellett. Ezután az aradi kirendeltségre került kutatónak. Államköltségen Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban tett talajtani tanulmányutat. Munkájában felhasználta a klasszikus orosz talajtani iskola eredményeit is. 1908-ban visszaérkezve a műegyetemen általa felállított mezőgazdasági kémiai technológiai tanszéket vezette. 1909-ben ő szervezte az első Nemzetközi Agrokémiai Konferenciát Budapesten. Elkészítette az ország első talajtérképét. Talajosztályozási módszert dolgozott ki. Meghatározta a talajvegyészek legfontosabb feladatait. Iskolateremtő személyiség volt. A szikesek javításával foglalkozott a legtöbbet. Két legfőbb munkáját angol nyelvre is lefordították. További fél tucat könyvet és 350 tanulmányt írt. 1910-től a Nemzetközi Talajtani Társaság vezetőségi tagja volt. Az Országos Kémiai Intézet vezetője volt 1926-tól 1934-ig. 1929-ben megszervezte a Természettudományi Társulat Mezőgazdasági Szakosztályát. Budapesten halt meg 1939. szeptember 30-án.

1998. február 28.


25 éve halt meg Győrben Kováts Zoltán vízépítő mérnök. Magyaróváron született 1928. szeptember 28-án. Elemi iskolai osztályait és a piarista gimnáziumot is szülővárosában járta ki, 1947-ben iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karára, ahol 1951-ben szerzett diplomát a vízépítés szakon. Ennek birtokában először a miskolci Vízépítő Vállalatnál helyezkedett el, ahonnan 1955-ben került a Szolnoki Vízügyi Igazgatósághoz. 1957-től dolgozott Győr-Sopron megyében, ahol az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (ÉDUVIZIG) Szigetközi szakaszmérnökségén töltéserősítési, belvízrendezési és folyószabályozási munkákkal foglalkozott. 1958-ban a megyei Földmérő Munkaközösség tagjaként rövid ideig térképészeti munkákat végzett. 1959-től nyugdíjazásáig (1988) az ÉDUVÍZ Igazgatóság felelős tervezőjeként és osztályvezetőként dolgozott. Nyugdíjasként tevékeny részt vállalt a vasbeton műtárgyak tervezésében, utolsó munkája a denkpáli duzzasztó és hallépcső vasbeton műveinek terve volt. Tagja volt a Magyar Hidrológiai Társaság győri területi szervezetének, a Vízügyi Sportkör Evezős Szakosztályának, a Magyar Evezős Szövetségnek és a Magyar Cserkész Szövetségnek. Győrött és Mosonmagyaróváron is komoly szerepet vállalt a cserkészmozgalom újjászervezésében. Számos szakmai kitüntetései közül a jelentősebbek: Munka Érdemrend bronz fokozat, Vásárhelyi-emlékérem és Pro Aqua-díj.

MÁRCIUS


1823. március 3.


200 éve született Ertingenben Köhler Vilmos (Wilhelm Köhler) kertész. 1850-1862 között a Magyaróvári Gazdasági Tanintézet kertésze, 1878-ig főkertésze volt. Munkája eredményként a kertészet 1850-1868 között 2 holdnyi területből 12 holdnyira növekedett. A tanintézet kertészetének főbb részei voltak: agrobotanikus, konyha-, virágos-, epres-, komlóskert, szőlő, gyümölcsös, gyümölcs- és haszonfaiskola továbbá hét kasból álló méhészet. Köhler munkája elismerését jelzi, hogy tényleges tagja volt a pesti kertész egyesületnek, levelező tagja volt a grazi mezőgazdasági társaságnak. Magyaróváron halt meg 1879. szeptember 21-én.

1848. március 8.


Kosutány Tamás
175 éve született Nyírlugoson Kosutány Tamás mezőgazdász, agrokémikus. 1867-ben végzett a szatmárnémeti főgimnáziumban, majd elvégezte a végezte a keszthelyi Georgikont. A pesti egyetemen vegyészetet hallgatott. 1870-ben állami ösztöndíjjal a hallei egyetemre ment mezőgazdasági kémiát tanulni. 1871-től a magyaróvári tanintézetben segédtanár, 1874-ben rendes tanár lett. 33 évig dolgozott városunkban, a „nagy tanári kar” tagjaként 1903-ig. A magyar agrokémia úttörő alakja volt. A város közéletében is aktívan részt vett, a Magyaróvári Széchenyi Kör elnökévé is megválasztották. Tucatnyi könyvét több nyelvre is lefordították. 1904-ben a fővárosi Országos Kémiai Intézet és Központi Kísérleti Állomás igazgatójává nevezték ki, közben tanított a műegyetemen. 1883-ban ő alapította a „Mezőgazdasági Szemle” című neves folyóiratot, amelyet Magyaróváron 1904-ig szerkesztettek Cserháti Sándorral. 1894-ben az MTA levelező tagjává választották. 1904-ben a Vaskorona rend III. osztályát kapta, 1912-ben udvari tanácsosi címmel ruházták fel. Budapesten halt meg 1915. január 19-én. Mosonmagyaróváron emlékét relief őrzi az egyetem belső udvarán (1968).

1823. március 17.


200 éve született Magyaróváron Peck Ágoston piarista szerzetestanár. 1839-ben lépett be a piarista rendbe, 1846-ban szentelték pappá. 1847-1849 között Budán tanított, ahol 1848 májusában tüzérnek állt. 1850-1851-ben Szegeden, 1852-1856 között Temesváron tanított. Először az 1857-1858-os tanévben került Magyaróvárra. 1859-1866 között Pesten dolgozott, majd 1867-től haláláig szülővárosában, a piarista gimnáziumban tanított. Képzett természettudós volt: földrajzot, természetrajzot és fizikát tanított. 1878-ban ő készítette el Major Pál Mosonymegye monographiája című művében azt a részt, amely a megye növény és állatvilágát mutatja be. Magyaróváron halt meg 1887. július 16-án.

1923. március 21.


Ujhelyi Imre
100 éve halt meg Magyaróváron Ujhelyi Imre mezőgazdász, állatorvos. Dunapatajon született 1866. január 12-én. A Magyaróvári Gazdasági Akadémián (1884-1886) és a Budapesti Állatorvosi Főiskolán folytatott tanulmányokat. Magyaróváron tanársegéd lett az állatgyógyászati tanszéken. 1893-ban nevezték ki tanárrá. 1896-ban rendkívüli, 1898-ban rendes tanár lett. Állategészségtant és tejgazdaságtant adott elő. 1896-ban megszervezte a Magyaróvári Szarvasmarha-Tenyésztési (Tenyésztő) Egyletet, amelyhez sikeres községi tejszövetkezetek kapcsolódtak később. 1903-ban megalapította Magyaróváron az Országos Tejkísérleti Állomást, amelyhez sajtgyár kapcsolódott (Óvári és Illmici sajtok). Itt kezdték hazánkban a nagyüzemi vaj- és sajtgyártást és a kapcsolódó kutatást. Sokat tett a szarvasmarha betegségek (gümőkór) leküzdéséért. A gümőkór megállapítására kidolgozott Bang-Ujhelyi eljárás nevét nemzetközileg is elismertté tette. Nemzetközi kongresszusokon adott elő állatgyógyászati témákról. 1893-ban - szintén a helyi akadémiához kapcsolódóan - Országos Állatgyógyászati Állomást hozott létre. Rengeteg előadást tartott és foglalkozott a Moson megyei tejszövetkezeti mozgalommal. A vásárlásoktól a tartáson át a versenyekig és törzskönyvezésig mindent szervezett és végzett. 1909-ben a Magyaróvári Gazdasági Akadémia igazgatója lett. 1936-ban Levélen és Magyaróváron egyszerre állították fel szobrát, Pátzay Pál alkotását. Az egyetem belső udvarán látható a róla készült dombormű. A városban utcát és iskolát is elneveztek a kiváló emberről.

1998. március 24.


Szöllősy László
25 éve halt meg Szentgotthárdon Szöllősy László fizikus. Szegeden született 1927. július 2-án. Szegeden végezte iskoláit. A Baross Gábor egyetemi gyakorló gimnáziumban érettségizett 1946-ban. Előtte amerikai fogságba került, mint levente. A szegedi egyetemen fizika-kémia szakos tanár lett. A szegedi egyetemen fizikusként járta a ranglétrát és docensi fokozatig vitte. 1963-ban kandidált a lumineszcencia témakörében. 1975-ben eredményesen pályázott Mosonmagyaróvárra tanszékvezetőnek, a matematika-fizika tanszéken lett egyetemi tanár. Ő szervezte és vezette a helyi egyetem Oktatástechnikai Csoportját. A fotóakusztikus spektrométer kifejlesztője volt. Alkalmazott fizikával és agrofizikai kutatásokkal is foglalkozott Mosonmagyaróváron. Közel két tucat cikke jelent meg - részben társszerzőkkel - külföldön. Öt egyetemi jegyzetet írt. Itthon a szaklapok és tudományos ismeretterjesztő kiadványok is közölték számos írását. Az Eötvös Lóránt Fizikai Társaság, a Magyar Biofizikai Társaság és a Veszprémi Akadémiai Bizottság Műszaki-Fizikai Munkabizottságának tagja volt. 1988-ban ment nyugdíjba, de nem szakadt el a tanszéktől, még jelentek meg publikációi. Lelkes elnöke volt a Mosonmagyaróvári Széchenyi Polgári Körnek. Mosonmagyaróváron temették el.

1873. március 26.


Krolopp Hugó
150 éve született Nagyszombatban Krolopp Hugó mezőgazdász, közgazdász. Középiskolai tanulmányait a váci piarista gimnáziumban végezte. 1901-ben a Magyaróvári Gazdasági Akadémián szerzett oklevelet. 1900-ban, a párizsi világkiállításon segédkezett a magyar mezőgazdaságot bemutató kiállítási anyag összeállításában. 1902-1906 között segédtanár volt a Magyaróvári Gazdasági Akadémia üzemtani tanszékén. Magyaróvári tartózkodása alatt jelentette meg a mezőgazdasági kereskedelemtanról szóló kézikönyvét, amely többek között az értékpapírok szerepével, a hitelezés gyakorlatával is foglalkozott. Ezt követően a Debreceni Gazdasági Akadémián tanított. 1920-ban az újonnan létesített közgazdasági karon a mezőgazdasági kereskedelemtan rendes tanárává nevezték ki. Az 1925-26. tanévben ő volt a kar dékánja. A Nemzeti Munkapárt képviselőjeként 1910-1918 között tagja volt a magyar országgyűlésnek. Budapesten halt meg 1928. február 13-án.

1948. március 26.


Baintner Ferenc
75 éve halt meg Balassagyarmaton Baintner Ferenc mezőgazdász, vegyész. Balassagyarmaton született 1871. május 20-án. Gimnáziumi tanulmányait Iglón végezte, 1889-től a fővárosban vegyészetet tanult, majd vegyész-asszisztensként dolgozott. 1893-ban beiratkozott a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára, amelynek elvégzése után tanársegéd lett. 1896-ban Kolozsvárra került, az ottani vegykísérleti tanszékre. Az ott kiépített Vegyvizsgáló Állomáson kutatott és igazgató lett. Cikkei főleg a „Kísérletügyi Közlemények”-ben jelentek meg. A Magyaróváron elkezdett tejvizsgálati, borászati, szeszgyártási témákban mélyült el a leginkább. 1920-ban – Trianon miatt – visszaköltözött szülővárosába.

1773. március 27.


250 éve halt meg Nagyszombatban Forgách Ignác földbirtokos, katonatiszt. Rajkán született 1702. július 21-én. Huszonöt éves korától katonáskodott, 1741 őszéig a Koháry-dragonyosezred alezredese volt. 1741-ben Mária Terézia királynő előléptette ezredessé és megbízta a tervezett hat új magyar gyalogezred egyikének felállításával és vezetésével. Az ezred gyülekezőhelye Pozsony volt, kezdetben toborzókörzete is túlnyomórészt Pozsony és Nyitra vármegyékből állt. Katonái egyenruhájukon magyaros jegyeket viseltek. 1744-től formálisan is Forgách-ezrednek hívták, tulajdonosáról Forgách Ignácról, aki 1745-től már vezérőrnagy volt. Az osztrák örökösödési háború idején részt vett Ingolstadt körülzárásában és elfoglalásában (1743), valamint Wissembourg védelmében a többszörös francia túlerő ellenében. Itt embereivel fogságba esett, de fogolycsere során hamarosan kiszabadult. Katonáival az észak-itáliai hadszíntér több csataterén is megfordult, majd a hétéves háború (1756-1763) több ütközetében is részt vett. A háborút lezáró hubertusburgi béke után táborszernaggyá léptették elő. Ezrede 1769-től a 32. hadrendi számot viselte, a mai MH Támogató Dandár 32. Budapest Díszzászlóalj Forgách Ignác ezredét jogelődjének tekinti.

ÁPRILIS


1873. április 6.


Vargha Damján György
150 éve született Lébényszentmiklóson Vargha Damján György cisztercita szerzetestanár. Középiskolai tanulmányait Magyaróváron kezdte, a főgimnáziumot Kecskeméten végezte el. 1892-ben Egerben lépett a cisztercita rendközösségbe, amelynek főiskoláján kezdte a hittudomány tanulmányokat. Egyetemi éveit a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán töltötte, ahol a Gyulay Pál nevelte nemzedékhez tartozott. 1899-ben szerzett filozófiai doktorátust és ebben az évben lett áldozópap is. Középiskolai tanár volt Baján, Egerben és Székesfehérváron. Az utóbbi helyen élesztette fel a régi magyar Szent Imre kultuszt, 1912-ben maga is az általa alapított budapesti Szent Imre Gimnáziumban tanított. 1920-ban egyetemi magántanár, a tudományok doktora, 1925-től a pécsi Tudományegyetem rendes tanára, az 1941/42-es tanévben rektora. A több nyelven (latinul, németül, franciául és holland-flamandul) beszélő tudós 1919 óta tagja volt a MTA-nak és tiszteletbeli tagja a Szent István Társulatnak. Különböző folyóiratokban publikált nyelvészeti és irodalomtörténeti tanulmányokat, tudományos munkásságot a középkori magyar irodalom területén a kódex-forráskutatás és magyarázat körében fejtett ki. Az 1949-es államosítás után feloszlatott renddel együtt neki is mennie kellett, 6 ezer kötetes könyvtárát és pótolhatatlan értékű kéziratait széthordták, vagy bezúzták. Először Székesfehérvárra, majd Zircre vitték, ahonnan 1950 júliusának egyik éjjelén társaival együtt Előszállásra deportálták. Innen visszakerült szülőfalujába, majd nővéréhez, özvegy Weisz Andrásnéhoz költözött Hegyeshalomba. Hegyeshalomban halt meg 1956. április 6-án.

1873. április 25.


150 éve született Pozsonyban Hegyi Dezső mezőgazdász, mikológus. Középfokú tanulmányai befejezése után a párizsi Sorbonne-on tanult, elsősorban gombatannal, mikológiával foglalkozott. 1893-ban a Magyaróvári Gazdasági Akadémián gazdász oklevelet szerzett. 1899-ben a magyaróvári Növényélet- és Kórtani Állomás munkatársa lett. 1911-1919 között az állomás vezetője volt, amely 1913-ban Budapestre helyezte át székhelyét. Pályája kezdetén elsősorban a búzarozsdával foglalkozott, több éves kísérletei eredményeit beszámolókban tette közzé. Fontosnak tartotta a betegség legyőzésének érdekében, új ellenálló búzafajták meghonosítását, elterjesztését. Emellett foglalkozott még a csillagfürt bakteriózisával, a cukorrépa gyökérrothadásával és az üszöggombákkal. Magyaróváron jelent meg a konyhakerti növények gombás és baktériumos betegségeivel foglalkozó hiánypótló munkája, amely elsősorban a laikusok számára készült, szemléletes, közérthető stílusban. 1919-ben nyugdíjba vonult, de folytatta növénykórtani kutatásait, cikkeket jelentett meg a szaksajtóban. Budapesten halt meg 1943 után.

MÁJUS


1898. május 16.


125 éve született Felsőpulyán Ispánki József (1935-ig Gloser József) tanár. Tanítói majd magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. 1930-1945-ig a magyaróvári polgári iskola, 1946-1961-ig az 1. sz. Általános Leányiskola (később a 2. sz. Általános Iskola) igazgatója. Nyugdíjaztatása után 1961. augusztus 15-től 1978. november 30-ig a Gép-és Gyorsíró Iskolai Tanfolyam vezető tanára. Aktív és lelkes közéleti ember volt, alapítója az Irodalom- és Zenebarátok Körének. Mosonmagyaróváron halt meg 1978. november 30-án.

1898. május 19.


125 éve halt meg Budapesten Zichy Antal író, politikus. Zalában született 1823. november 7-én. A pesti egyetemen jogot hallgatott. Moson vármegye aljegyzője, 1847-ben országgyűlési követe. 1848-ban újraválasztották Magyaróváron, és 1849-ben követte a nemzetgyűlést Debrecenbe és Szegedre. A szabadságharc leverése után haditörvényszék elé állították és a Somogy megyei birtokára internálták. 1861-ben Somogy megye jegyzője volt. 1861-ben és 1865-től 1882-ig nemzetgyűlési képviselő, később a főrendi ház tagja. 1866-tól a Kisfaludy Társaság tagja volt. Számos újságcikke, irodalmi tanulmánya, politikai röpirata és - három angol történelmi témájú - drámája és irodalmárokat bemutató könyve jelent meg. Ápolta egykori mosoni követtársa, Széchenyi István emlékét. Naplóját, leveleit, cikkeit sajtó alá rendezte (1884-96), és életrajzát is megírta.

1923. május 20.


Németh Dezső
100 éve született Zsennyén Németh Dezső közgazdász. Polgári iskolai tanulmányai után 1944-ig szülőfaluja közigazgatásában dolgozott. 1944-1945 között katonai szolgálatot teljesített, majd hadifogságba esett. 1948-ban érettségizett és a közgazdasági egyetemre jelentkezett. Az egyetem befejezése után a Gödöllői Agrártudományi Egyetem üzemtani tanszékén kezdett el dolgozni. Rövid debreceni tartózkodás után 1954-ben került a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára, ahol a gyakorlati tanszék élére nevezték ki. 1956-1957 között az üzemtani tanszék oktatója volt, később visszakerült a gyakorlati tanszékre, amely akkor termeléstechnikai tanszék néven működött. 1966-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett. Értekezését a szigetközi nagyüzemek öntözéses gazdálkodásáról írta. 1967-ben egyetemi docenssé nevezték ki. 1977-től 1984-ig, nyugdíjba vonulásáig a gyakorlati, az alkalmazott üzemtani tanszéket vezette. A tangazdasági gyakorlatok és a termeléstechnikai gyakorlatok tantárgyakat oktatta. Több egyetemi jegyzet társszerzője és több szakcikk szerzője volt. Háromszor kapta meg a „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” kitüntetést. 1976-ban Nagyváthy János Emlékérmet kapott. Mosonmagyaróváron halt meg 1995. április 30-án. Sírja a zsennyei (cicellei) temetőben található.

1923. május 31.


Földes Gábor
100 éve született Budapesten Földes Gábor színész, rendező. 1941-ben érettségizett a keszthelyi premontrei gimnáziumban. Elvégezte a Színművészeti Főiskolát, majd a néphadsereg színházában dolgozott rendező színészként. Később a Kisfaludy Színházhoz szerződött Győrbe, ahol a színház főrendezője lett. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, majd a pártegyesülés után a Magyar Dolgozók Pártjának is tagja lett. 1953-ban Nagy Imre reformpolitikai irányzatához csatlakozott. 1956 őszén részt vett a Petőfi kör több vitáján, amelynek mintájára 1956. október 23-án létrehozta a győri Petőfi kört. Az október 26-án megalakult Győri Nemzeti Tanács Értelmiségi Bizottságának elnökévé választották. 1956. október 26-án Szigethy Attila megbízásából Mosonmagyaróvárra ment, hogy rendet teremtsen, és elejét vegye a további vérontásnak. A városban letartóztatta a laktanya parancsnokának politikai helyettesét, akit átadott a helyi Nemzeti Tanácsnak. Két másik katonatisztet, saját kérésükre, gépkocsival Győrbe szállított. A szovjet intervenció után cikkeket írt a „Hazánk” című lapba, színházi rendezéseivel is 1956 szellemét igyekezett ébren tartani. 1957. május 3-án tartóztatták le. Első fokon szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával 1957. június 10-én halálra ítélték. Másodfokon felmentették a gyilkosság vádja alól, de az elsőfokú ítéletet helybenhagyták. 1958. január 15-én Győrben végezték ki. Földi maradványait 1990 tavaszán tárták fel a sopronkőhidai rabtemetőben.

JÚNIUS


1998. június 16.


Cséfalvay Gyula
25 éve halt meg Dunaszigeten Cséfalvay Gyula agrármérnök, országgyűlési képviselő. Sérfenyőszigeten született 1919. november 29-én. Az elemi iskolába szülőfalujában járt. Ezt követően gazdasági iskolát végzett Győrben. 1940-től 1959-ig, birtoka kisajátításáig egyéni gazdálkodó volt. 1959 után segédmunkás volt, majd anyagkönyvelő. 1969-ben agrármérnöki oklevelet szerzett a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolán. 1970 tavaszától a Mosonmagyaróvári Kisállattenyésztő Szövetkezet főagronómusa, majd elnöke 1984-ig, nyugdíjba vonulásáig. Fiatalon bekapcsolódott a politikai életbe. Tevékenyen részt vett az 1930-1940-es évek agrárpolitikai mozgalmaiban. 1938-tól tíz éven keresztül az Arany- és Ezüstkalászos Gazdák mozgalmában dolgozott. 1940-től csatlakozott a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületéhez. 1946-1948 között a Magyar Parasztszövetség tagja volt. Az 1947. évi választásokon a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt képviselőjelöltje volt a megyei pártlistán. Az 1956-os forradalom után internálták, majd rendőri felügyelet alatt állt 1961-ig. 1989-ben belépett a Kereszténydemokrata Néppártba. 1990-ben pártja területi listájáról bekerült a parlamentbe, ahol négy éven keresztül dolgozott többek között a mezőgazdasági és kárpótlási bizottságban.

1798. június 24.


225 éve halt Bécsben Mária Krisztina, Habsburg főhercegnő. Bécsben született 1742. május 13-án, Lotharingiai Ferenc császár és Mária Terézia ötödik gyermeke volt. Intelligenciájával és szeretetreméltóságával anyja kedvenc gyermeke lett. Szerelmi házasságot köthetett Albert Kázmér (címzetessé vált) szász-tescheni herceggel, az utolsó lengyel király fiával. Kedvükért 1766-ban a magyaróvári uradalmat a zálogból kiváltotta és a pozsonyi várat rendbe hozatta a királynő. Férje 1765-től Magyarország helytartója lett. Mária Krisztina Magyarországon is igen népszerű volt. Moson megyében Féltoronyban építette ki nyári kastélyát. A magyaróvári plébániatemplomot nagy összegekkel segítette. Egyetlen gyermeke egy naposan meghalt, ezért később férjével adoptálták Károly főherceget a későbbi „asperni győzőt”. II. József trónra lépésekor elhatározta az anyja gondolatvilágát követő hercegnők eltávolítását. Ezért 1780-ban férjével kinevezte Németalföld helytartójává. Az 1789-ben kitört francia forradalom mindent megváltoztatott. Nem lehetett Belgiumba már ugyanúgy visszatérni, ezért elszegényedve és kimerülten 1792-ben a betörő franciák elől menekülve végleg elhagyta az országot. Nehezen viselte férje néhány katonaévét. II. Lipótot támogatta, de Ferenc fiával, az új uralkodóval már nem értett szót a főhercegnő a politikában sem. Halálakor számára férje a bécsi Szent Ágoston templomban Canovával készíttetett csodálatos emlékművet „A legjobb hitvesnek”. Férje ezután még 24 évig élt özvegyen, de nem nősült újra, viszont jól művelt magyaróvári birtokán 1818-ban felsőfokú tanintézetet alapított.

JÚLIUS


1898. július 3.


125 éve született Budapesten Gyurkovich Tibor (Gyurkovics Tibor) orvos, műgyűjtő. Felesége, Mika Irén könyvtáros, műgyűjtő volt. A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi, majd orvosi tanulmányokat folytatott. A fővárosban praktizált és gyűjtötte a festményeket. Remek amatőr festő és autodidakta művészettörténész volt. Fél évszázadon át gyűjtötte a neves magyar festők műveit (1928-1978). 178 festményét és 253 darabból álló porcelángyűjteményüket annak a magyar városnak adományozta feleségével egyetértésben, amelyik állandó bemutatóhelyet biztosít a műkincseknek. Több város közül Mosonmagyaróvárra esett a választásuk. 1983-ban a kisebb, 1989-ben a teljes gyűjtemény állandó kiállító helyet kapott a mosonmagyaróvári Cselley-házban. Gyurkovich Tibor Budapesten halt meg 1981. július 14-én.

1973. július 10.


Schandl József
50 éve halt meg Budapesten Schandl József Bakonybélen született 1885. április 27-én. Győrben érettségizett 1903-ban. A Magyaróvári Gazdasági Akadémián 1906-ban végzett. Ezután a fővárosban állatorvosi oklevelet szerzett 1909-ben. Ezt követően az Állatorvosi Főiskola állattenyésztési tanszékére került, Wellmann Oszkár professzor mellé, ahol biokémiai kísérleteket folytattak. 1911-ben tanársegéddé nevezték ki Magyaróvárra, ahol a következő évben segédtanár lett. 1912-ben, Ausztriában, Svájcban, Németországban, Hollandiában, Dániában és Svédországban volt tanulmányúton. 1913-ban Kolozsvárra helyezték az állattenyésztési tanszék élére. 1914-ben állatorvos-tudományi doktorrá avatták. Négy évet töltött háborús szolgálatban. 1919-től ismét Magyaróvárra került, mint rendes tanár állattenyésztéstant tanítani. 1920-tól vendégtanárként tanított Budapesten a Kögazdaságtudományi Egyetemen, majd 1924-től a Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági karán. 1927-től megbízták az Országos Gyapjúminősítő Intézet vezetésével. A Rodiczky Jenő alapította intézetet továbbfejlesztette és a törzskönyvezést megszervezte. A magyar fésűs-merinó kitenyésztője volt. 1945-ben a Budapest-Gödöllői új egyetemen ő kapta az állattenyésztési tanszék vezetését. 1948-tól az Állattenyésztési Kutatóintézetben tevékenykedett a juhkutatások területén. 1951-ben átvette az intézet irányítását. 1952-ben a mezőgazdaság tudományok doktorává nyilvánították. 1953-ban az MTA levelező, 1960-ban rendes tagja lett. Több száz szakcikket szerzett. Fő művét, öt kötetes Állategészségtanát, kézikönyvként használták.

1973. július 12.


Vezekényi Ernő
50 éve halt meg Kecskeméten Vezekényi Ernő (Winkler Ernő) mezőgazdász, növénynemesítő. Magyaróváron született 1900. július 30-án. Régi magyaróvári kisiparos családból származott. Iskoláit minden szinten szülővárosában végezte. 1921-ben diplomázott a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. Ezután Jankovics-Bésán Endre uradalmába került. 1924-ben az Egri Főkáptalan Polgár székhelyű uradalmában volt gyakornok. 1926-ban a főkáptalan bödönháti (Újszentmargita) gazdaságának kísérleti telepére osztották be. Itt ismerkedett meg Fleischmann Rudolf növénynemesítővel, aki az itteni szikeseken dolgozott. A sziktűrő növényfajták kikísérletezését együtt végezték. 1928-ban a tilaji (Szentistván) és környéki gazdaságokba helyezték át. 1932-ben került vissza a bödönházi 3200 katasztrális holdas uradalomba, ahol vámőrlő malmot, vetőmagtisztító üzemet és sertéshizlaldát létesített. 1945-ben részt vett a földosztás technikai kivitelezésében. Létrehozta a bödönházi növénynemesítő telepet, amelynek 1947-ben történt felszámolása után 1949-ben Karcagra költözött. Itt jött létre a Karcagi Kísérleti Gazdaság. 1955-ben a Nagykunságban újabb területeket voltak be a növénytermelési, nemesítési, öntözési, üzemszervezési, gépesítési kísérletekbe. Bödönháton szegletes ledneket is nemesített, amely azután Karcaghoz kötődött. Karcagon búzát nemesített amely homokos és szikes talajokon is jól termett. Kitűnő télálló őszi búzát (Karcagi 522) kísérletezett ki, amely az intenzív búzák termeléséig elterjedt lett. Számottevő eredményeket ért el a fűfélék nemesítésével is (csenkesz, perje), amelyek sziktűrőké váltak. Kutatásai nyomán mesterséges legelőket hoztak létre a Nagyalföldön. 1958-1960-ban mezőgazdasági főiskolai oktató volt Debrecenben. Elismerésül 1952-ben Magyar Népköztársaság Érdemérem ezüst fokozatát, 1960-ban a Szocialista Munkáért Érdemérmet, 1968-ban a Munka Érdemérem bronz fokozatát kapta. 1971-ben Mosonmagyaróváron átvehette az aranydiplomáját.

1898. július 18.


125 éve született Jászapátiban Kis József orvos. Nagycsaládos 1916-ban, szülővárosának gimnáziumában tett érettségi vizsga után a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultásán folytatta tanulmányait. A katonai szolgálat miatt ez félbeszakadt, csak 1924-ben avatták orvosdoktorrá. A 68. gyalogezred önkénteseként az orosz és olasz frontokon harcolt, sebesülten angol fogságba esett, csak 1919 végén térhetett haza. Orvosi pályafutását a budapesti Rókus kórházban kezdte, ahol három évig volt segédorvos. 1928-ban nevezték ki a magyaróvári Karolina Kórház alorvosává, 1964-ben lett belgyógyász főorvos, ezt a beosztást haláláig megtartotta. Kórházi munkája mellett az egyik OTI körzet rendelőorvosaként is tevékeny részese volt a város egészségügyének. Mosonmagyaróváron halt meg 1964. április 6-án.

1998. július 18.


Weltler Ödön
25 éve halt meg Sopronban Weltler Ödön evangélikus lelkész. Rajkán született 1911. november 15-én. Édesapja Weltler János evangélikus kántortanító, édesanyja Zechmeister Anna volt. Elemi iskolába szülőfalujában járt. A középiskolát Győrben, teológiai tanulmányait Sopronban végezte. 1935. szeptember 29-én Sopronban avatták lelkésszé. Erlangenben volt ösztöndíjas, majd ezután Bábolnán és Bonyhádon lett segédlelkész. 1939 tavaszán szülőfaluja, Rajka választotta és hívta meg lelkésznek. Ugyanebben az évben nősült meg, feleségével Rácz Magdával Rajkán kezdték közös életüket, itt született hat gyermekük, akik közül négyet (János, Sándor, Magdolna, Teodóra) nevelhettek fel. 1945-ben három hónapra nem valós bűnök miatt internálták, amit már kiszabadulásakor elismertek. A rendszerváltás után az egyházi bíróság hivatalosan is rehabilitálta. A világháború befejezésekor át kellett élnie németajkú hívei menekülését majd kitelepítését is. 1954-ben családjával Ágfalvára költözött. Nyugdíjba vonulásáig, 29 éven át szolgált Ágfalván, majd Budapestre költözött. Itt helyettesítéseket vállalt, különösen a csepeli gyülekezetben. Több teológiai cikket írt, ő állította össze Szokolay Sándor zeneszerző „Luther-kantátájá”-nak szövegét is. 1992-ben német nyelvből lefordította és rövid kivonat formájában közreadta Luther Márton „A szolgai akarat” című vitairatát. A könyv teljes szövegének fordításában is közreműködött, ami 1996-ban jelent meg. Weltler Ödön 1994-től, 1998-ban bekövetkezett haláláig Sopronban élt. Utolsó lelkészi szolgálatára felszentelésének 60. évfordulóján került sor.

1873. július 20.


150 éve született Kisújszálláson Rázsó Imre mezőgazdász, növénynemesítő. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Iglón végezte. 1893-ban szerzett oklevelet a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. 1894-1895 között a növénytermesztési tanszék ösztöndíjasa volt. 1896-1897-ben többször tett külföldi tanulmányutat, ahol elsősorban a cukorrépa-termelés és cukorgyártás kérdéseivel foglalkozott. 1898-ban a magyaróvári Növénytermelési Kísérleti Állomás munkatársaként bekapcsolódott a cukorrépa nemesítésébe. Rövid debreceni, kolozsmonostori és kassai kitérő után 1904-ben visszatért Magyaróvárra, ahol Cserháti Sándortól átvette a növénytermelési tanszék vezetését, itt dolgozott 1922-ben bekövetkezett haláláig. 1919-1920 között helyettesítette a beteg Ujhelyi Imrét az akadémia vezetésében. 1919-ben, amikor az akadémiát főiskolai rangra emelték ő lett az intézmény dékánja. Szakmai munkájában számottevő eredményeket ért el a különböző növényfajtákkal - kukorica, vetőburgonya, fehérjében gazdag takarmánynövények - végzett kísérleteiben. Nagy érdemeket szerzett a cukorrépa nemesítésében, szaporításának fejlesztésében. Foglalkozott a talajerő-utánpótlás, a műtrágyázás kérdéseivel is. Több könyvet, kísérleti beszámolót írt, cikkei jelentek meg a „Mezőgazdasági Szemlé”-ben, a „Kísérletügyi Közlemények”-ben és a „Köztelek”-ben. Rázsó Imre, aki Magyaróváron vette feleségül Kosutány Tamás professzor lányát, Máriát, tevékenyen részt vett a város közéletében: tagja volt a Széchenyi Körnek és számos gazdasági és jótékonysági egyesületnek. Budapesten halt meg 1922. április 15-én.

1923. július 31.


Sótonyi László
100 éve született Nyőgéren Sótonyi László mezőgazdász, állatanatómus. A sárvári polgári iskola négy osztályának elvégzése után a szombathelyi kereskedelmi iskolában érettségizett 1942-ben. Ugyanez év őszén iratkozott be a Magyaróvári Mezőgazdasági Főiskolára, ahol 1947-ben szerzett oklevelet. Tanulmányi ideje alatt frontszolgálatot teljesített, megsebesült és hadifogságba került. 1947-ben nem tudott elhelyezkedni a mezőgazdaságban, ezért különböző segédmunkákat végzett. 1950-től a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár műszaki osztályán dolgozott gyártásvezető technológusi beosztásban, 1953-ban technológus-képesítő vizsgát tett. 1954-ben a Mosonmagyaróvári Gépállomáson körzeti mezőgazdászként alkalmazták, később a Halászi Rákóczi Termelőszövetkezethez osztották be munkára. Innen saját kérésére a Győr-Sopron megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályára került állategészségügyi gazdasági előadói munkakörbe. Egyetemi oktatói pályafutása 1955 májusában kezdődött, amikor a Gödöllői Agrártudományi Egyetem budapesti részlegén az újonnan felállított Anatómiai Tanszéken egyetemi tanársegédi beosztásba került. 1958. január 1-jén szolgálati érdekből áthelyezték a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia újonnan felállított Állatbonc- és Élettani Tanszékére és egyetemi adjunktussá, 1976-ban docenssé nevezték ki. Itt 1983-ig, nyugdíjazásáig dolgozott. 1963-ban mezőgazdasági szaktanári oklevelet szerzett és ugyanebben az évben német nyelvvizsgát tett. Doktori disszertációját 1976-ban védte meg. Rendkívüli kézügyességét kihasználva az anatómiai tanszék preparátumainak nagy részét ő készítette, emellett az Állatorvos-tudományi Egyetem Anatómiai Tanszéke számára is rengeteg preparátumot készített. A mosonmagyaróvári egyetemi kar múzeumának berendezését és anyagának rendszerezését is részben ő végezte. Széles körű anatómiai tudását kamatoztatta a régészeti feltárások csontleleteinek meghatározása során, az ópusztaszeri ásatások csaknem valamennyi leletét (közel százezer csontot) azonosított. Nyugdíjazása után előbb a Biotechnológiai Állomáson, majd az Állattenyésztési Tanszéken dolgozott 80 éves koráig, 2003. december 31-ig. Pannonhalmán halt meg 2009. február 15-én.

AUGUSZTUS


1748. augusztus 2.


275 éve született Mosonban Hoffmann Sebestyén piarista szerzetestanár. A magyaróvári rendi iskola első tanítványainak egyike, Breznóbányán öltözött be, ugyanitt tett fogadalmat és szentelték pappá 1775-ben. 1769-1771 között Szegeden tanított a piarista kisgimnáziumban, Nagykárolyban hallgatott filozófiát 1772/73-ban. A következő években Pozsony-Szent-Györgyön volt a Batsáki és Orosz családok gyermekeinek nevelője. 1776/77-ben Nyitrán teológiát tanult. 1778-tól Pesten, 1782-től Debrecenben, 1784-től Tatán volt gimnáziumi tanár és különféle rendi tisztségviselő. 1808-ban jött Magyaróvárra, ahol két éves veszprémi kitérő után haláláig működött mint az iskola igazgatója és társai spirituálisa. Magyaróváron halt meg 1824. november 7-én.

1923. augusztus 7.


100 éve halt meg Budapesten Bernárdt Győző mérnök, építészmérnök. Oroszváron született 1840. augusztus 22.-én Több mint harminc éven át az Osztrák Államvasút Társaság szolgálatában állt, szárnyvonalakat és állomásokat tervezett. Legismertebb alkotása Budapesten a Nyugati pályaudvar, amelyet August de Serres-vel közösen tervezett. A munka kivitelezését 1874-1877 között a párizsi Eiffel társaság végezte. Bernárdt nevéhez fűződik még többek között a nagyváradi színház, a budapesti Sacre Coeur kápolna és zárda,valamint a Labanc úti Manréza épületének tervezése. 1878-ban a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki, 1885-ben XIII. Leó pápától kapott elismerést munkásságáért.

1998. augusztus 10.


25 éve halt meg Mosonmagyaróváron Karaivanov József kertészmérnök. Gyulafirátóton született 1938. augusztus 3-án. Középiskolai tanulmányait a Csornai Mezőgazdasági Technikumban végezte. 1962-ban szerzett oklevelet a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán, majd gyümölcstermesztő gyakornokként a Szepetneki Állami Gazdaságban dolgozott. Pápa és Komárom után került Mosonmagyaróvárra. 1967-1990 között a Lajta-Hansági Állami Tangazdaság főkertésze, 1979-től kerületi növénytermesztési és növényvédelmi ágazatvezető, 1984-től kerületi igazgató-helyettes volt. 1970-ben részt vett a nemzeti „zöldségprogram” kidolgozásában, amelynek keretében több zöldségfaj üzemi termelésének technológiáját állították össze. 1968-ban kapcsolódott be a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola kertészeti tanszékének munkájába: gyümölcs- és szőlőtermelési gyakorlatokat, később zöldségtermesztési gyakorlatokat vezetett. 1984-től az egyetem meghívott előadója, 1990-től állandó alkalmazottja volt. Tudományos kutatói, szakértői munkája mellett számos ismeretterjesztő előadást tartott a Mosonmagyaróvári Kertbarát Körben. 1982-ben megkapta a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést.

1798. augusztus 22.


225 éve halt meg Magyaróváron Nunkovich András (Nunkovits András) tisztviselő, a gimnáziumi alapítvány létrehozója. Zurányban született 1715. november 22-én. A család valószínűleg Sopron megyei eredetű, de az apának Zurányban és Hegyeshalomban voltak birtokai. Fia 1740-ben szolgabíró volt Moson vármegye szolgálatában. 1744-ben vitézi kapitány lett, majd 1749-ben adószedő. 1752-ben helyettes Moson megyei alispánná választották. 1766-ban másodalispán lett, 1777-ben főadószedőként említették. 1789 után királyi tanácsos címmel szerepelt a neve a megyei jegyzőkönyvekben. Megyénkben a XVIII. század második felében az egyik legtiszteltebb és leggazdagabb férfi volt. 1792. szeptember 7-én Nezsiderben kelt végrendeletében 10 000 Ft-ot hagyományozott a magyaróvári piarista gimnáziumi növendékek megsegítésére. Ennek kamataiból évente öt ifjú tanulhatott. Ezen kívül Nunkovich 60 000 Ft-ot osztott ki jótékony célokra, tanulmányi segélyekre, megyebeli községeknek és beteg utazók gyógykezelésére. Ezért szokás őt „emberbarát”-nak nevezni. Gimnáziumi ösztöndíját, amely hosszú ideig jól működött, az 1927. évi devalváció vitte el.

1998. augusztus 24.


25 éve halt meg Mosonmagyaróváron T. Nagy Irén (Thullner Istvánné) tanító, költő. Illésházán született 1943. január 28-én. Az általános iskolát Rábapordányban, a gimnáziumot Mosonmagyaróváron végezte. Győrött az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán szerzett tanítói diplomát, 1991-től a Pázmány Péter Hittudományi Egyetemen tanult hitoktatói szakon. Pedagógusi munkáját Tárnokrétin kezdte 1964-ben, ahol vezette a községi könyvtárat, az ifjúsági klubot, énekkart, tánckört és a színjátszó szakkört is. 1966-tól a mosonmagyaróvári 2. sz. Általános Iskolában, 1976-tól a 11. sz., ma Móra Ferenc Általános Iskolában tanított. 1969 tavaszán kötött házasságot Thullner István tanárral. A tanítás mellett ismeretterjesztő előadásokat tartott pedagógiai és kulturális témákból. Megszerezte a C kategóriájú színjátszó-rendezői képzettséget és a művészetoktatói működési engedélyt. Színjátszó csoportja megyei 1. helyezést ért el. A város pedagógiai munkacsoportjai közül a „humáncsoport” irányítója volt. Versei a „Kisalföld”-ben és a „Műhely” című folyóiratban jelentek meg.

1848. augusztus 26.


175 éve született Teichdorfban Weigang József piarista szerzetestanár, festőművész. Magyaróváron a kegyesrendi gimnázium tanára volt az 1889/90. tanévtől az 1903/04. tanévig, ezután nyugdíjba ment. Magyart, latint és földrajzot tanított. Idős korában kezdett el foglalkozni a festészettel. Kedvvel alkotott tájképei a maga gyönyörűségét szolgálták. Budapesten halt meg 1911. február 4-én.

1898. augusztus 27.


125 éve halt meg Magyaróváron Mándy Gyula honvéd hadnagy, tisztviselő. Pozsonyban született 1832. március 27-én. A nemesi származású fiú gimnáziumi tanuló volt Pozsonyban a szabadságharc kitörésekor. 1848 júniusában beállt a Pozsonyban szerveződő 4. honvéd zászlóaljhoz. Előbb a Délvidéken, novembertől Erdélyben harcolt alakulatával.1849.január 21-től hadnagyi beosztásban tevékenykedett. Büntetésből 1849. szeptember 13-án besorozták a 4. gyalogezredhez. 1852-től nyerte vissza korábbi rendfokozatát. 1857-ben leszerelt és Moson megye szolgálatába lépett. 1867-ben megyei iktató volt. Az 1870-es években aljegyző lett, 1890-ben főjegyzőként szolgált Magyaróvárott. A Moson megyei Honvédegylet-nek 1867-ben lett tagja. A hazafias megyei tisztikar egyik agilis tagja volt. Több cikke jelent meg a „Mosonymegyei Lapok”-ban.

1923. augusztus 28.


Koritsánszky János
100 éve halt meg Kecskeméten Koritsánszky János mezőgazdász, szőlész. Zólyomban született 1854. december 6-án. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Selmecbányán végezte. 1875-ben szerzett oklevelet a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. 1875-1880 között itt volt tanársegéd a vegytani és technológiai tanszéken. Magyaróvári évei alatt Franciaországban és Németországban tett tanulmányutakat, ahol elsősorban a szőlőn élősködő gyökértetű, a filoxéra kártételét tanulmányozta. 1880-tól borászati vándortanítóként tevékenykedett. Munkája során felismerte, hogy a filoxéra ellen a legjobb védekezés az, ha a szőlőt homoktalajba telepítik, továbbá a szőlőtelepítés a futóhomok megkötését is elősegíti. 1883-1912 között a Kecskemét határában létesített Állami Miklós-telepi Szőlészet igazgatója volt. Az itt előállított szőlővesszők nagyban hozzájárultak a homoki szőlőtelepítés sikeréhez. Talajművelési, trágyázási, műtrágyázási kísérleteket végzett, melyek eredményeiről szakcikkekben számolt be.

SZEPTEMBER


1923. szeptember 10.


100 éve halt meg Budapesten Benczúr Elek mezőgazdász, biológus. Kassán született 1875. november 25-én. 1895-ben végzett Kassán a gazdasági tanintézetben. Ezt követően párhuzamosan tanult Budapesten állatorvostant és Magyaróváron a gazdasági akadémián. 1898-1904 között gazdasági segédtanár, majd tanársegéd volt a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. Mezey Gyula tanszékén állattannal, kertészettel és szőlészettel foglalkozott. 1904-től Budapesten a Magyar Rovartani Állomás munkatársa, 1919-től vezetője volt. Cikkei, rajzai többnyire „Kísérletügyi Közlemények”-ben és a „Köztelek”-ben jelentek meg, de emellett szakkönyveket is illusztrált. Az egyik legjelentősebb hazai rovarillusztrátor volt. Rajztehetsége már a magyaróvári évek alatt megmutatkozott, ahol számos karikatúrát is készített.

1848. szeptember 14.


175 éve született Bélabányán Rappensberger Vilmos piarista szerzetestanár. Alapfokú iskoláit Selmecbányán járta ki, érettségit Nyitrán tett 1867-ben és még ugyanebben az évben Vácott belépett a kegyes tanító rendbe. 1871-ben tett fogadalmat, a következő évben szentelték pappá. Nyitrán teológiát, rendtörténetet tanult. Széleskörű érdeklődésének, tudásszomjának megfelelően Pozsony-Szent-Györgyön a magyar és német nyelv, a kémia és fizika, valamint a természetrajz tanára lett. Pályáját Rózsahegyen folytatta egykori gimnáziumában, 1874-1876 között a nyitrai rendházban, 1877 és 1884 között Budapesten tanított. 1884-től a rendkormány Kisszebenbe küldte, ahol igazgató és házfőnök volt. Egy év múlva Trencsénben, 1887-ben Nagybecskereken igazgató. A magyaróvári rendház és iskola élére 1891-ben rendelték. Tíz éves magyaróvári működésének ideje alatt nemcsak természetszeretetéről, hanem gazdag és értékes irodalmi, szakirodalmi munkásságáról vált városszerte tisztelt szerzetestanárrá. Különféle lapokban jelentek meg társadalomtörténeti, természettudományi és néprajzi tanulmányai, legszívesebben azonban kedvenc tantárgyában, a földrajzban publikált. Elnöke volt a Mosonmegyei Történeti és Régészeti Egyletnek, éppen vezetése alatt épült fel a városi múzeum neoklasszicista épülete. 40 éves tanári működés után maga kérte nyugdíjazását, haláláig különféle rendi tisztségekben az elszakított Selmecbányán töltötte nyugdíjas éveit. Selmecbányán halt meg 1928. október 15-én.

1923. szeptember 15.


100 éve halt meg Magyaróváron Németh Vince római katolikus pap, országgyűlési képviselő. Bősárkányon született 1859. június 5-én. Gimnáziumi osztályait Magyaróváron és Győrben járta ki, itt volt teológushallgató is. 1883-ban szentelték pappá, Győrszigeten, Sopronkövesden és Mezőőrsön, 1888-tól pedig (Moson)Szent-Jánoson volt káplán. 1897-től Halászin plébános, itt 18 ezer koronát gyűjtött össze a templom felújítására. 1914-től haláláig Magyaróváron volt plébános. 1916-ban címzetes ercsi apát. 1900-tól tagja volt a Moson vármegyei törvényhatóságnak. Háborús időkben szerzett érdemeiért megkapta a II. o. polgári hadi érdemkeresztet. 1922-től a somorjai (szigetközi) választókerület nemzetgyűlési képviselője. Alapítója volt a Halászi Tejszövetkezetnek és elnöke a Mosonvármegyei Gazdasági Egyesületnek. Súlyos betegségben megélt rövid szenvedés után váltotta meg a halál, temetési szertartását Giesswein Sándor pápai prelátus végezte. Hamvait a magyaróvári köztemetői kápolna kriptájában helyezték örök nyugalomra.

1923. szeptember 18.


100 éve született Törökszentmiklóson V. Nagy Lukács agrárközgazdász. Középiskolai tanulmányait Kaposváron végezte, itt érettségizett 1942-ben. A háború alatti megmozdulásokban való részvételért többször letartóztatták. 1945 után részt vett a baloldali ifjúsági mozgalomban, s tevékeny szerepet vállalt a földosztásban. Közgazdászi diplomáját 1950-ben szerezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Ezután tanársegédként a Budapesten majd Gödöllőn működő Agrártudományi Egyetem Agrárgazdasági Tanszékén tanított. 1957-ben egyetemi docensként megbízták a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia Marxizmus-leninizmus Tanszék és az Agrárgazdaságtani részleg vezetésével. 1963-tól 1983-ig az önállóvá vált Agrárgazdaságtani Tanszék vezetője lett. 1973-ban egyetemi tanárrá nevezték ki miután kandidátusi disszertációját megvédte. Egy-egy ciklusban igazgató- illetve rektor-helyettese volt az egyetemi karnak és elődjének. Tudományos munkája a mezőgazdasági munkaerő-gazdálkodáshoz kapcsolódott, ebből a témakörből készült egyetemi doktori (1963.) és kandidátusi disszertációja (1973.). 1985-ben nyugdíjba ment, de még évekig tanított megbízott előadóként. Érdemeiért 1983-ban a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést kapta. Tatabányán halt meg 2014. április 28-án.

1798. szeptember 26.


225 éve született a Lauterbach melletti Maarban Heinrich Wilhelm Pabst mezőgazdász. 1818 és 1823 között tanulmányutat tett Németországban, Hollandiában és Párizsban. 1820-ban Vilmos württembergi király rábízta a finomgyapjas juhtenyésztés irányítását. 1821-ben a hohenheimi tanintézet növendéke lett, egyúttal ellátta a könyvelést és az intézethez tartozó gazdaság felügyeletét is. 1821-1831 között a német tartományokban és Nyugat-Európában tett tanulmányutat. Ezután a Hesseni Nagyhercegség mezőgazdaságának irányítójaként megszervezte Darmstadtban a mezőgazdasági tanintézetet, a Porosz Királyságban Eldena mezőgazdasági akadémiáját igazgatta, Berlinben két évig a földművelésügy egyik irányítója volt, s 1845-től a Hohenheimi Akadémia igazgatójaként működött. 1850 őszétől nevezték ki a Magyaróvári Gazdasági Tanintézet igazgatói posztjára, amit 1861-ig töltött be. Juh- és szarvasmarha tenyésztést, üzem- és becsléstant tanított. Az általa kidolgozott képzési rendszer elsősorban a német (főleg a hohenheimi) példára épült, vagyis a magyar viszonyoknál fejlettebb oktatási rendszert próbált meghonosítani Óváron, munkájához azonban nem kapott hathatós segítséget. Ennek ellenére neki köszönhető, hogy a magyaróvári intézet laboratóriumai, felszerelése és oktatási színvonala megközelítette az európai társintézményekét. Pabst az 1851. évi londoni világkiállításról angol, osztrák és német gyártmányú gépeket hozatott, hogy a hallgatók jobban megismerjék a modern technika vívmányait. Vejével, Krauss Frigyessel 1856-ban Mosonban a külföldi gépek beszerzésének megkönnyítésére céget alapított „Mezőgazdasági gépek és szerszámok állandó kiállítása” névvel. Egy évvel később engedélyt kaptak a cég mezőgazdasági gépgyárrá történő átszervezésére, s a külföldi termékek mellett saját gyártmányaikkal is rövidesen hírnevet szereztek a 25 főt foglalkoztató üzemnek. Ekéket, boronákat, kapálógépeket, kukoricamorzsolót és vetőgépeket készítettek. Az üzemet 1863-ban vásárolta meg Kühne Ede, aki jelentős mezőgazdasági gépgyárrá fejlesztette. Pabstnak 1861-ben Bécsben a mezőgazdasági ügyek irányítása lett a feladata miniszteri tanácsosi beosztásban. A Bécs melletti Hüttelsdorfban halt meg 1868. július 10-én.

OKTÓBER


1848. október 3.


175 éve született Gáloson Győrik Márton középiskolai tanár, numizmatikus. Közmegbecsülésben álló kovácsmester fia, akit a helyi népiskola után a szülők a magyaróvári algimnáziumba írattak. A felsőbb osztályokat és teológiai tanulmányait már a pozsonyi evangélikus líceumban fejezte be. Tiszti rangban részt vett a boszniai okkupációban (1909), innen hazakerülve lett a líceum tanára. Több mint négy évtizedes munkássága alatt a numizmatika nemzetközi hírű szakértőjévé vált. Őre volt a híres Schimkó–féle gyűjteménynek. Pozsonyban halt meg 1924. december 1-jén.

1948. október 4.


Polniczky Lipót
75 éve halt meg Káptalanfüreden Polniczky Lipót jogász, főispán. Nagyszombatban született 1884. április 3-án. Középiskoláit szülővárosában, 1902-ben fejezte be, a jogi akadémiát Pozsonyban, a tudományegyetemet Budapesten végezte el. 1906-ban tett jog-és államtudományi vizsgát, 1907-ben lépett közszolgálatba Nagyszombatban. 1907-ben lett Moson vármegye közigazgatási gyakornoka, 1908-tól árvaszéki jegyző, 1909-től vármegyei aljegyző. 1916-tól a vármegye közélelmezési hivatalának vezetője. Ezt a háborús időkben különösen nehéz feladatot közmegelégedésre látta el. 1919-ben vármegyei főjegyzővé választották, Moson vármegye önállóságának megszűnése után 1923-tól a magyaróvári járás tiszteletbeli főszolgabírója. Nagy része volt Magyaróvár nagyközség rendezett tanácsú várossá válásában. Magyaróvári lokálpatriótaként 1924-ben visszautasította az új vármegyében neki felajánlott főjegyzői hivatalt. Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyében 1936. november 11-én választották meg győri főispánná. Pályáján a kezdetektől fogva példaképe a pontos, lelkiismeretes és képzett köztisztviselőnek. Működése idejére esett a medvei Nagy-Duna híd építése, amelyet személyes sikerének is érzett. Nagy része volt a hegyeshalmi polgári iskola megszervezésében (1937) és a magyaróvári Karolina Kórház átépítésében. Mindössze néhány éves főispánsága alatt öt kormányt szolgált ki. Működésének elismeréseként megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét. 1943-ban szigorú polgári elveinek ellehetetlenülése miatt mondott le hivataláról. A zsidótörvények végrehajtatása és a közigazgatásban is megnyilvánuló birodalmi befolyás növekedése ellen tehetetlen volt, nyugdíjazását 1943-ban egészségi okokra hivatkozva kérte.

1848. október 8.


175 éve halt meg Magyaróváron Soós János lovas közvitéz. Kecskeméten született 1827.-ben. Jellasich seregét üldözve a mai 48-as téren szerezsánokba ütközött csapatával. Az ellenség puskatűzzel fogadta a magyar előőrsöt, amely döntő lovasrohamot indított. Ekkor kapott halálos sebet a lovas, akit csak jóval később - ismeretlen forrásra támaszkodva - azonosítottak név és életkor szerint. A magyaróvári temetőben lévő sírjának a jelentősége abban állt, hogy 1860 óta a helyi hallgatók Kazinczy-köre és a polgárok itt tudtak megemlékezni 1848/49-ről. Ez volt az első ilyen emlékhely Magyaróváron. Sőtér Ágoston kezdeményezésére 1861-ben tették rendbe közadakozásból.

1873. október 9.


Flesch Károly
150 éve született Mosonban Flesch Károly hegedűművész. Flesch Salamon mosoni orvos és Klein Johanna győri bútorkereskedő lányának fia. Hat éves korában kezdett el hegedülni, első zeneoktatói Kern Károly, a helyi tűzoltó egyesület karnagya és Schöll Mihály mosoni iskolamester voltak, aki fölismerték a fiú tehetségét. Flesch Károly elemi iskolai tanulmányai után a magyaróvári piarista gimnázium tanulója lett. Első nyilvános bemutatkozása 1883-ban a mosoni társaskör hagyományos szilveszteri bálján történt. 1886-1889-ben Bécsben J. M. Grünnél tanult a Levi Konzervatóriumban, 1890-től 1894-ig a párizsi konzervatóriumban M. P. J. Marsick és Sauzay növendéke volt. 1895-ben Mosonban és Magyaróváron nagysikerű koncertet adott. 1897-1902 között a bukaresti konzervatóriumban tanított és a királynő vonósnégyesének prímása volt, ezt követően 1908-ig az amszterdami konzervatóriumban lett tanár. 1909-től 1934-ig Berlinben és Baden-Badenben élt, 1921-től a berlini zeneakadémián tanár. 1914-1928 között Philadelphiában a Curtis Institute-ban, 1928-ban Berlinben, 1929-ben Badenben tartott mesterkurzusokat. A nemzetiszocialisták hatalomra jutása után 1934-ben elhagyta Németországot, Londonban és Amszterdamban, 1943-tól a svájci Luzernben élt. 1942-ben egy rövid ideig Budapesten tartózkodott, amikor Weiner Leóval Bach két hegedűversenyének kiadását készítették elő. Ekkor adott nagy sikerű hangversenyt a Városi Színházban, a második koncertet azonban a hatóságok érdeklődése miatt lemondta. Ez volt utolsó magyarországi látogatása. Luzernben halt meg 1944. november 15-én. Tiszteletére Mosonmagyaróváron 1985 óta kétévente nemzetközi hegedűversenyt rendeznek fiatal tehetségek részére. 1994-ben, halálának 50. évfordulóján a szülőváros hazahozatta hamvait és a mosoni izraelita temetőben helyezte el. Emlékét a szülői házon 1983 óta Rieger Tibor domborműve, a Flesch Károly Kulturális Központ és egy lakótelep neve őrzi. 2008-ban emléktáblát helyeztek el a Flesch Károly Kulturális Központ épületében. 2021. november 15-én nyílt meg a róla elnevezett kulturális központban a hegedűművész életét és munkásságát röviden, de méltó módon bemutató emlékszoba.

1948. október 21.


75 éve halt meg Budapesten Vas Károly mikrobiológus, tejgazdasági kutató. Kaploncán született 1884. augusztus 4-én. Tanulmányait Budapesten az Állatorvosi Főiskolán (1908) és a Debreceni Gazdasági Akadémián végezte (1910). Ez évtől az Állatorvosi Főiskola Bakteriológiai Intézetében dolgozott. 1914-ben a magyaróvári Tejgazdasági Kísérleti Intézetbe helyezték, ahol a magyar tejgazdaság alapköveit lerakták. Eleinte Gratz Ottóval dolgozott együtt, az ő katonai szolgálata idején átmenetileg vezette is az intézetet. 1934-1936 között a Vegykísérleti Állomás keretében működött Tejkísérleti osztályt vezette. Sokat tett az osztály önállóságáért, a kutatómunka feltételeinek biztosításáért. 1936-ban az Országos Kémiai Intézetbe helyezték át. Itt főleg a húskészítményekkel kapcsolatos mikrobiológiai kérdéseken dolgozott. Előadó volt a Magyaróvári Gazdasági Akadémián és a budapesti műszaki egyetemen. Magyaróváron állatbonctant, élettant, szarvasmarha-tenyésztést, tejgazdaságtant és mezőgazdasági bakteriológiát oktatott. Kutatói tevékenysége elsősorban a tejtermékek előállításával és az élelmiszerek tartósításával kapcsolatos, de a tejgazdaság minden ágára kiterjedt. Csiszár Józseffel együtt kidolgozta és a gyakorlatban bevezette a hazai tejsavbaktérium-kultúrák készítését, s a világszerte alkalmazott Vas-Csiszár aromareakciót. 25 önálló tudományos dolgozatot, 60 ismeretterjesztő írást tett közzé az „Urániá”-ban, a „Természettudományi Közlöny”-ben, az „Állattenyésztési és Tejgazdasági Lapok”-ban, a „Magyar Tejipar”-ban, a „Mezőgazdasági Kutatások”-ban és külföldi kiadványokban.

1923. október 28.


Kormos István
100 éve született Mosonszentmiklósón Kormos István költő, kiadói szerkesztő. Eredeti neve Kops István volt. Szülei Kops Balázs, Kormos Anna voltak. Hat gimnáziumi osztályt végzett Győrött a bencés gimnáziumban, ezután kifutó és tisztviselő volt Budapesten, ahová nagyszüleivel költözött. 1944-ben Kormos Ferenc örökbe fogadta. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ösztöndíjasaként az Egyetemi Nyomdában, 1940-től a Szikra Könyvkiadóban dolgozott lektorként. 1948-ban a Országos Könyvhivatal lektora, 1949-1950-ben a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat dramaturgja, 1950-től haláláig az Ifjúsági később a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője, főszerkesztője. Költőként először a „Válasz” című folyóiratban jelentkezett. 1963-1965 között Párizsban a Seuil és a Gallimard kiadók munkatársa volt. Az ötvenes években ő is „elhallgatott”. Két évtizeden át kitűnő, sok nyelvi leleményt hordozó gyermekverseivel, verses meséivel és műfordításaival volt jelen költészetünkben. Az 1970-es években sokat járt Győrött, Mosonmagyaróváron, gyermek- és ifjúkora helyszínein, Mosonszentmiklóson, Héderváron, Mecséren és másutt. Korai költészetében a népköltészet hangját követte, Erdélyi József, Sinka István és Illyés Gyula voltak a mesterei. Felnőtteknek szóló új verseivel 1971-ben hívta föl magára a figyelmet (Szegény Yorick), ezt követték a műfordítások és újabb versei. 1955-ben és 1972-ben József Attila-díjjal tüntették ki. Budapesten halt meg 1977. október 6-án. Mosonmagyaróváron lakótelepet neveztek el róla. 2007. október 5-én, halálának 30. évfordulóján bronzportrét avattak a róla elnevezett lakótelepen, amely Majoros Áron Zsolt alkotása.

NOVEMBER


1823. november 7.


200 éve született Zalában Cichy Antal író, tisztviselő, politikus. Az MTA levelező (1870) majd rendes (1877-1883) tagja, Zichy Mihály festőművész testvére. A pesti egyetemen jogot hallgatott. Moson vármegye aljegyzője, 1847-ben országgyűlési követe. 1848-ban újraválasztották Magyaróváron, és 1849-ben követte a nemzetgyűlést Debrecenbe és Szegedre. A megbékélés hívei között tartották számon, de ekkor nem jöhetett létre megegyezés, Bécs bármi áron győzni akart. A szabadságharc leverése után haditörvényszék elé állították és a Somogy megyei birtokára internálták. 1861-ben Somogy megye jegyzője volt. 1861-ben és 1865-től 1882-ig nemzetgyűlési képviselő, később a főrendi ház tagja. Vagyona egy részét tudományos célokra hagyta. 1866-tól a Kisfaludy Társaság tagja volt. Számos újságcikke, irodalmi tanulmánya, politikai röpirata és - három angol történelmi témájú - drámája és irodalmárokat bemutató könyve jelent meg. Lefordította Lessing Bölcs Náthán c. művét (1879), és írt a szerzőről. Foglalkozott Anglia forradalom előtti és alatti történetével, s kiadta azt (1866-1867). Ápolta egykori mosoni követtársa, Széchenyi István emlékét. Naplóját, leveleit, cikkeit sajtó alá rendezte (1884-96), és életrajzát is megírta. Budapesten halt meg 1898. május 19-én.

1898. november 7.


Jummerspach Frigyes
125 éve halt meg Magyaróváron Jummerspach Frigyes jószágigazgató, építész, gazdasági akadémiai tanár. Édesapja Johann Jummerspach bonni származású építész, édesanyja Johanna Thomas volt. Tanulmányait – köztük a képzőművészetieket – szülővárosában és a Magyaróvári Gazdasági Magán Tanintézetben végezte. A helyi főhercegi uradalom gyakornoka (1845) később vezetője lett. Elsősorban építészként vált híressé. A legnagyobb általa tervezett és kivitelezett épület a nezsideri lovassági kaszárnya (1853-1860). A városban és a magyaróvári uradalom területén számos épületet épített. Munkái közül a mai Mosonmagyaróváron a volt cukorgyárat, a malom bővítését, a sörgyár átépítését, a Hildegard, és a Háromtölgy-kápolnát és az evangélikus templomot emelhetjük ki. 1869-ben apácazárdát és iskolát épített Rajkán. 1873-ban átépítette a máriakálnoki kegykápolnát, 1886-ban a (moson)szolnoki Szent Anna kápolnát stb. Külső munkákat is vállalt a szomszédos uradalmakban. 1845-tól 1884-ig tanított a magyaróvári tanintézetben gazdasági építészetet. Kiváló előadó volt. Szakcikkeit a „Wiener Landwirtschaftliche Zeitung”-ban jelentette meg. Uradalmi állásából 1892-ben ment nyugdíjba. Sokoldalúságára jellemző, hogy szenvedélyes műgyűjtő volt. Tagja lett a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egyletnek. Lakásán német családi estéket rendezett, létrehozta az „Úri Bika” társaságot, ahol kulturális programokat (saját versek, dalok, zene, amatőr színház, felolvasások, tánc stb.) adtak elő. Később a Magyaróvári Férfidalárdában is énekelt. A magyaróvári temetőben nyugszik. Emlékét egykori lakóhelye, a Sóház falán emléktábla őrzi (1998). Halálának századik évfordulójára a Mosonmagyaróvári Városszépítő egyesület konferenciát rendezett.

1848. november 13.


175 éve született Halászin Heveder Ferenc tanító. Magyaróvári alsó-középiskolai tanulás után a győri tanítóképzőben végzett, Zala megyében kezdett tanítani. 1882-től 1910-ig volt a feketeerdei állami népiskola igazgató-tanítója. Képzett és sokoldalú tanítóként ismerték, aki szinte megszállottja volt a magyar nyelv tisztaságáért folyó iskolai küzdelmeknek. A helyi szak-és napi sajtóban is ilyen irányú cikkei jelentek meg. Nyugalomba vonulása után gyermekeinél töltötte idejét, Albertkázmérpusztán halt meg 1931. december 14-én. Holttestét végakarata szerint Feketeerdőn helyezték örök nyugalomra.

1923. november 15.


Giesswein Sándor
100 éve halt meg Budapesten Giesswein Sándor író, nemzetgyűlési képviselő, római katolikus pap, politikus, társadalomtudós. Az MTA tagja, a magyar keresztényszocializmus megalapítója. Tatán született 1856. február 4-én. A teológiát Bécsben és Budapesten végezte. 1878-ban szentelték pappá. 1897-ben kanonok, 1902-ben apát, 1904-től a Keresztényszociális Egyesületek elnöke. 1905-től néppárti programmal több cikluson keresztül nemzetgyűlési képviselő, utolsó képviselői éveit (1920-1922) is a magyaróvári választókerület küldötteként töltötte be. 1909-ben pápai prelátus lett. 1910-től a Magyar Szent Korona Országai Békeegyesülete és a Tanügyi Tanács egyházi elnöke. 1915-től tagja volt a berni székhelyű pacifista szervezet végrehajtó bizottságának. Békepárti nézetei miatt megromlott a viszonya a katolikus püspöki hierarchiával. 1918-ban tagja volt a Nemzeti Tanácsnak. 1919 után kiszorították a keresztény politikából és a katolikus politikai életből. 1923-tól a Reformpárt elnökeként politizált. Sírja a győri bazilika kriptájában található. Mellszobra (Kaszás Miklós alkotása) Magyaróváron áll a plébániatemplom kertjében.

1923. november 19.


100 éve halt meg Mosonban Horváth Ferenc tanító. Bándon született 1847-ben Tanítói pályáját Veszprém megyei szülőfalujában kezdte. Tanított Dobán, Nagyperkátán és Előszálláson is. 1873-ban választották meg a mosoni községi elemi iskola tanítójának. Elnöke volt a Moson vármegyei méhészegyletnek, 1885-ben a méhészeti ismeretek terjesztéséért tüntették ki. 1894-ben az iskola államosításakor, őt nevezték ki az iskola igazgatójának. 1912 májusában Ferenc József király a népoktatás terén négy évtizedet meghaladó buzgó működése elismeréséül arany érdemkereszttel tüntette ki. 1912-ben 45 évi nevelői és tanítói munkássága elismeréseként a pápa Pro Ecclesia et Pontifice arany keresztet adományozott neki. 1919 decemberében az akkor már állami fenntartású mosoni elemi és iparostanonc iskola igazgatójaként vonult nyugalomba. Tevékeny tagja volt Moson társadalmi és közéletének. Temetése 1923. november 21-én zajlott le Mosonban nagy részvét mellett.

1998. november 20.


25 éve halt meg Mosonmagyaróváron Lenzsér Imre építész. Mosonban született 1936. szeptember 29-én. A mosoni elemi osztályok után a győri (Magas)építőipari Technikumban 1955-ben szerzett építésztechnikusi minősítést. Ezzel párhuzamosan hegedű tanszakon elvégezte a zenei konzervatóriumot is. Vállalati építési beruházóként a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyárban dolgozott, közben jelentős magántervezői munkásságot (Ambrózia-kávéház, Muskétás étterem átépítése a történelmi városmagban) folytatott. Megszámlálhatatlan ipari létesítmény, társas-és családi ház tervezése fűződik a nevéhez, közülük is jelentős a tervszerűen kialakított természeti környezetbe épített magyaróvári családi háza. Építésze volt a mosonmagyaróvári egyházi (templomok, kápolnák, a Habsburg kripta, stb.) műemlékeknek, a rajkai evangélikus templom és a Stahrenberg-kúria helyreállításának. Az egyházi és világi műemlékek helyreállításáért, ezen a területen végzett kutatásaiért 1995-ben Kós Károly díjat kapott. Egyik kezdeményezője volt a mosonmagyaróvári ipartelep építés-kutatásának és az ottani olasz hadifoglyok barakk-kápolnája helyreállításának. A város is különféle díjakkal (Alapítvány a Városért, 1997., „Kováts István” poszthumusz emlékérem, elsőként 2000-ben.) ismerte el tevékenységét.

1948. november 25.


Szécsényi István
75 éve halt meg Mosonmagyaróváron Szécsényi István postatiszt, baromfitenyésztő. Vereben született 1889. október 22-én. Tanulmányait Budapesten végezte, s a postatiszti tanfolyam befejeztével ugyanitt dolgozott két postahivatalban 15 évig. 1926. szeptember 4-én nevezték ki a magyaróvári postahivatal főnökévé. E minőségében több szakelőadást tartott. 1940-ben Győrbe helyezték s kinevezték a pályaudvari posta igazgatójává. Élénk társadalmi életet élt: tagja volt Magyaróvár képviselő-testületének, a vármegye törvényhatósági bizottságának, a Széchenyi Társaskörnek, vezetőségi tagja és vezetője több sportegyletnek és a Magyar Élet Pártjának városi elnöke. Szécsényi István hivatásán kívül úttörője volt az intenzív baromfitenyésztésnek. Nagy szorgalommal szervezte az egész országban, szabadidejében sok előadást tartott a korszerű baromfitenyésztésről. Társzerkesztője volt a „Házi Szárnyasaink” című folyóiratnak, főmunkatársa az „Aprójószág”-nak, belső munkatársa a „Magyar Baromfi Újság”-nak, és több baromfitenyésztő egyesületnek (Debrecen, Szeged, Miskolc, Kecskemét, Békéscsaba) volt örökös tiszteletbeli elnöke, tagja vagy dísztagja. 1925-ben a földművelésügyi miniszter, 1930-ban pedig a kormányzó tüntette ki közhasznú tevékenységéért. 1927 februárjában Magyaróvár székhellyel megalakította a Dunántúli Baromfitenyésztők Egyesületét, melyet néhány év alatt az ország legnagyobb és legproduktívabb egyesületévé fejlesztett.

1998. november 25.


25 éve halt meg Budapesten Husz Nándor bányamérnök. Mosonban született, 1914. augusztus 30-án. Az elemi iskolát Mosonban, a gimnáziumot Magyaróváron végezte a piaristáknál 1924-1932 között. 1938-ban szerzett bányamérnöki oklevelet Sopronban a Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Főiskola Bányamérnöki Karán. 1938-1941 között Tatabányán, 1941-1946 között Oroszlányban dolgozott az ottani bányákban mérnökként. 1950-ig a borsodi Szuhavölgyi Szénbányák ormospusztai üzemét vezette majd a Bükkaljai Szénbányák vállalati főmérnöke lett. 1951-ban a minisztériumba nevezték ki osztályvezetőnek. 1957-ben a Bányászati Kutatóintézetbe helyezték át, innen 1960-ban a Brikett-termelő és Széndúsító Vállalathoz került, ahol előbb osztályvezető, majd 1964-től a vállalat főmérnöke volt. 1967-ben került a Bányászati Kutató Intézetbe mint tudományos főosztályvezető. A kutatóintézet jogutódjától a Központi Bányászati Fejlesztési Intézettől vonult nyugdíjba 1982-ben. Ezt követően évekig tudományos tanácsadóként dolgozott. Számos találmány, szabadalom és új technológia megalkotásában vett részt. Az omlasztásos frontfejtés bevezetője volt, Magyarországon elsőként ő valósította meg a széniszap présszűrővel való üzemszerű víztelenítését. Több mint 80 tudományos publikációja jelent meg. Urnáját Budapesten a Farkasréti temetőben helyezték nyugalomba.

1873. november 30.


150 éve született Haulikfalván Proszonits István tisztviselő, polgármester. A középiskola négy évének elvégzése után bírósági végrehajtói vizsgát tett. Néhány évig Magyaróváron dolgozott mint ügyvédi írnok. 1898-ban Nezsiderben járási írnokká nevezték ki, 1900-ban Nyulas község, 1908-ban Pándorfalu választotta jegyzővé. Mindkét helyen állami óvodát és iskolát létesített, községházát és orvosi lakást épített. 1916-ban Magyaróvár nagyközség főjegyzőjévé választotta. 1921. január 22-én tartotta Magyaróvár nagyközség képviselőtestülete utolsó ülését, ekkor alakult rendezett tanácsú várossá, s ekkor választották meg Proszonits Istvánt a város első polgármesterévé. A város maga járt közben a kormánynál, hogy a jogi végzettséghez kötött állásban Proszonitsot annak ellenére megerősítse, hogy jogi végzettsége nem volt. Nem lehetett sokáig polgármester, mert életének 52. évében meghalt. Sírja ma is áll a magyaróvári temetőben. Rövid hivatali ideje alatt kifizette a város tartozásait, házhelyhez juttatta a hadiözvegyeket és hadiárvákat, a vitézi telkekre 10 hold földet ajánlott, beszerezte a város új harangjait, gyalogjárdákat tett rendbe, fejlesztette a villanyvilágítást, bővítette az elemi népiskolát és sokat fáradozott a város csinosítása, valamint a főgimnázium megmentése érdekében. Magyaróváron halt meg 1925. június 19-én.

1923. november 30.


100 éve született Magyaróváron Bánlaki Erzsébet (Forrai Tiborné) pszichológus. Schack Károly magyaróvári pékmester és Barth Mária elsőszülött gyermeke, alsó-középiskoláit szülővárosa polgári leányiskolájában végezte, majd magántanulóként kitüntetéssel érettségizett a piarista gimnáziumban. A család az apa váratlanul bekövetkezett halála után az 1930-as évek végén vette fel a Bánlaki nevet. A budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen 1948-ban szerzett tanári diplomát matematika és számvitel szakon, és ugyanebben az évben pszichológiai tárgyakat hallgatott a tudományegyetem bölcsészettudományi karán. 1949-ben szerzett egyetemi doktori címet pedagógiából. Pécsen és Budapesten tanított különféle középiskolákban. 1962-től az MTA Pszichológiai Intézetének aspiránsaként dolgozott kandidátusi dolgozatán. 1965 és 1966 között a matematika- és a longitudinális tanítás módszertanával foglalkozott, illetve az azzal kapcsolatos kísérletekben vett részt a budapesti Arany János Gimnáziumban. Munkássága középpontjában végig a tanítás módszertani kérdései - a tanulók egyéni tanulása és az önálló teljesítmények problémaköre - álltak. Ezen a területen születtek szakmunkái és cikkei is. Budapesten halt meg 1972. március 6-án.

DECEMBER


1948. december 3.


75 éve született Mosonmagyaróváron Brassai Zoltán (Kovács Gábor Zoltán) író, irodalomtörténész, tanár. Alap- és középfokú tanulmányait szülővárosában végezte. Felsőfokú tanulmányait Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta. 1973-ban szerzett magyar-francia szakos középiskolai tanári oklevelet, 1981-ben doktori címet szerzett. 1973-1984 között a hódmezővásárhelyi Kossuth Zsuzsanna Gépipari és Műszeripari Szakközépiskola tanára volt. 1984-től 2009-ig, nyugdíjba vonulásáig Veszprémben a Lovassy László Gimnáziumban tanított magyar irodalmat és nyelvtant, francia nyelvet és etikát. Irodalomtörténészként cikkeiben, tanulmányaiban elsősorban a 20. századi magyar irodalom alkotóival, valamint a kortárs irodalommal foglalkozott. Emellett francia nyelvből is fordított. Aktív szereplője, egyik meghatározója volt Veszprém kulturális közéletének. Városismertetőket írt, irodalmi rendezvényeket szervezett, és televíziós műsorokat szerkesztett. Mind a nyomtatott, mind az elektronikus sajtó területén tevékenykedett. Várpalotán halt meg 2018. november 16-án.

1873. december 15.


Szontág Jenő
150 éve született Budapesten Szontág Jenő tisztviselő, főispán. Régi felvidéki nemes családból származott. Jogi tanulmányait szülővárosában végezte. 1893-ban a pénzügyminisztérium szolgálatába lépett. 1904-ig, miniszteri segédtitkárságig vitte. Főleg vámügyekkel foglalkozott. Ezután Boszniába küldték közigazgatási szolgálatra az ottani kormányzó mellé. 1907-től ismét a pénzügyminisztériumban dolgozott, az elnöki osztály helyettes vezetője lett. 1910-től 1917-ig volt Moson megye főispánja. Az első öt évben a megye sokat fejlődött a keze alatt. Számos mezőgazdasági, iskolai és kulturális beruházásra szerzett pénzt. A háború alatt feleségével vöröskeresztes kórházakat szerveztek nagy munkával. A királyváltás következtében mondott le posztjáról. Szontagh jó tollú ember volt, amit főleg a fővárosi lapokban mutatott meg. Politikai ellenfelei is elismerték nem mindennapi kvalitásait, szónoki tehetségét. Hosszú ideig élt megyénkben és azon kevés kinevezett főispán egyike volt, akit tényleg befogadtak az itt lakók. Ebben időleges mosoni letelepedése is szerepet játszott. Hegyeshalomban kisebb birtokot vásárolt. A Tanácsköztársaság alatt meghurcolták, és azután még egy évig volt Moson megye főispánja. A két világháború között is a legitimista és a keresztény erőket támogatta. 1932-ben az egyesített megye - mint törvényhatóságának örökös tagját - felsőházi taggá választotta. Hosszú évtizedekig volt elnöke a Magyaróvári Szarvasmarhatenyésztő Egyletnek és a Lajtavízrendező Társulatnak. Közigazgatási érdemeit a Lipót rend lovagkeresztjével, kórházszervező tevékenységét a Vörös Kereszt hadiékítményes tiszti díszjelvénnyel ismerte el a király. Budapesten halt meg 1939. március 21-én.

1873. december 19.


150 éve született Jánosházán Suller János piarista szerzetestanár. Az ismeretlen helyen kezdett gimnáziumi tanulmányait Kecskeméten fejezte be 1893-1895 között. Nem tudjuk, csak sejthető, hogy a magyaróvári piarista iskolában kapott először indíttatást a szerzetesi pályára, a következő, váci iskolájában már 1892-ben beöltözött. A budapesti tudományegyetemen 1898-ban szerzett latin-magyar szakos tanári diplomát, közben ugyancsak Budapesten teológiai tanulmányokat is folytatott. 1899-ben Nagykanizsán, 1901-ben Temesváron, 1902-ben Budapesten, 1903-ban Magyaróváron, majd egy éves podolini tartózkodás után Máramarosszigeten, 1907 és 1908 között Nagyszebenben volt kisegítő tanár. 1920/21-ben Debrecenben, 1921-1928 között Kecskeméten volt kinevezett tanár. Öt éves veszprémi tanítás után 1935-ben tért vissza Magyaróvárra, ahol 1939 és 1944 között nyugdíjasként élt a rendházban. Földi maradványait a köztemető piarista sírkertjében helyezték örök nyugalomra. Mosonmagyaróváron halt meg 1944. augusztus 4-én.

1873. december 23.


Viczay Héder
150 éve halt meg Héderváron Viczay Héder földbirtokos, műgyűjtő, numizmatikus, országgyűlési képviselő. Héderváron született 1807. augusztus 2-án. Pozsonyban a jogakadémián végzett, de magánúton régészetet, művészettörténetet és numizmatikát is tanult. Gondozója, gyarapítója volt az ükapja idős Viczay Mihály és nagyapja, Viczay Mihály által létrehozott Hédervári-gyűjteménynek. A felsőtábla tagjaként részt vett az 1832-1836. évi országgyűlésen, ahol barátságot kötött Széchenyi Istvánnal és Batthyány Lajossal. 1848-ban fontos szerepet játszott a Sopron megyei nemzetőrség megszervezésében. 1848 októberében, a fegyveres harctól tartva Svájcba és Itáliába utazott, ahonnan csak 1854-ben tért haza Hédervárra. 1860-ban a Győrvidéki Gazdasági Egylet alelnökévé választották. 1868-ban Győr megye és város főispánjának nevezték ki. 1873-ban a kolerajárvány során vesztette életét. Földi maradványai Héderváron nyugszanak.

1923. december 29.


100 éve halt meg Budapesten Éble Gábor történész, genealógus. Mecséren született 1843. március 25-én. Éble János mecséri mészáros és Keller Terézia hetedik fia volt. A gimnáziumot Magyaróváron a piaristáknál és Győrben a bencéseknél végezte. 1864-1866-ban Magyaróvárott elvégezte a gazdasági tanintézetet. 1868-1870-ben Sándor Móric gróf biai uradalmában dolgozott. 1870-ben Károlyi György gróf szolgálatába lépett, aki parádi uradalmából a fővárosba vitte pénztárosnak, majd levéltárosnak. Élete legnagyobb részét a Károlyiak történetének tanulmányozásával töltötte. A család hatalmas magánlevéltárát dolgozta fel fizetett főlevéltárosként. Három évtizedes munkálkodása a magyar történettudománynak komoly eredményeket hozott. 16 önálló forrásmunkát írt. Ezek főként a Károlyi család tagjairól íródtak, de más családok genealógiáját is kutatta. Családi és uradalomtörténetek, háborúk és diplomácia voltak a témái, de épületekkel, nyomdával is foglalkozott. 1901-ben Éble nyugalomba vonult. Felesége a francia származású Radeczky Adamecz Anna volt. Házasságukból gyermek nem született. Éble Gábor, aki korának elismert történésze volt, szegényen halt meg a fővárosban. A Farkasréti temetőben temették el, de síremlékét időközben felszámolták.

1898. december 30.


125 éve halt meg Budapesten Hunyady László honvéd őrnagy, főispán. Budán született 1826. július 26-án. Nagybirtokos nemesifjúként jogot végzett. 1848 tavaszán kishivatalnok volt a Budai Helytartótanácsnál. A budai önkéntes nemzetőrségnél hamar tiszt lett. Nyáron már nemzetőr százados volt. Október 10-én főhadnaggyá nevezték ki a 17. honvédzászlóaljhoz. Részt vett a délvidéki és dunántúli védekező harcokban, majd az ellentámadásban. 1849 július közepétől hadosztály-segédtiszt lett a 8. hadtestnél. Augusztus 20-án Klapka György várparancsnok a Komáromnál állomásozó 127. zászlóalj parancsnokává nevezte ki, őrnagyi rangban. Az erőd október 2-án teljes amnesztia mellett adta meg magát a sikertelen ostrom után. Hunyady 1860-ban újította fel politikai tevékenységét, mint Deák párthíve. Moson megyéhez az itteni Zichyekhez fűződő rokonság kötötte. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy a kiegyezéskor Moson megye főispánjává nevezték ki. Az ő indítványára festették meg a megye számára Deák Ferenc, Ferenc József és - saját költségén - Erzsébet királyné olajképét. Ezek most is a volt új megyeháza (ma polgármesteri hivatal) tanácstermében találhatók. A Moson megyei Honvédegylet első elnöke lett (1867-1868). 1872-1878-ban Somogy megye egyik országgyűlési képviselője volt, ott voltak birtokai.

Kövessen minket

Elérhetőségek

Cím:
9200 Mosonmagyaróvár, Erkel F. u. 16.

Pf. 61.

Telefon:
Központ: +36 96 555-553

Olvasószolgálat: +36 96 555-563

Info-Pont: +36 96 219-887

Email:
hgkmovar@hgkmovar.hu