1959-ben a
csurgói Csokonai Vitéz Mihály gimnáziumban tett érettségi vizsgát. 1961-1965 között a
Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolán folytatott felsőfokú tanulmányokat, 1965-ben szerzett agrármérnöki oklevelet. 1966-1991 között oktatott a
mosonmagyaróvári főiskolán és annak jogutódjain. Az állattenyésztéstani tanszék munkatársa volt, oktatói kutatói munkásságának középpontjában a juh- és
kecsketenyésztés állt. A középfokú szakoktatásban keretében használt juhtenyésztéssel foglalkozó könyve több kiadásban is megjelent. Oktatói, kutatói pályája mellett nagy szerepet vállalt a nagy
múltú oktatási intézmény és Mosonmagyaróvár közéleti, kulturális életében is. Főiskolai hallgatóként zenélt majd az Óvári Gazdász Néptáncegyüttes tanárvezetőjeként tevékenykedett. A népzene és a
néptánc mellett szívügyének tekintette az irodalmi színpadot, a komolyzenei koncertek valamint a gazdászbálok szervezését is. Aktívan részt vett Szakember-klub, majd később az Óvári Gazdászok
Szövetségének munkájában, amiért 2011-ben Wittmann Antal-díjjal tüntették ki. A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének aktív tagjaként szívügyének tekintette, hogy a történelem
sötét bűnei ne merüljenek feledésbe. 1991-1993 között
Budapesten a Fölművelési Minisztériumban dolgozott miniszteri titkárként, vezető minisztériumi főtanácsosként.
Ezt követően lovardavezető volt
Budapesten. Ténylegesen 2010-ben vonult nyugállományba, a
gödöllői székhelyű Magyar Zöldenergia Hálózat Kft.
igazgatójaként. Végső búcsúztatására 2024. szeptember 19-én került sor a
magyaróvári temetőben.
