Középiskolai tanulmányait és a tanítóképzőt
Sopronban végezte el.
1892-ben szerzett tanítói oklevelet. 1893-ban
Zurány község evangélikus gyülekezete választotta meg tanítójának. Jelentős közéleti
tevékenységet fejtett ki: tagja volt a Moson megyei és az országos tanítóegyesületnek is, több cikke, publikációja jelent meg a helyi, és az országos
szaksajtóban is. Az első világháború alatt csendőrhadnagyként szolgált az orosz majd az olasz hadszíntéren. 1918 őszén delegálták a Károlyi Mihály-féle
„népköztársaság” törvényhozó szervébe, a Nagy Nemzeti Tanácsba. A Tanácsköztársaság ideje alatt járási politikai megbízottként
Rajkán
dolgozott. Az ekkor keltezhető vádak (izgatás, zsarolás, magánlaksértés, lopás) alól a
győri világi törvényszék 1920 tavaszán
felmentette. Az egyházmegyei törvényszék azonban 1920 szeptemberében a kommün alatt tanúsított magatartása miatt vétkesnek mondta ki, és
zurányi
tanítói állásából elbocsátotta. 1929-ben ezt az ítéletet hatályon kívül helyezték, és 20 Pengő pénzbüntetés megfizetésére kötelezték. 1922 decemberétől haláláig
az
oroszvári evangélikus elemi iskola tanítója volt. 1935. november 27-én temették el
Rákoskeresztúron,
sírja jelenleg
Budapesten a Farkasréti temetőben található.
