1906-1909 között a
budapesti tanárképzőn
teológiát, történelmet és földrajzot tanult. 1911 és 1921 között a piarista rend
tagja volt. A rend
rózsahegyi (1910-1911),
veszprémi (1912-1918) és
magyaróvári (1918-1921) gimnáziumában tanított. Ezután
Budapesten kutatóintézetekben dolgozott, majd
Salgótarjánban a reálgimnáziumban oktatott
(1923-1939). Ezután a
Keszthelyi Múzeumban dolgozott,
ahol 1941-1948 között igazgató volt. 1952-1954-ben a Magyar Állami Földtani
Intézetben geológusként kellett dolgoznia, mert átmenetileg elvették a nyugdíját.
Rehabilitáltan 1964-ben
Tata város díszpolgára lett. A
keszthelyi temetőben nyugszik. Mint múzeumi
kötődésű ember több helyen tett a múzeumok alapítása, fejlesztése érdekében. Családi
kötődése folytán 1912-től alapozta meg a
tatai múzeum
anyagát,
Veszprémben és
Magyaróváron múzeumőr volt. Széles publikációs tevékenységet
folytatott. Rövid ideg volt a Mosonmegyei Múzeum vezetője egy nehéz korszakban.
Ilyen minőségében
Ivánfi Ede utóda és
Szűts Ferenc elődje volt, mint kegyesrendi tanár,
történész és múzeumőr. Néhány kisebb írása ismeretes az itt töltött három
évből.