Középiskolai tanulmányait szülővárosában és
Pesten végezte. 1867-ben szerzett oklevelet a Műegyetem gépészmérnöki és geodéziai szakán és tanársegédként ott maradt.
1869-ben ösztöndíjasként
Triesztben hajóépítészeti tanfolyamot végzett.
1873-ban került a
Magyaróvári Gazdasági Tanintézethez, ahol a mennyiségtan, mértan, gazdasági gép- és eszköztan, gazdasági építészet és földméréstan tantárgyakat oktatta.
Ezzel egy időben átvette a mezőgazdasági gépek vizsgálatával, fejlesztésével, gépversenyek szervezésével foglalkozó gépkísérleti állomás irányítását is.
Részletesen foglalkozott a vető-, arató- és kévekötőgépekkel valamint az erőgépekkel, lokomobilokkal. Külföldi minták és kísérletei alapján korszerűbb, hatékonyabb eszközöket szerkesztett.
1876-ban tanulmányutat tett az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az ottani gépesítés magas foka erősen hatott rá.
Kísérleti eredményeiről többek között az állomás közleményeiben, a
„Mezőgazdasági Szemlé”-ben és a
„Kisérletügyi Közlemények”-ben számolt be.
Rendszeresen közölte írásait a
„Wiener Landwirtschaftliche Zeitung” is. Közleményeit, szakcikkeit ő maga illusztrálta. Gépészeti kérdésekben nemcsak a hatóságok, egyesületek és gazdák fordultak hozzá, hanem maguk a gyártók is.
Az 1890-es évektől az állomás ügyfélforgalma megcsappant, így több ideje jutott az oktatásra és a műszaki elméleti tevékenységre. Terveivel, rajzgyűjteményeivel részt vett 1896-ban
Budapesten a millenniumi,
1900-ban a
párizsi világkiállításon, ahol munkáját aranyéremmel tüntették ki. Az 1897-1898-as tanévben ő volt a gazdasági akadémia igazgatója.
1908-ban nyugdíjba vonult, de még 10 évig a
bécsi Hofherr-Schranz Mezőgazdasági Gépgyár tanácsadójaként dolgozott.
Emlékét a
magyaróvári vár udvarán dombormű őrzi.