9200 Mosonmagyaróvár, Erkel Ferenc utca 16. 06 96 555 553 hgkmovar@hgkmovar.hu

Évfordulónaptár 2021.:


Az évfordulónaptár csak a kerek (25, 50, 75, 100. stb.) évfordulókat tartalmazza. Azoknak a híres személyeknek a rövid életrajza szerepel benne, akik Mosonmagyaróváron és környékén vagy a történelmi Moson vármegyében születtek vagy haltak meg, illetve tevékenységük, munkásságuk egészben vagy részben e területhez kötődik.
Az életrajzok Enzsöl Imre, Kimlei Péter, Thullner István és Tuba László szócikkeinek felhasználásával készültek.



JANUÁR


1921. január 5.


100 éve halt meg Magyaróváron Őshegyi József jogász, lapszerkesztő, alispán. Rózsahegyen született 1850. augusztus 18-án. Eredeti családneve Eyersperg volt. Középfokú tanulmányait Győrben, Eperjesen és Szatmárnémetiben végezte. Ezt követően Pozsonyban és Budapesten jogi tanulmányokat folytatott. 1874-ben ügyvédjelöltként telepedett le Magyaróváron. 1878-ban már ügyvéd volt Magyaróváron. 1890-ben megyei tiszti ügyésznek választották, 1894-től megyei tiszti főügyész. Rendkívüli tanárként tanított a Magyaróvári Gazdasági Akadémián is. Igazgatósági tagja volt a Mosonmegyei Takarékpénztárnak és a Magyaróvári Házépítő Részvénytársaságnak is. 1903 januárjában a megyei közgyűlés alispánná választotta, a megbukott Pogány József utódjaként. 1907-ben ismét Moson vármegye alispánjává választották. 1914-ig viselte ezt a hivatalt, amikor betegsége miatt nyugalomba vonult. Alispáni működése alatt a megye sokat fejlődött, amiben voltak személyes érdemei is. Az iskolaügyet, a helyi Széchenyi Kör és általában a helyi kultúra fejlesztését kiemelten kezelte. 1884-től tagja volt a Moson Megyei Történelmi és Régészeti Egyletnek, titkárként, majd alelnökként. 1888-tól a „Mosonymegyei Lapok” szerkesztője volt. Tevékenykedett a megyei jegyzőegyletben, a Magyaróvári Férfidalárdában, és a tűzoltóegyletben is.

1971. január 5.


Somogyi Antal
50 éve halt meg Győrben Somogyi Antal római katolikus pap, művészettörténész. Abdán született 1892. április 25-én. Főgimnáziumi tanulmányait a győri bencés gimnáziumban végezte. Teológiát hallgatott a győri szemináriumban, majd a bécsi egyetemen filozófiát tanult (1913-1915). 1915-ben itt szentelték pappá, s 1925-ben itt szerzett doktori oklevelet teológiából. Papi pályáját 1915-ben Tatabányán kezdte, mint káplán, 1919-ben Kismartonba nevezték ki városkáplánnak. Rövid ideig katonapapként szolgált Győrött, 1921-től a győri belvárosi plébániára osztották be káplánnak. 1923-1926-ban gróf Jankovich Bésán Endre gici birtokos családjánál nevelő, 1926-ban a győri nagyszeminárium tanulmányi felügyelőjévé nevezték ki. Egy évig (1929-30) Rómában ösztöndíjasként művészettörténetet tanult. 1930-tól a győri hittudományi főiskola tanára, 1938-tól a budapesti egyetem hittudományi karán az egyházművészet magántanára. 1946-tól 1952-ig Mosonszentmiklóson volt plébános. 1952-től a győri papnevelő intézet rektora, kanonok (1958-) és nagyprépost (1965-). Ő fedezte fel és indította el a pályáján Borsa Antal iparművész-szobrász-festőt, valamint a mosonszentmiklósi Samodai József festő-restaurátort.

1796. január 11.


225 éve született Szamostelken Sőtér Ferenc jogász, alispán, országgyűlési követ. Jogot tanult, életét Moson vármegye szolgálatában töltötte. 1831-ben lett Moson vármegye első alispánja. 1832-ben tiszti főügyésszé választották. 1837-ben a főjegyzői méltóságot is elnyerte. Az 1839-es országgyűlésen követként képviselte Moson vármegyét. 1841-től ismét első alispán volt. 1845-ben az uralkodó királyi tanácsosi címmel ruházta fel. Versei és dicsőítő költeményei folyóiratokból és különlenyomatokból ismeretesek. Magyaróváron halt meg 1847. február 1-jén.

1996. január 12.


25 éve halt meg Cikolaszigeten Becze József állatorvos. Putnokon született 1922. augusztus 27-én. 1941-1944 között a Ludovika Akadémia hallgatója volt. 1946-1950 között az Állatorvosi Főiskolán tanult. 1951-ben szerzett állatorvos-doktori oklevelet. 1951-től a budapesti Állattenyésztési Kutató Intézet szaporodásbiológiai osztályának tudományos munkatársa, 1958-tól osztályvezetője. 1964-től német állatorvosi egyetemek szülészeti klinikáin folytatott kísérleteket. 1989-től haláláig a Pannon Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Karán dolgozott az állattenyésztési tanszéken. Jelentős eredményeket ért el a szaporodásbiológia, az állattenyésztési genetika és biotechnológia területén.

1896. január 16.


125 éve született Nagyszarván Sós Antal dudás. A Csallóközből származó családja 1906-ban munkát keresve telepedett meg a szigetközi Doborgazszigeten. Később Dunaremetén éltek, ahonnan Győrzámolyba szegődött pásztornak. Itt ismerkedett meg egy dudáló pásztorral, tőle vásárolta az első hangszert is. Az első világháborúban fogságba esett, ahonnan 1918-ban hazaszökött. Az 1930-as évektől Dunaszentpálon volt csordás, innen kiindulva muzsikálta végig a Felső-szigetközi községeket. Ügyes kezű emberként számtalan hangszert készített, minden anyagot és gyártási módot kipróbált. A második világháború után telepedett le Pusztasomorján, ahol csak a 60-as években tűnt fel, mint a környék egyetlen dudása. Jánossomorján halt meg 1975. augusztus 8-án.

1846. január 18.


175 éve született Boldogasszonyban Veigelsberg Leó újságíró, lapszerkesztő. Ignotus, Veigelsberg Hugó író, költő édesapja. Orvosi tanulmányokat folytatott a bécsi egyetemen, majd Kecskeméten lett tanító. Itt kezdett el újságírással foglalkozni: politikai és esztétikai cikkeket írt a külföldi lapokba, elsősorban a Prágában megjelenő „Politik”-ba. A kiegyezés után a „Neuer Freier Lloyd” és a „Neues Pester Journal” lapok főmunkatársa volt. 1872-től a legjelentősebb pesti német nyelvű lap, a „Pester Lloyd” helyettes szerkesztője, 1906-tól főszerkesztője volt. Több ezer vezércikke jelent meg, amelyekben a kormányzat politikáját igyekezett igazolni a külföld előtt. Nagy tehetségű, európai súlyú publicista volt, aki sok embert politikussá, több politikust pedig híressé tett, bár ő maga mindvégig a névtelenség mögé rejtőzött: cikkeit soha nem írta alá: végükre csak csillagokat tett. Budapesten halt meg 1907. október 31-én.

1846. január 22.


175 éve született Kismartonban Hahnenkamp Sándor római katolikus pap. A győri kisszemináriumban végzett középiskolai tanulmányait kiváló eredménnyel végezte. Az egyházmegye küldte a budapesti tudományegyetemre, ahol bölcsészdiplomát szerzett és doktorált is. 1870-ben szentelték pappá. Rövid ideig volt káplán, majd a püspöki irodában kamatoztatták képességeit. Ez után Védenyben lett plébános, ahol nemcsak nagy tudásáért, hanem mindenek felett való áldozatkészségért és papi szorgalmáért becsülték. A tudós pap több történelmi tárgyú munkát írt, és számos cikke jelent meg a „Religio” és a „Jelenkor” című folyóiratokban valamint a „Mosonymegyei Lapok”-ban. Védenyben halt meg 1910. január 19-én.

1921. január 30.


100 éve született Lébényben Unger Mátyás történész. A szülők szegénysége miatt ismeretlen pártfogó jóvoltából tanulhatott a győri polgári iskolában. Ennek elvégzése után Sopronban 1940-ben kijárta a tanítóképzőt, ahonnan a csepeli Weisz Manfred gyár tanonciskolájához került. A hadifogságból hazatérve a tudományegyetem bölcsészkarának esti tagozatán tanult. Kitűnő eredménnyel 1952-ben magyar és történelem szakos tanár diplomát szerzett. Ekkor jegyezte el magát a XVI-XVII. századi magyar és erdélyi történelemmel. Német származása miatt csaknem derékba tört a pályája, tíz évet volt kénytelen távol tölteni az egyetemtől. Tankönyvszerkesztő lett és elindult a tudományos pályán is. 1978-1984 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen oktatási dékánja, 1984-től egyetemi tanár, a történettudományok kandidátusa. Neves művelője volt a történelemtanítás szakmódszertani elméleti kutatásoknak. Tankönyvei, szöveggyűjteményei, tankönyvelméleti, szakdidaktikai munkái több pályázatot nyertek és több nyelven, még japánul is megjelentek. Helsinkiben halt meg 1985. november 5-én.

FEBRUÁR


1996. február 3.


25 éve halt meg Mosonmagyaróváron Borsa Károly tanító, helytörténeti kutató. Győrben született 1904. május 5-én. Eredeti neve Schutzbach Károly volt. Iskoláit szülővárosában végezte. 1923-ban kapott tanítói és kántor oklevelet. Tanított Nagytevelen, Ménfőcsanakon, ez utóbbi községben népfőiskolai előadásokat szervezett, emellett ő volt a leventeoktató és a vezető tűzoltóparancsnok is. 1940-ben kinevezték Moson megye és Mosonmagyaróvár leventeparancsnokává. A II. világháború végén Németország területén szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947 őszén tért haza Mosonmagyaróvárra. Mivel B listára került, a helyi mezőgazdasági akadémián mezőgazdasági munkásként sikerült csak elhelyezkednie. Itt földmérnöki, raktárosi és gondnoki teendőket végzett. 1966-ban ment nyugdíjba, de ekkor a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola vezetése megbízta a vármúzeum létrehozásával, megszervezésével. Hozzálátott a főiskola, a tanári kar és város múltjához kapcsolódó anyagok gyűjtéséhez. A vármúzeum vezetőjeként előadásokat tartott, helytörténeti szakkört vezetett. Megírta a vár és a főiskola rövid történetét. 1989-ben rehabilitálták, visszakapta századosi rendfokozatát, majd 1990 elején őrnaggyá léptették elő.

1846. február 14.


175 éve született Magyaróváron Müllner Pál piarista szerzetestanár. A magyaróvári gimnázium alsó osztályai után Vácon folytatta tanulmányait, ahol 1861-ben öltözött be. 1863-tól Kecskeméten végezte el a következő két osztályt, végül középiskolai tanulmányait Kolozsváron fejezte be 1867-ben. Ettől kezdve először Sátoraljaújhelyen tanított matematikát, fizikát és magyart, 1870-ben Selmecbányán már latint és földrajzot is. 1872-től két éven keresztül működött tanárként Temesváron, később Nagykárolyba majd ismét Selmecbányára helyezték, ahol igazgató is volt. 1888-tól 1911-ig Budapesten rendtartományi asszisztensként sokféle feladatot látott el. 1912-ben jött Magyaróvárra, ahol 1925-ben vonult nyugalomba. A rendi adminisztráció és a tanügy fáradhatatlan munkásaként gondos és hűséges sáfára volt a rendi vagyonnak. Kidolgozta és megalapozta a rendi vagyonkezelés egész rendszerét. Magyaróváron halt meg 1925. július 25-én.

MÁRCIUS


1946. március 2.


Pálffy Fidél
75 éve halt meg Budapesten Pálffy Fidél politikus, földművelésügyi miniszter. (Pozsony) Szent-Györgyön született 1895. május 6-én. Tanulmányait a kalksburgi és a kalocsai jezsuita gimnáziumban végezte. A pozsonyi tudományegyetemen jogi abszolutóriumot nyert. 1913-1921 között katonáskodott. Az orosz és a román fronton őrmester, majd főhadnagy lett az 5. huszárezredben. A Horthy-féle Nemzeti Hadseregben a francia parancsnokságnál cenzúratiszt volt Szegeden. Részt vett a budapesti bevonulásban. Szerény birtoka (520 hold) és kúriája volt Magyaróváron és Dunakilitin. A gazdasági világválság kapcsán a fasiszta gondolatkört tanulmányozta és 1932-ben magyar nemzeti szocialista mozgalmat indított a német példát is felhasználva. Komoly publicisztikai tevékenységet fejtett ki a Horthy-Bethlen- féle Csonka-Magyarország elkerülhetetlen modernizációjának bizonyítására. Az Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt elnöke lett. A németektől átvette a zsidóellenes lépések szükségességét, mérsékelt pártprogramjában szerepelt az izraelita földbérlők és bérbe adók visszaszorítása. Nem maradt meg a „neobarokk” címek eltörésénél, korporatív nemzeti államot akart. 1939-ben mandátumot szerzett a magyaróvári választókerületben, amit azonban a közigazgatási bíróság megsemmisített. Horthy megbuktatott októberi kiugrási kísérlete után földművelésügyi miniszter lett a nyilas kormányban. A szovjet megszállás elől nyugatra menekült, de az angolszászok kiadták az új magyar kormánynak, amely háborús bűnösként kivégeztette.

1771. március 26.


Wittmann Antal
250 éve született Sant Bernhardon Wittmann Antal jogász, jószágigazgató. Ausztriában és német földön jogi majd mezőgazdasági ismereteket tanult. 1809-ben a magyaróvári uradalom jószágkormányzója lett, és rábeszélte az özvegy Albert Kázmér szász-tescheni herceget egy olyan hazai felsőfokú tanintézet létrehozására, amely az uradalmai számára gazdatiszteket képez. A korábbi szarvasi és a keszthelyi intézetekhez képest az volt az eltérés, hogy csak érettségivel lehetett bekerülni, tehát az intézet kezdettől (1818. október 25.) fogva felsőfokú volt. 1818-1832 között a Magyaróvári Gazdasági Magán Tanintézet igazgatója volt. Érdemei elismeréseképpen magyar nemességet kapott (1824). Nagy lecsapolási munkákat végzett a városka határától a Fertőig és a Hanságig. 1832-ben - személyes ok miatt - megvált a helyi uradalomtól és a Schwarzenberg uradalomnál vállalt munkát. Wittingauban halt meg 1842. augusztus 31-én. Végrendelete szerint Magyaróváron temették el. Az egyetem bejárata előtt található mellszobrát, amelyet Trischler Ferenc szobrászművész készített, 2005. június 17-én avatták fel.

1921. március 26.


100 éve született Vulcanban Vitéz Antal munkás, tanácselnök-helyettes. Nyolcgyermekes erdélyi bányászcsaládban született. Szülei korai halála miatt árvaházban nevelkedett. Vasöntő szakmát tanult. 1940-ben politikai okok miatt Magyarországra menekült. Gyöngyösön és Győrben élt rövid ideig, 1941-ben Mosonmagyaróváron telepedett le. Először segédmunkásként, később vasöntő szakmunkásként dolgozott a Kühne Mezőgazdasági Gépgyárban és a Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyárban. 1945 és 1948 között molnár Szulczer Károly hengermalmában. Ezután 1954-ig a Fémfeldolgozó Vállalatnál (később MOFÉM) dolgozott különféle beosztásokban, 1954-től 1977-ig a Mosonmagyaróvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese volt. E tisztségében különösen a társadalmi munka szervezéséből és a városépítés koordinációs munkálataiból vette ki részét (utak, járdák, termálfürdő, bölcsődék, kórház, óvodák, iskolák és lakások stb. építése). Munkásságáért több elismerésben, kitüntetésben részesült. Mosonmagyaróváron halt meg 1993. augusztus 25-én.

ÁPRILIS


1946. április 1.


75 éve halt meg Budapesten Manninger János fényképész, filmrendező. Magyaróváron született 1901. szeptember 12-én. Neves és jómódú magyaróvári család gyermeke volt. Helyben kijárt iskolák után már húsz éves kora előtt fotós lett a Hunnia filmgyárban. A filmkészítést Berlinben tanulta ki. 1928-ban a DEFA-nál részben saját költségén készítette el a maga írta, fényképezte és maga is rendezte első kisfilmjét (Beinliche Angelegenheit). 1943-ban a filmgyár fényképészeként eredeti ötlettel készített filmplakátot Jávor Pál Pista tekintetes úr című filmjéhez, amelyet a Színházi Magazin kivételes alkotásnak minősített. Ez után Londonban bukkant fel mint újságíró. Hazatérve, 1944-ben ismét saját pénzén készítette el a 2 x 2 című filmet, amelyet a filmtörténet a magyar avantgard egy késői termékének tart. A film bemutatását a nyilas hatóságok nem engedélyezték. Az 1945-ben újraforgatott filmet csak a szakma ismerte el, a bekövetkezett anyagi csőd miatt az öngyilkosságba menekült.

1796. április 9.


225 éve született (Moson) Darnón Karácson Mihály pedagógus, jogász. Középiskoláit valószínűleg a kegyesrendiek magyaróvári intézetében járta ki, piarista szerzetespap lett, azonban kilépett a rendből. Bölcseleti és jogi tanulmányokat folytatott Pesten, jogi diplomát és ügyvédi képesítést szerzett. 1825-ben részt vett az első reformországgyűlésen, a távollevő küldöttek helyett. Fel is szólalt a magyar nyelvű oktatás és általában az oktatásügy fejlesztése érdekében. 1832-ben az MTA levelező tagja lett. Az 1832-1836-os országgyűlésen ismertette a József nádor helyeslő jóváhagyásával elkészült felső-ipariskolai tantervét. Szavai nyomán az országgyűlés 200 ezer forintot szavazott meg egy, a bécsi politechnikai intézethez hasonló intézményre. Hosszabb ideig volt dr. Széchen Antal nevelője, amikor 1839-ben ülnök lett a Helytartótanács tanulmányi bizottságában. Ebben a minőségben az ipari és technikai oktatás reformjáért dolgozott. Küzdelme nem volt hiábavaló, az országgyűlés 1844-ben szentesítette a törvénytervezetet. Megteremtője és első igazgatója lett a pesti tudományegyetem egyik épületszárnyában 1846. november 1-jén a Műegyetem elődjeként megnyílt József Ipartanodának. Később bírónak nevezték ki a pest megyei törvényszékhez. Pesten halt meg 1869. március 9-én. Szülőfalujában tiszteletére a temetőkápolna falán emléktáblát avattak.

MÁJUS


1946. május 8.


75 éve halt meg Mosonmagyaróváron Dsida Ottó tanár. Győr-Szigetben született 1874. március 22-én. Középiskolai tanulmányait a kaposvári főgimnáziumban végezte. Felsőfokú tanulmányait 1893-tól a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán folytatta. Pályája, okleveles helyettes tanárként 1896-ban indult a szentgotthárdi gimnáziumban. 1897-től már Győrben tanított az állami főreáliskolában, rendes tanárnak kinevezve. 1906-ban Budapesten tanított. 1907-1911 között a kaposvári gimnázium igazgatója volt. 1911-ben központi szolgálatra berendelték Budapestre, a minisztériumba került tankerületi főigazgatói rangban. 1917-1932 között győri tankerület főigazgatója volt. 1932-ben, mivel megszűnt a győri tankerületi főigazgatóság, 36 év szolgálati idő után nyugállományba vonult. Óraadóként, érettségi elnökként azonban tovább tevékenykedett. Halála idején Mosonmagyaróváron lakott, de Győrben temették el a családi sírboltba.

1996. május 14.


Lang János
25 éve halt meg Győrben Lang János építész. Mosonban született 1934. február 9-én. A mosoni elemi iskola és háromévi piarista kisgimnáziumi osztály után a győri Magasépítőipari Technikumba (a mai Hild iskola) járt. Építészdiplomát az ÉKME-n szerzett 1959-ben. Pályafutását 1959-től GYŐRITERV-ben kezdte, aminek később vezető tervezője lett. Tervezett irodát és lakóházat Tatabányára, ugyanitt a Szénbányászati Ipari Tröszt székházát. Legjelentősebb alkotásáért, az 1966 és 1976 között épült (2005-ben átépített) győri Rába ETO stadion-komplexumért 1978-ban Ybl-díjat kapott. A stadiont mind a szakma, mind pedig a sportközvélemény akkoriban „ékszerdoboznak” tekintette. Tervezője és építészeti irányítója volt az 1966-1967 között épült hegyeshalmi (régi) közúti határátkelőnek. Tevékeny rész vállalt az 1974-1988 között kidolgozott, majd több helyen (Győr, Tata, Szombathely, Budapest) megvalósított „Győrváz-szerkezetű gyermekintézmények” elnevezésű oktatási-kulturális centrumok tervezésében.

1871. május 20.


Baintner Ferenc
150 éve született Balassagyarmaton Baintner Ferenc mezőgazdász. Gimnáziumi tanulmányait Iglón végezte, 1889-től a fővárosban vegyészetet tanult, majd vegyész-asszisztensként dolgozott. 1893-ban beiratkozott a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára, amelynek elvégzése után tanársegéd lett. 1896-ban Kolozsvárra került, az ottani vegykísérleti tanszékre. Az ott kiépített Vegyvizsgáló Állomáson kutatott és igazgató lett. Cikkei főleg a „Kísérletügyi Közlemények”-ben jelentek meg. A Magyaróváron elkezdett tejvizsgálati, borászati, szeszgyártási témákban mélyült el a leginkább. 1920-ban – Trianon miatt – visszaköltözött szülővárosába. Balassagyarmaton halt meg 1948. március 26-án.

1921. május 25.


Terplán Zénó
100 éve született Hegyeshalomban Terplán Zénó gépészmérnök. 1943-ban a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. Ez évtől kezdve az egyetem szállítóberendezések és vízgépek tanszékén demonstrátor, tanársegéd, 1945-től adjunktus Pattantyús Ábrahám Géza mellett. 1949-től a Miskolci Nehézipari Egyetem gépelemek tanszékének megszervezője és vezetője, 1952-1988 között tanszékvezető egyetemi tanár, később tudományos tanácsadó, 1996-tól professzor emeritus. 1952 és 1960 között az egyetem rektor-helyettese, 1964-68 között a gépészmérnöki kar dékánja. 1991-től a Budapesti Műszaki Egyetemen tartott technikatörténeti előadásokat. 1946 és 1950 között a „Magyar Technika” szerkesztője volt. A műszaki tudományok kandidátusa címet 1952-ben, a műszaki tudományok doktora címet 1966-ban nyerte el. Az MTA levelező tagja 1990-től, rendes tagja 1995-től. Miskolcon halt meg 2002. január 16-án.

JÚNIUS


1921. június 3.


100 éve született Pinnyéden Sárosi Lajos tanár. A Győri Katholikus Tanítóképzőben 1941-ben kapta meg tanítói oklevelét. Végigharcolta a háborút, a szovjet hadifogságból 1948-ban tért haza, s egy évig beosztott pedagógusként működött Mosonszentmiklóson, ahol az 1949/50. tanévtől az általános iskola igazgatójává nevezték ki. 1954-ig matematika¬–orosz szakon 1954-ig elvégezte a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolát. Az 1955/56-os tanévtől az 1961/62-es tanévig Lébényben dolgozott igazgató-helyettesként, 1962. szeptember 1-jén helyezték vissza Mosonszentmiklósra, ahol 1981. évi nyugdíjba vonulásáig az általános iskolát igazgatta. Tevékenysége alatt az intézmény sok sikert ért el a tanulmányi munkában, a sportban, a tehetséggondozásban, a zeneoktatásban és a nevelésben. Kezdeményezésére lendült föl a faluban a szőlő- és gyümölcstermesztés, létesült szobor a Rákóczi szabadságharc és emléktábla a II. világháború mosonszentmiklósi áldozatainak emlékére. Ő indította el Kormos István költő kultuszát a községben, ápolta Nikisch Artúr világhírű karmester és dr. Varga Damján György tudós ciszterci szerzetes emlékét, gyűjtötte és rendszerezte a községre vonatkozó helytörténeti anyagokat. Mosonszentmiklóson halt meg 1994. január 24.

1846. június 16.


175 éve született Lébényben Nátz József római katolikus pap, egyházi író. Középiskoláit és teológiai tanulmányait Győrben végezte. 1872-től Kismartonban, majd (Fertő) Fehéregyházán és Kisboldogasszonyban volt lelkész. 1874-1876 között Rajkán káplán. 1876-tól haláláig Vértessomló plébánosa. Az egyház által kinevezett tagja volt a Műemlékek Országos Bizottságának. Cikkeinek sokasága különféle nyugat-magyarországi városok lapjaiban, az „Archeológiai Értesítő”-ben és a „Közlönyben” jelentek meg, ezekben különféle napi problémákkal is foglalkozott. Vértessomlón halt meg 1927. november 28-án.

1896. június 16.


125 éve halt meg Mosonban Bókay Lajos mérnök, honvéd főhadnagy. Iglón született 1819. november 28-án. Tanulmányait szülővárosában kezdte majd Miskolcon, Késmárkon, Eperjesen és Lőcsén folytatta. 1845-ben, mérnöki diplomája megszerzése után telepedett le Győrben. 1848 novemberében az 1. honvéd utászezred önkéntese lett. Az egységet részben Moson megyeiekből állították ki. 1848 decemberében hadnagy, 1849 márciusában főhadnagy lett. Június 22-én a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki visszamenőlegesen Buda ostrománál tanúsított bátor helytállásáért. Az augusztus 2-án vívott debreceni szerencsétlen csatában, amelyet Nagysándor József tábornok vívott a tízszeres orosz túlerővel szemben, katonáival együtt fogságba esett. Az osztrák hadseregbe sorozták be büntetésül. 1853-tól dolgozott Moson vármegyében, 1855-től már itt is lakott, ahol a főhercegi uradalomban vállalt munkát. 1860/61-ben megyei főmérnök volt. Jelentős munkát vállalt a szegényellátás területén: közreműködésével hozták létre Mosonban 1879-ben a „Erzsébet egylet”-et, amely a mosoni iskola legszegényebb tanulóit támogatta. Tagja volt a Moson megyei Honvédegyletnek, elnöke a Mosoni Társas Körnek.

1671. június 23.


350 éve született Magyaróváron Zsidanics István tisztviselő, adószedő. Horvát származású, frissen kitűnt család sarja volt, amelyet 1703-ban nemesített az uralkodó. 1710-ben választották meg a megye perceptorának (adószedőjének). 1732-ben ifj. Esterházy Ferenc gróf főispán táblabíróvá nevezte ki. 1736. október 6-án kelt végrendeletében magyaróvári házát és 10 000 Ft-ot a piarista rendre hagyott a hozzá tartozó 50 hold földdel. Ezért hetente kétszer lelki üdvéért misét is tartoztak mondani. 1739-től indulhatott meg a nevelőmunka királyi jóváhagyással a megye első középfokú oktatási intézményében. Magyaróváron halt meg 1736. november 8-án.

1971. június 30.


Mátrai János
50 éve halt meg Budapesten Mátrai János piarista szerzetestanár. Győrszentivánon született 1877. március 5-én. A főgimnázium első négy osztályát Magyaróváron, a következő hármat Veszprémben végezte. 1896-ban Vácon lépett be a rendbe, utolsó gimnáziumi éveit 1897-1898-ban Kecskeméten végezte el. Kolozsvári egyetemi bölcsészettudományi és teológiai tanulmányok után 1901-1902-ben Magyaróváron kezdett tanítani. 1916-ban már provinciális, a nyitrai rendház főnöke és a gimnázium igazgatója. A csehszlovák megszállást követően budapesti, nyitrai és ismét budapesti gimnáziumi tanári évek után 1929-1934 között volt igazgatója a magyaróvári piarista középiskolának. Közéleti tevékenységet főként a Moson Megyei Történeti és Régészeti Egylet és múzeumának szervezésében fejtett ki. 1936-tól kezdődően Budapesten élt és dolgozott, mint a rendház pénztárkezelője. 1948-tól a piarista iskolák múzeumának felügyelője, majd igazgatója.

JÚLIUS


1896. július 2.


125 éve született Rajkán Gallasz Rudolf földbirtokos, országgyűlési képviselő. A pozsonyi középiskola befejezése után szülei a Ludovika Akadémiára íratták be. 1915-től hadnagyi rendfokozattal tábori pilótaként harcolt az orosz és olasz harctereken. Sebesülten román fogságba esett, ahonnan megszökött. Több hadi kitüntetés birtokosaként hazatérve főhadnaggyá léptették elő és 1919-ig szolgált a hadseregben. Leszerelése után hazatért püski birtokára, gazdálkodóként több tanulmányutat tett Olasz-és Franciaországban, hogy az ott szerzett ismereteket gazdaságában hasznosítsa. Elsősorban a tejszövetkezetek és a gazdasági egyesületek szervezést tartotta fontos feladatának, mindegyik megyei vezetésének alapító tagja volt. Politikai pályára 1931-ben lépett, pártonkívüli programmal a nagysomorjai (csallóközi) választókerületben lett nemzetgyűlési képviselő. A június 30-án tartott választáson ellenfelével szemben csaknem kétszeres szavazatszámmal lett a Szigetköz képviselője. A Halásziban kihirdetett eredmény után választói hatalmas ovációval kísérték haza új képviselőjüket. Később belépett a Független Kisgazda Pártba. Hivatalánál fogva kiemelkedő szerepe volt a dunaremetei hajóállomás és hajójárat megvalósításában is. A katonai repülésben szerzett érdemeinek elismeréseként és tevékeny szervezőként elnöke volt a Magyar Atlétikai Club repülőszakosztályának. Budapesten halt meg 1960. március 11-én.

1846. július. 3.


175 éve született Bécsben Pulszky Ágost jogász, országgyűlési képviselő, politikus, szociológus. Középiskolai tanulmányait Londonban és Torinóban végezte majd a pesti egyetemen tanult jogot. 1871-ben kezdte meg országgyűlési képviselői pályafutását. 1894-1896 között Moson megyében a zurányi választókerület országgyűlési képviselője volt a Szabadelvű Párt színeiben. 1896-tól haláláig a szászkabányai kerület országgyűlési képviselője volt. A hazai társadalomtudományi gondolkodás megalapítja és a jogpozitivizmus kiemelkedő képviselője volt. Budapesten halt meg 1901. szeptember 11-én.

1821. július 31.


200 éve született Hammernben Ignaz Moser vegyész. 1850-1869 között a Magyaróvári Gazdasági Tanintézet tanára volt. Ő adta elő a kémia és technológia tantárgyakat. Rendes tagja volt a bécsi mezőgazdasági társaságnak, levelező tagja volt a bécsi földrajzi társaságnak. Ő teremtette meg a Mezőgazdasági Vegykísérleti Állomás alapjait rendszeres kísérleteivel, elemzéseivel: a Fertő kiszáradt medréből már 1865-ban talaj-, növény- és vízmintákat vett elemzéseihez. Maga az állomás hivatalosan csak 1872-ban alakult meg, Moser ekkor már a bécsi vegykísérleti állomást igazgatta. Bécsben halt meg 1886. március 19-én.

1871. július 31.


Csatáry Elek
150 éve született Eszterházán Csatáry Elek tisztviselő, alispán. Középiskolai tanulmányait a soproni evangélikus líceumban végezte, 1891-ben itt érettségizett. Ezután a budapesti egyetem jogi fakultásán tanult és államtudományból államvizsgázott. Közigazgatási pályáját Sopron megyében kezdte, innen Esztergom majd Zala megyébe került. 1900. augusztus 4-én Moson vármegye törvényhatósága aljegyzőnek választotta. 1902-től magyaróvári járási szolgabíró, 1914-től megyei főjegyző, 1919-től az önálló Moson megye utolsó alispánja. Részt vett a trianoni békét követő határ-megállapítási munkában. A csonka vármegyék egyesítésekor nyugdíjazását kérte, 1924. június 30-ával nyugdíjazták. A tapasztalt közigazgatási szakember egyik maradandó alkotása Magyaróvár rendes tanácsú várossá fejlesztése volt. Vezetőségi tagja volt többek között a Széchenyi Kaszinónak, a Mosonmegyei Gazdasági Egyesületnek, világi felügyelője a Magyaróvár-mosoni evangélikus egyháznak, törvényszéki bírája a dunáninneni evangélikus egyházkerületnek. Mosonmagyaróváron halt meg 1946. április 4-én.

AUGUSZTUS


1871. augusztus 1.


150 éve halt meg Győrben Hauser Fábián római katolikus pap, nyelvtudós. Oroszváron született 1790-ben. Teológiai tanulmányait Győrben végezte, 1815-ben szentelték pappá. 1822-től szülőfaluja plébánosa, majd Moson vármegye egyházi téren működő tanfelügyelője nevezték ki. 1842-ben kerületi alesperes, 1854-től tiszteletbeli kanonok, 1858-től győri székesegyházban szolgált, 1865 -1871 között az olvasókanonoki tisztséget töltötte be. Több könyvet írt a vallásról és a nevelésről. Nyelvtudósként és pedagógusként fő feladatának a Nyugat-Magyarországon élő horvátok nyelvének és helyesírásának megújítását tekintette. Kísérletet tett a horvátországi és a magyarországi (Moson, Sopron, Vas vármegyei) horvátok számára íródott nyelv- és olvasókönyvek közelítésére.

1846. augusztus 4.


175 éve született Sopronban Bobleter Ignác római katolikus pap. 1868-ban szentelték pappá. Magyaróváron káplán, majd 1873-tól zurányi plébános. 1889-ben lett moson-szolnoki plébános. 1892-ben felújítatta a mosonszolnoki templom belső tereit. Aktívan részt vett a megyei a közéletben és politikában, különösen a szónoklatai voltak híresek. Tagja volt Moson vármegye törvényhatósági bizottságának és a Mosonvármegyei Gazdasági Egyesület igazgatóságának is. Több cikke jelent meg a „Magyar Állam”, és az „Alkotmány” című országos lapokban, továbbá a Győrben megjelenő „Dunántúli Hírlap”-ban. Mosonszolnokon halt meg 1908. február 24-én.

1971. augusztus 10.


Bartha Lajos
50 éve halt meg Budapesten Bartha Lajos vegyészmérnök, gyárigazgató. Aranyosgyéresen született 1902. március 12-én. A kolozsvári református kollégiumban érettségizett, s a budapesti műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet 1927-ben. Ez évtől az Alumíniumérc Bánya és Ipari Rt. gánti és bodajki telephelyén, majd Budapesten a cég kísérleti laboratóriumában dolgozott. 1932-ben Németországba küldték a Bayer-féle timföldgyári technológia elsajátítására és üzembe helyezésére. Amikor a vállalat megvette a bernburgi timföldgyárat, őt bízták meg az üzem leszerelésével, Magyaróvárra szállításával, itt a felszereléssel és üzembe helyezéssel. Nagy érdeme volt abban, hogy a gyár üzembe helyezése zökkenőmentesen történt, és az első termék jó minőségű timföldhidrát lett. 1934. június 18-án kezdett működni Magyaróváron Magyarország első timföldgyára, az első hidrátot augusztus 1-jén szűrték le. Bartha kezdetben cégvezető, 1934 szeptemberétől főmérnök, 1940 júniusától igazgatóhelyettes lett, 1941 márciusától 1951 áprilisáig pedig igazgatóként irányította az üzemet. A háború befejeztével azonnal a termelés újraindításával foglalkozott Magyaróváron. 1941-ben részt vett az almásfüzítői timföldgyár építésében, 1951-ben a mosonmagyaróvári és az almásfüzítői gyár bővítésének vezetésével bízták meg. 1954 decembertől a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium Alumíniumipari Igazgatóságán a műszaki osztály vezetője lett, 1959 végétől az Alumíniumipari Tervező Intézethez került és az Almásfüzítői Timföldgyár bővítésének főmérnökévé nevezték ki.

1996. augusztus 12.


Varga János
25 éve halt meg Mosonmagyaróváron Varga János agrármérnök. Budafokon született 1926. június 26-án. 1946-ban érettségizett Kecskeméten a mezőgazdasági technikumban. Egyetemi tanulmányait a Budapest-Gödöllői Agrártudományi Egyetemen folytatta és 1950-ben agrármérnöki diplomát szerzett. 1950-1951-ben segédagronómus volt a Gyulatanyai Állami Gazdaságban. 1951-ben visszahívták az egyetemre, a növénytermesztési tanszékre, ahol Kolbai Károly mellett volt tanársegéd. 1959-ben nevezték ki a mezőgazdasági akadémia igazgatójának Mosonmagyaróvárra. Beolvasztotta az intézménybe a helyi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetet és egyetemi rangú főiskolává fejlesztette az intézményt. 1962-1965 között rektor, 1965-1968 között tudományos rektorhelyettes volt. 1961-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. A növénytermesztési tanszéket 1963-tól 1986-ban történt nyugalomba vonulásáig vezette. 1970-ben az intézményt összevonták Keszthellyel, amely az egyetem központja lett. 1976-1982 között kétszer is volt egyetemi rektor. Vezetésével 1979-ben Mosonmagyaróváron létrejött a Növénytermesztési és Takarmánygazdálkodási Intézet. Több mint 150 cikket publikált. Oroszból is fordított, de Európa számos más országában is ismerték nevét. Szak- és tájkutatásai mellett a magyar agrártörténetnek is jeles ismerője volt.

1946. augusztus 18.


Lónyay Elemér
75 éve halt meg Pannonhalmán Lónyay Elemér földbirtokos, diplomata. Olaszliszkán született 1863. augusztus 24-én. Középiskoláit Budapesten és Sárospatakon, jogi tanulmányait Sárospatakon és Grazban végezte. 1885-ben, a külügyminisztériumban segédfogalmazóként kezdte munkáját. 1886-ban követségi attasé lett. 1889-ben diplomáciai vizsgát tett és követségi tanácsossá léptették elő. 1890-ben császári és királyi kamarási méltóságra emelte Ferenc József. Még Londonban volt attasé, amikor 1892-ben követségi titkárrá nevezték ki. Ilyen minőségben Szentpéterváron, Párizsban és 1894-ben Londonban teljesített szolgálatot. Londonban ismerkedett meg Stefánia főherceg asszonnyal, Rudolf trónörökös özvegyével. A vonzalom kezdettől kölcsönös volt és az udvarlás évekig tartott. 1896-ban a római nagykövetséghez osztották be. A következő évben követségi tanácsosi kinevezést kapott, de azután visszavonult a diplomáciai pályától. Ideje nagy részét bodrogolaszi birtokán töltötte, és átalakította kastélyát és környékét. 1899-ben áttért a reformátusról a katolikus hitre. Az ifjú pár az adriai nászút után a férj birtokára költözött, de 1906-ban megvásárolták az oroszvári (volt Zichy és Henkel) kastélyt. Sok időt töltöttek itt a festői kastélyban és parkjában. Persze sokat utazgattak, de 1945-ig ez maradt az otthonuk. 1945 végén – már súlyos betegen – kért Pannonhalmán védelmet feleségének. Rövidesen elhunyt és felesége is követte. Javaikat, így a később fölprédált oroszvári kastélyt, amely az ország számára 1947-ben el is veszett, 1945-ben feleségével végrendeletileg a Pannonhalmi Főapátságra hagyták.

SZEPTEMBER


1771. szeptember 5.


Károly Lajos főherceg
250 éve született Firenzében Károly Lajos főherceg, hadvezér. Lipót császár és magyar király fia volt. Mária Krisztina főhercegnő adoptálta, miután Albert szász-tescheni herceggel kötött házasságát nem kísérte gyermekáldás. Károly katonai kiképzést kapott, s egészen a generalisszimuszi rangig vitte. Több nyertes és vesztes csata között nevéhez fűződik az 1809. évi franciák elleni asperni győzelem. Tetteit Lenau Zum Jubelfeste des Erzherzogs Karl című ódájában énekelte meg. Nevelőszülei halála után 1822-ben örökölte azok hatalmas birtokait, köztük a magyaróvári uradalmat is. 1815-ben a protestáns nassau-weilburgi hercegnőt, Henriettát vette feleségül, akitől négy fia és két lánya született. Károly a XIX. század egyik legjelentősebb katonai szakírója volt, de nagy figyelmet fordított birtokai modernizálására és gazdaságosabbá tételére is. A 80 éves Albert Kázmér 1818-ban Károly Lajossal is elfogadtatta a magyaróvári gazdasági tanintézet alapító okiratát, aki később közben járt fivérénél, I. Ferenc császárnál az okirat előzetes jóváhagyásáért. Bécsben halt meg 1847. április 30-án.

1921. szeptember 12.


100 éve született Vizsláson Krascsenics Lajos pilóta, könyvelő. . Kereskedelmi középiskolában érettségizett majd 1941 őszétől Szombathelyen a repülővezető iskolában tanult. 1943-tól már oktatta a leendő pilótákat. 1944 tavaszán egységét Pápára majd ez év őszén Veszprémbe telepítették, a legendás a 101. Puma Vadászrepülő Osztályhoz. Vadászrepülőként 97 bevetésen vett részt, számos légi harcot vívott. 1945 tavaszán Ausztriában amerikai fogságba esett, ahonnan 1945 októberében tért haza. 1948-ban Győrben sportrepülést oktatott, majd a szentesi repülőiskola parancsnoka lett. 1949-ben a győri repülőiskola parancsnokának nevezték ki, amely kinevezését hamarosan visszavonták és eltiltották a repüléstől. 1956-1981 között, nyugdíjba vonulásáig lakhelyén, Lébényben a termelőszövetkezet főkönyvelője volt. Több tankönyvet írt a sportrepülésről, háborús élményeit két könyvben örökítette meg. Győrben halt meg 2001. augusztus 6-án.

1946. szeptember 14.


75 éve született Dunabogdányban Orbán József agrármérnök. Középiskolai tanulmányait a váci mezőgazdasági technikumban végezte. 1969-ben szerzett agrármérnöki oklevelet a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolán. 1969-1972 között a Pest megyei növényvédelmi állomáson dolgozott. 1973-ban tért vissza oktatónak Mosonmagyaróvárra, az agrártudományi egyetem Növényvédelmi Tanszékére. 1980-ban a kar Alkalmazott Üzemtani Tanszékére helyezték át, ahol az általános gazdasági gyakorlat tantárgyat oktatta és vezette az üzemi gyakorlatot. Az 1980-as évektől már a munkaszervezés tantárgyat is ő oktatta. Az 1990-es évek végétől irányította - az átszervezések miatt folyamatosan változó nevű - tanszékét. 2012-ben az Üzemgazdasági és Vezetéstudományi Intézet igazgatójaként vonult nyugdíjba, de oktatói tevékenységét továbbra is folytatta. 1973 óta aktív tagja volt az Óvári Gazdász Néptáncegyüttesnek, 1976-tól vezette azt és szervezte fellépéseit. 2011-től az Óvári Gazdász Néptáncegyesület elnöke volt. Az általa vezetett tánccsoport fontos szerepet játszott Mosonmagyaróvár város kulturális diplomáciájában és a testvérvárosi kapcsolatok kiépítésében, megerősítésében. 2011-ben a magyar kultúra napja alkalmából „Mosonmagyaróvár város kultúrájáért” díjjal tüntették ki magyarságtudatunk továbbviteléért, táncos és néptánc-együttes vezetői tevékenységéért. Az Óvári Gazdászok Szövetsége munkáját 2010-ben Wittmann Antal-díjjal ismerte el. Mosonmagyaróváron halt meg 2018. december 17-én.

1896. szeptember 22.


Klafsky Katalin
125 éve halt meg Hamburgban Klafsky Katalin oparaénekesnő. (Moson) Szent-Jánoson született 1855. szeptember 19-én. Nyolc-kilenc évesen együtt énekelt szüleivel a templomi kórusban. Énekes képességeit még falujában felfedezte Dány János kántortanító, aki csiszolni is igyekezett a szép gyermekhangot. Hangját Mathilde de Castrone-Marchesi asszony, a Bécsben élő világhírű énekesnő és konzervatóriumi énektanár művelte ki. 1876-ig a salzburgi Stadttheater kórusában énekelt. Néhány szólószereppel (Alisa Donizetti Lammermoori Luciájában, Pamina Mozart Varázsfuvolájában) itt aratta kezdeti sikereit. Itteni operett-szerepeiben kitűnő színpadi színésznek is mutatkozott. Az 1876/77-es évadban már az Angelo Neumann vezette lipcsei operában találjuk. 1882 nyarától Neumann híres „Die Niebelungenfahrten”-ján már mint a társulat csillagja járta be Európa nagyvárosainak operaszínpadait. 1883 szeptemberétől 1886-ig három évet töltött Brémában, első nagy szerepe itt a Fidelio Leonórája volt. Pályájának egyik legsikeresebb korszaka is a brémai évekre tehető. 1886 májusától haláláig a hamburgi színház ünnepelt énekesnője volt. Leghíresebb alakításai itt is a Leonóra, a Walkür Brünnhildája és a Donna Anna voltak. A londoni Cowent Gardenben elénekelt Brünhilda-szerep juttatta el vágyai földjére, Észak-Amerikába. Baleset következtében betegen tért haza Európába, utolsó fellépése 1896. szeptember 11-én volt Hamburgban. Halálakor utolsó útjára tízezres rajongó tömeg kísérte el az operabálványt. Klafsky Katalinra a hamburgi operaházban márvány mellszobor, a Vénuszon egy kráter és szülőfalujában, a mai Jánossomorja városban halálának 100. évfordulóján avatott márványtábla emlékezik.

OKTÓBER


1871. október 4.


150 éve született Apátszentmihályon Dezasse János földbirtokos, főispán. 1895-1904 között a nezsideri járás főszolgabírója volt. Bizalmasa volt országos szinten Kossuth Ferencnek és Batthyány Tivadarnak, a zurányi választókerület akkori országgyűlési képviselőjének is. Mind néppárti mind 48-as függetlenségi körökben támogatták. A tulipános Wekerle kormány megalakulása után, 1907 júliusában nevezték ki Moson vármegye főispánjává. 1910-ben helyét Szontagh Jenőnek adta át. 1917-ben Komárom vármegye főispánjává lett az 1918-as összeomlásig. Sátoraljaújhelyen halt meg 1941. szeptember 6-án.

1921. október 20.


100 éve halt meg Szombathelyen Kuliszeky Ernő jogász, tanfelügyelő. Kolozsváron született 1855. január 19-én. Pályafutását a tanügyi igazgatás területén Bars vármegyében kezdte. 1888-ban helyezték át Moson vármegyébe. Közel tíz éves magyaróvári működése alatt sokat tett azért, hogy, az osztrák határ melletti települések (pl. Magyar-Bruck) magyarosodjanak és azért is, hogy az alapfokú iskolai intézmények állami fenntartásba kerüljenek. Támogatta az óvodák létrehozást, fejlesztését is. Tagja volt a Dunántúli Közművelődési Egyesületnek és a Magyar Néprajzi Társaságnak is. 1897-ben Bereg vármegyébe helyezték át. 1899-től Győr, 1907-től Udvarhely vármegye tanfelügyelője volt. 1909-ben Ferenc Józseftől királyi tanácsosi címet kapott. 1909-től Pécs volt az állomáshelye. 1910-ben itt ünnepelte tanfelügyelői kinevezésének 25 éves jubileumát. 1910-ben Hont, 1912-ben Vas vármegyébe került. 1915. október 1-jén Szombathelyen vonult nyugdíjba, mint Vas vármegye tanfelügyelője.

1896. október 21.


125 éve született (Moson) Szent-Péteren Lang Lénárd gazdálkodó, országgyűlési képviselő. Tanulmányait édesapjának balesete miatt nem folytathatta, haza kellett térnie a 120 holdas családi gazdaságba. Az 1931. évi választásokon a kisgazda párt színeiben nyert mandátumot. 1935-ös választáson a választókerület gazdaegységének kifejezőjeként jutott be a parlamentbe. Mindkét ciklusban tevékeny és hatásos képviselője volt a gazdálkodóknak. Népszerűségének még az sem ártott meg, hogy képviselőségének utolsó évében a szélsőjobboldalhoz csatlakozott, hiszen széles körben és keményen hangot adott Hitler- és Volksbund- ellenes véleményének. A mezőgazdaság fejlesztése terén kifejtett érdemeiért gazdasági tanácsos címet kapott, alelnöke volt az Országos Mezőgazdasági Kamarának. Szülőfalujában terménykereskedéssel és exportálással foglalkozott, a helyi tejszövetkezetben és a szénatermelők szövetkezetében fejtett ki érdemleges tevékenységet. Mosonszentpéteren halt meg 1947. október 7-én.

NOVEMBER


1946. november 5.


Szombathelyi Ferenc
75 éve halt meg Péterváradon Szombathelyi Ferenc katonatiszt. Győrben született 1887. május 17-én. Apja Knausz Ferenc lébényi cipészmester, anyja a mosoni Szombathelyi Anna, akinek magyar vezetéknevét 1935-ben vette fel. Gyermek- és piarista gimnazista éveit 1902-től Mosonban töltötte, ahova később is gyakran ellátogatott a szülői sírhoz. A pécsi hadapród, majd hadiiskola növendéke volt. 1906-ban avatták zászlóssá, azután hadnaggyá, négy évi nyitrai csapatszolgálat után főhadnaggyá. 33 hónapot szolgált az első világháborús frontokon. 1915-ben vezérkari százados lett. 1919-1921-ben a szombathelyi körletparancsnokságnál - a Tanácsköztársaság alatt is - szolgált. 1922-től őrnaggyá léptették elő és a vezérkar hadműveleti osztályára került. 1936-ban lett vezérkari alezredes és hadiiskolai tanár. 1929-ben vezérkari ezredessé lépett elő. 1931-ben a III. honvéd vegyesdandár vezérkari főnöke, 1933-ban a honvédfőparancsnok szárnysegédje volt. 1936-ban a honvéd „Ludovika Akadémia” parancsnoka lett. 1937-ben léptették elő tábornokká. 1938-ban rövid ideig a honvéd vezérkar főnökének helyettese volt. 1939-ben altábornagy lett és a VIII. honvédhadtest parancsnokává nevezték ki. Emellett ő vezette a Kárpátalját visszafoglaló Kárpát-csoportot 1939 márciusában, Csehszlovákia teljes felbomlásakor. Kassa szovjet bombázása után rá bízták a Vörös Hadsereg ellen harcoló hadosztályok vezetését a Kárpátok galíciai előterében. 1941. szeptember 6-án Werth Henrik németbarát vezérkari főnök helyére nevezték ki. 1942-ben katonai bíróságot rendelt ki az újvidéki események kivizsgálására, de a fő végrehajtók a németekhez szöktek. A Horthy-féle katonapolitika egyik fontos szereplője volt. 1944 októberében a németek által segített nyilas hatalomátvétel után letartóztatták és a sopronkőhidai fegyházba került. Onnan kiszabadulva néhány hónapig Mosonmagyaróváron tartózkodott rokonainál. 1946-ban a Népbíróság 10 évre ítélte, amit később életfogytiglanra változtattak. A szovjetfüggő magyar kormány törvénysértő módon átadta Jugoszláviának, ahol „háborús bűnös”-ként kivégezték.

1896. november 8.


125 éve született Magyaróváron Molnár József orvos. 1925 és 1941 között a Szegedi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján dolgozott, 1940. december 30-ától klinikai főorvos. 1929-ben magántanári képesítést szerzett Szegeden Röntgenológia tárgykörből. Tagja volt a Magyar Röntgentársaságnak és a Magyar Nőorvosok Társaságának. Kutatási területe a röntgentherapia volt. Budapesten halt meg 1941. december 7-én.

1896. november 8.


Tallós-Prohászka István
125 éve született Somorján Tallós-Prohászka István festőművész. Bár kiváló rajzkészsége már kisiskolás korában kiderült, a polgári iskola elvégzése után munkába kellett állnia, hogy családja anyagi gondjain segítsen. Telekkönyvi írnokként a Pozsony megyei Malackán dolgozott. 1915-ben behívták katonának, s a pozsonyi 13. helyőrségi gyalogezred katonájaként helyezték át Magyaróvárra, a Tanácsköztársaság védelmére. Ekkor tűnt ki rajzkészségével, mint ezredrajzoló kétszáznál több rajzot és vízfestményt készített. A román fogság után, 1920-1924 között az Iparművészeti Iskola hallgatója volt. Tanárai: Sándor Béla, Haranghy Jenő. Ezután fél évig Berlinben élt, majd 1924-ben visszatért Somorjára. 1947-ben Mosonmagyaróvárra költözött. Szakköri foglalkozásain sok helybeli tehetséget tanított és indított el a művészi pályán. Élete utolsó éveiben nagyon szerényen élt, különc természete miatt a szükséges segítséget sem kapta meg. Rengeteget rajzolt, megörökítette frontélményeit, a Csallóköz népét és tájait. Eredeti nyelvezetű, robosztus művész volt, s volt bátorsága a stílus alakításához éppúgy, mint a társadalmi igazság kifejezéséhez. Később a Szigetköz tájait fedezte föl, életképeket és társadalmi mondanivalójú festményeket készített. Rajztanfolyami oktatóvá szegényülve élte utolsó éveit Mosonmagyaróváron, ő aki csupa kezdeményezés, bátorság és igazmondás volt valaha. Nyomasztották anyagi gondjai, egészségi állapota, egyetlen fia halála. Öregkorának sikertelen kísérletei ellenére igazi festői és rajzolói erényekkel bírt, amelyek jelentős helyet biztosítanak neki a magyar művészettörténetben. Újrónafőn halt meg 1974. november 10-én. Mosonmagyaróváron utcát és egyesületet neveztek el róla. 2006 novemberében a Hansági Múzeum falán reliefet, Szabó László alkotását és volt lakóházának falán emléktáblát helyeztek el a tiszteletére.

1996. november 15.


25 éve halt meg Mosonmagyaróváron Csiszár Péter újságíró, idegenvezető. Győrben született 1939. augusztus 11-én. Iskoláit Mosonmagyaróváron kezdte, a piarista gimnáziumba járt. Kilenc éven át hegedült. A már államosított intézetből 1956-ban Angliába emigrált. Egy év után visszajött és leérettségizett. Budapesten idegenforgalmi szaktanfolyamot végzett és kiváló német és angol nyelvtudásával a turizmusban helyezkedett el. 1971-től a Ciklámen Tourist munkatársaként csoportokat vitt Európa országaiba, zarándokhelyeire. Az 1960-as évek közepétől a helyi Zene- és Irodalombarátok Körében rendszeresen tartott előadásokat. Jelentős szerepe volt a megye zenei múltjának felfedezésében, amit 1981-ben múzeumi kiállításon is bemutattak. 1978-ban jelent meg a megyei „Műhely” folyóiratban Flesch Károly mosoni hegedűművészről írt dolgozata. A dolgozat kibővített könyvalakja kéziratban maradt (1983). A Flesch Károlyról elnevezett versenyek megindításában és megszervezésében fontos szerepet vállalt. Lektorálta Vermes Mária fordítását (Flesch Károly: A hegedűjáték művészete). Néhány külföldi komolyzenei fesztiválon előadásokat tartott. Zenei riportokat készített, a Győri Rádiónak, amelynek külső, majd 1992-től rendes munkatársa volt, 1989-től rendszeresen írt újságokba. A győri Gordiusz lapkiadó egyik elindítója volt, de a „Mosonmagyaróvár”-ban és a „Kisalföld”-ben is publikált. Közlekedési balesetben veszítette életét. 1997-ben poszthumusz Pro Urbe díjat kapott a város (zenei) kultúrájának és jó hírének gyarapításáért.

1996. november 18.


Szajkó László
25 éve halt meg Mosonmagyaróváron Szajkó László mezőgazdász. Eleken született 1922. május 2-án. Középiskolai tanulmányait a fővárosban, felsőfokú tanulmányit Mosonmagyaróváron végezte. 1944-1946 között dolgozott először - Baintner Károly professzor mellett - Mosonmagyaróváron mint kutatómérnök. 1946-1947-ben az Országos Termelési Bizottság helyi kirendeltségén dolgozott. 1948-1952-ben a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási Főigazgatóságán dolgozott. 1948-ban tanári képesítést szerzett, majd vidéki gyakorlaton volt. 1952-1954-ben a helyi Mezőgazdasági Technikumban tanított. 1954-től haláláig az újrainduló mosonmagyaróvári felsőoktatásban tevékenykedett. Közben Gödöllőn doktorált 1959-ben. 1967-ben kandidátusi, 1992-ben nagydoktori fokozatot ért el. Kutatómunkáját a baromfitenyésztésben kezdte, később a szarvasmarha-tenyésztés lett a fő kutatási területe. Takarmányozási, munkaszervezési, fejési, genetikai kutatásokat folytatott. 32 éven át vezette az egyetem állattenyésztési tanszékét. Egyetemi tanárként szarvasmarha-tenyésztést és kisállattenyésztést adott elő. 12 könyve, könyvrészlete és jegyzete jelent meg. Félszáz hazai és hat külföldi tudományos publikációja jelent meg. Ugyancsak 50 körüli volt a népszerűsítő cikkeinek és leírt rádióelőadásainak száma. Munkásságát 11 kitüntetéssel is elismerték.

DECEMBER


1871. december 5.


Hegyi Gyula
150 éve született Nezsideren Hegyi Gyula jogász, főispán. A gimnáziumot Magyaróváron és Győrben, a jogi egyetemet Pozsonyban és Budapesten végezte el. Sopronban kezdte gyakornokoskodását és 1899-ben kapott ügyvédi oklevelet. 1901-től Nezsideren volt ügyvéd, de érdeklődött a közügyek iránt is. 1903-ban Moson megye tiszti főügyészévé választották. 1904-ben vette feleségül Mayer Johannát, a főhercegi jószágigazgató leányát, akitől két gyermeke született. Magyaróvárra költözött és 14 éven át látta el főügyészi feladatát. Kezdeményező és szervező tehetsége korán megmutatkozott. Gyermekvédő Liga szervezése, árvaház létesítése, a Moson vármegyei Tűzoltószövetség újjászervezése voltak az első tettei. Az általa kialakíttatott Széchenyi teremben társas összejöveteleket szervezett, a háború kitörése után a közélelmezésért felelt. 1917. március 4-én királyi tanácsosi címet kapott. 1917 augusztusában főispánná nevezték ki. A demokratizálódás híve volt, amit már beiktatási beszédében megfogalmazott. Felesége segítségével megszervezte a háborús hadikonyha intézményét. A baloldali radikalizálódás őt is kiszorította a helyéről. Ennek ellenére kétszeri lemondását Károlyi Mihály nem fogadta el, sőt teljhatalmú kormánybiztosnak nevezte ki. 1919 februárjának végén testvérbátyával, Hegyi Miklós alispánnal végérvényesen lemondtak. Ő volt Moson megyének megcsonkítás előtti utolsó főispánja. A konszolidáció után a főhercegi uradalom jogtanácsosaként működött, majd visszavonult. Budapesten halt meg 1932. január 1-jén.

1921. december 5.


100 éve született Mindszenten Mihály Ferenc római katolikus pap, levéltáros. Középiskolai tanulmányait a pesterzsébeti Kossuth Lajos Reálgimnáziumban kezdte, majd 1932-1940 között a kalocsai Szent István Gimnáziumban folytatta. Érettségi után a Kalocsai Hittudományi Főiskola hallgatója lett (1940-1945). Egyházi szolgálatát a Kalocsai Főegyházmegye területén végezte, több községben szolgált káplánként, plébánosként (Fajsz, Harta, Mélykút, Kecel stb.), 1972-től a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár munkatársaként. 1974-ben feleségül vette Rajháthy Júlia ápolónőt, akinek első házasságából két fia volt. Új életét Mosonmagyaróváron folytatta, lakást kapott a tanácstól, s 1974. május 1-jétől 1985. december 31-ei nyugdíjba vonulásáig a Győr-Sopron Megyei Levéltár Mosonmagyaróvári Részlegét vezette. Nyugdíjba menetele után még tíz évig segítette részmunkaidős munkatársként az ott dolgozók tevékenységét. Levéltárosként rendezte többek között Magyaróvár iratanyagát 1581-től az 1980-as évekig, támogatta a helytörténeti kutatókat, különösen jó viszonyt ápolt a Burgenlandba került egykori Moson megyei községek történetét föltáró helytörténet-írókkal. Kiváló ismerője volt a latin és a német nyelvnek, a gót betűs írásnak. Kimagasló humán műveltsége és a történettudományban való jártassága révén részt vett a Mosonmagyaróvári Helytörténeti Füzetek szerkesztésében és írásában, valamint a megye és a város történettudományi kutatásában, s 1990 után a Mosonmagyaróvár közterületi elnevezéseit felülvizsgáló bizottság munkájában. 2006-ban feleségével Budapestre költözött, majd felesége halála után a reverendát ismét fölvéve a váci püspök hívására a verőcei papi otthonba költözött. Itt érte a halál 2017. szeptember 10-én.

1846. december 15.


175 éve halt meg Bécsben Blahag József egyházzenész, zeneszerző, karnagy. Rajkán született 1779-ben. Kántortanítói oklevéllel kezdte zenei pályafutását. 1802-től a bécsi Leopoldstädter Theater énekeseként tűnt fel. 1824-től a Peterskirche karnagya. Termékeny egyházi zeneszerző, nagyobb művei közül 14 misét, 25 gregorián éneket, 29 offertoriumot (felajánlás) és számos kisebb művet tartanak nyilván. Kompozícióit a magyar templomokban is gyakran előadták. Műveiből a győri, az egri és az esztergomi székesegyházak őriznek kottákat.

1971. december 15.


50 éve halt meg Szegeden Nagy László orvos. Mosonban született 1903. november 11-én. A budapesti egyetemen tanult 1928-tól, itt szerezte orvosi diplomáját 1934-ben. A szegedi kórházban tüdőgyógyász főorvos, a tüdőgondozó igazgatója. 1953-tól a Szegedi Orvostudományi Egyetem Belgyógyászati Klinikáján a Tüdőgyógyászat szakkollégium meghívott előadója. 1964. szeptembertől címzetes docens. Tagja volt a Tüdőgyógyász Szakcsoportnak. 1960-ban Szocialista Munkáért Érdeméremmel, 1969-ben Korányi Sándor-emlékéremmel tüntették ki. Tanulmányai hazai és külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg.

1921. december 26.


Kovalszki Sándor
100 éve született Ácson Kovalszki Sándor géplakatos, tanácselnök. 1940 és 1945 között géplakatos mesterséget tanult. Előbb a Győri Vagongyárban dolgozott, s részt vett a Tisza-híd építésében, amiért kitüntetést kapott. 1950-től 1952-ig az MSZT megyei titkára volt, 1952-től a Győr-Sopron Megyei Tanács ellenőrzési csoportját vezette. A budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen elvégezte az üzemgazdaságtan továbbképző általános ipari tagozatát, amely technikusi képesítést nyújtott. 1954-ben nevezték ki a Mosonmagyaróvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága elnökének. Ezt a tisztséget 1976. április 30-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be. 1966 és 1970 között a Politikai Főiskolán politikai gazdaságtanból, nemzetközi kapcsolatokból és filozófiából diplomázott. Vezetése alatt Mosonmagyaróváron 3000-nél több lakás, számos közintézmény (Kossuth Lajos Gimnázium és Kollégium, Móra Ferenc Általános Iskola, Szakmunkásképző Intézet, MOFÉM - telepi iskola, rendőrség, biztosító, járóbeteg-rendelő, két óvoda stb.) épült, illetve bővült (kórház), s ekkor indult meg a város lendületes fejlődése az 1960-as években. Számos kitüntetése közül számára a legkedvesebb az 1979-ben kapott Mosonmagyaróvár Város Díszpolgára kitüntetés volt. Mosonmagyaróváron halt meg 2000. december 30-án.

1971. december 31.


Gruber Ferenc
50 éve halt meg Szarvason Gruber Ferenc mezőgazdász. Székesfehérváron született 1905. március 13-án. Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérváron végezte, majd a Debreceni Gazdasági Akadémián végzett kitüntetéses eredménnyel. A Magyaróvári Gazdasági Akadémiára gyakornokként került 1932-ben. Magyaróvári tartózkodása alatt elvégezte a Közgazdasági Egyetem mezőgazdasági osztályát, később a Műegyetem mezőgazdasági karán doktorált. A gazdasági akadémián majd jogutódjain a növény-termesztéstani tanszék professzora volt. Mint a Felsődunántúli Zöldmezőszövetség elnöke közel ötezer katasztrális hold gyepet telepített. 1953-ban a szarvasi Öntözési Kutató Intézetbe került, ahol élete végéig dolgozott. Szakirodalmi munkásságáról tizennyolc szakkönyv és mintegy hatszáz szakcikk tanúskodik. Országos szaktekintélynek számított a rét- és gyepgazdálkodás területén. Mint növénynemesítő is sikeresen tevékenykedett, közreműködött az aprómag-nemesítés és termesztés fejlesztésében.

Kövessen minket

Elérhetőségek

Cím:
9200 Mosonmagyaróvár, Erkel F. u. 16.

Pf. 61.

Telefon:
Központ: +36 96 555-553

Olvasószolgálat: +36 96 555-563

Info-Pont: +36 96 219-887

Email:
hgkmovar@hgkmovar.hu