1946-tól
Mosonmagyaróváron élt nevelőszülőknél. Itt végezte általános iskolai tanulmányait az
1. sz. Általános Iskolában, 1960-ban
Kőszegen szerzett kertész technikus képesítést, majd levelezőn elvégezte a
csornai mezőgazdasági technikumot.
Katonaéveit
Tatán töltötte, 1968-ban megházasodott. Feleségével 54 évig élt boldog házasságban, három gyermeket neveltek föl. A katonaság után
Győrben
dolgozott, s közben kézilabdázott is. 1961-ben az
újrónafői szanatóriumban lett kertész. A kórház KISZ titkáraként kultúrcsoportot szervezett, s maga is szerepelt
színdarabokban. 1970-től a
Mosonmagyaróvári Városi KISZ Bizottság munkatársa, 1974-ben a Hazafias Népfront Városi Bizottságának titkára lett. Az itt eltöltött idő
életének meghatározó korszakát jelentette. Munkahelyein elsősorban nem a politikai teendők érdekelték, hanem a közösségépítés, a kulturális szervezőmunka vonzotta. Tevékenysége sok területen
megmutatkozott. 1974-től közel egy évtizedig munkálkodott azon, hogy dr.
Gyurkovich Tibor főorvos és felesége
Mika Irén értékes
képző- és iparművészeti gyűjteménye Mosonmagyaróváré legyen. 1982-ben egyik alapítója volt a Múzeumbarátok Egyletének, elindítója a Mosonmagyaróvári Helytörténeti Füzeteknek, amelynek sorozatában
tucatnyi tanulmány, helytörténeti mű jelent meg. 1985-ben a népfront környezetvédelmi munkabizottságából alakult meg a máig sikeresen működő Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület. 1978-tól dolgozott a
Mosonban született
Flesch Károly világhírű hegedűművész életművének népszerűsítésén, hamvainak hazahozatalán (1994.), s 1985-től a Flesch Károly Hegedűverseny
megszervezésén, amely hamarosan nemzetközi esemény lett. Elnöke volt a Fejes Józsefné Zenei Alapítványnak, amely a hegedűverseny anyagi alapjait teremtette meg. Kezdeményezésére ünnepelte meg 1989-ben
a város a piarista gimnázium alapításának 250. évfordulóját. Több éven át külsős fotósa volt a
Kisalföld című megyei napilapnak. 1990-ben, a rendszerváltáskor megszűnt a munkahelye, előbb
raktárosként dolgozott, majd egy évi munkanélküliség után fényképész vállalkozóként kereste kenyerét, de továbbra is aktívan részt vett Mosonmagyaróvár köz- és sportéletében. 1990-ben alapítója,
titkára, 1998-tól 2015-ig elnöke a Mosonmagyaróvári Széchenyi Polgári Körnek, amely a XIX-XX. század fordulóján működött egykori egyesület legjobb hagyományait folytatta a városban. Moldoványi Géza
kezdeményezte több emléktábla, köztéri alkotás elhelyezését, kiállítások, évfordulók szervezését. Elnöke volt a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége Mosonmagyaróvári Szervezetének, gyakori
részvevője a város sporteseményeinek. Munkája elismeréseként 2004-ben Pro Urbe Mosonmagyaróvár kitüntető cím és díj, 2022-ben Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Hamvait 2024.
május 23-án helyezték el a
magyaróvári régi temetőben.
