Középiskolai tanulmányait
Mosonmagyaróváron végezte. 1959-ben szerzett agrármérnöki oklevelet a
Gödöllői
Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karán. 1960-tól dolgozott
Mosonmagyaróváron, előbb a mezőgazdasági akadémián majd annak
jogutódjain. Több mint ötven éven át oktatta itt a takarmányozástan nevű tantárgyat, és tizennégy éven át vezette a Kar Takarmányozástani Tanszékét (1987-2001). 1979-ben
nevezték ki egyetemei tanárrá. Három cikluson át, 1976-1985 között a
mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar dékánja, majd
két ciklusban (1985-1988 és 1996-1999) az egyetem tudományos rektorhelyettese volt. 2006 januárjában nyugdíjba vonult, ebből az alkalomból megkapta a Kar „Professor
Emeritus” címét, de oktatói, kutatói tevékenységét haláláig folytatta. 1970-től a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, 1989-től doktora. A Magyar Tudományos
Akadémia 2001-ben levelező tagjává, 2007-ben pedig rendes tagjává választotta. A nagy múltú intézmény történetében ő volt az első a helyben oktató tanárok közül,
aki megkapta ezt a magas elismerést. Kutatómunkájának középpontjában a kérődző gazdasági állatok takarmányozása állt. Magyarországon elsőként, de nemzetközi
szinten is az elsők között foglalkozott a bendőben csak kismértékben lebomló (bypass) zsír, fehérje illetve aminosav készítmények takarmányozási szerepével,
hatásmechanizmusával. Az 1980-as években tagja volt annak a munkacsoportnak, amely javaslatokat dolgozott ki egy korszerűbb nettóenergia bevezetésére a hazai
szarvasmarha takarmányozásban. Vezetőként irányította azt a kutatócsoportot, amely kidolgozta a hazai új fehérjeértékelési rendszert (Metabolizálható fehérje
rendszer). Részvételével kezdődött el a zöldtakarmányok konzerválásához használt biológiai tartósítószerek előállítását célzó hazai kutató-fejlesztő munka. Több,
korábban nem hasznosított élelmiszeripari mellékterméket vont be a takarmányozás folyamatába. Elfogadott szabadalmainak és know-how-jainak száma tizenegy. Tizenkét
könyv elkészítésében vett részt szerzőként, szerkesztőként. Több mint kétszáz tudományos publikációja jelent meg, egyharmaduk idegen nyelven is. Részt vett a Karon
folyó doktori továbbképzések szervezésében is: több mint tíz hallgató szerzett irányításával tudományos fokozatot. Számos szakmai és tudományos testület
munkájában vett részt: MTA Állatnemesítési, Állattenyésztési és Takarmányozási Bizottsága, MTA Veszprémi Akadémiai Bizottság Agrártudományi Szakbizottsága, TMB
Állattenyésztési és Állatorvosi Szakbizottsága. Tagja volt az
Acta Agronomica Óvariensis, az
Állattenyésztés és Takarmányozás, a
Takarmányozás,
valamint a
Tejgazdaság című szakfolyóiratok szerkesztő bizottságának. Közel tíz éven át Magyar Takarmánykódex szerkesztő bizottságának elnöke volt.
Fontosabb kitüntetései: Újhelyi Emlékérem (1982), Wilhelm Kirchner Díj (1983) Gábor Dénes Díj (1998), Pro Urbe Mosonmagyaróvár Díj (2001), Magyar Köztársasági
Érdemrend Tiszti Keresztje (2006), Horn Artúr Díj (2014). Földi maradványait 2020. november 27-én
Mosonmagyaróváron a
Feketeerdei úti temető díszparcellájában helyezték végső nyugalomra. 2023. június 3-án avatták fel emléktábláját az egyetemi kar B. épületének falán.