Lexikon szócikk

Gróf Forgách Ádám fia. Bécsben nevelkedett a jezsuitáknál és I. Lipót udvarában. Katonai pályáját 1687-ben a franciák ellen kezdte. 1691-ben alezredes, 1697-ben ezredes és kanizsai algenerális lett. Ebben az évben részt vett a boszniai hadjáratban. 1700-ban ismét a rajnai hadszíntéren harcolt, generális fõstrázsamester volt. 1702-ben generálissá (tábornagy) léptették elõ. 1703-ban hazarendelték, hogy a kurucok ellen hadakozzék. Ám õ 1704 márciusában a Moson megyei Lajtakörtvélyesnél a kurucokhoz állt, akik II. Rákóczi Ferenc egri táborába kísérték. Rákóczi azonnal tábornaggyá nevezte ki, 1705-tõl szenátor volt az országgyûlésben. 1704-ben a dunántúli hadmûveleteket eredményesen vezette, de végül Heister június 13-án Koroncónál megállította. 1704 õszén meghódolásra bírta Kassát, majd Eperjest és Szatmárt. 1705 elejétõl az erdélyi hadak fõparancsnoka lett és elfoglalta Szamosújvárt és Medgyest. A november 11-i zsibói csatában, ahol nem sikerült megakadályozni Herbeville betörését Erdélybe, a jobb szárnyat vezette. 1706. április 10-én elfoglalta Magyaróvárt, a kuruc hadvezérek közül egyedüliként. 1706 õszén Rákóczi a Pozsony környéki ellenséges utánpótlás elvágásával és raktáraik megsemmisítésével bízta meg. Mivel a parancsot nem megfelelõen teljesítette és emiatt Esztergom császári kézre került, a fejedelem, hogy példát statuáljon, november 22-én elfogatta. Krasznahorkán, végül Munkácson raboskodott. Ennek ellenére végig kiállt a szabadságharc ügye mellett. 1711 után Lengyelországba ment, 1716-tól az Oszmán Birodalom területén élt, 1717-ben megpróbált Moldvából behatolni Magyarországra. 1721-ben elhagyta Rodostót, visszament Lengyelországba és ott élt haláláig. Irodalmi mûködése is jelentõs volt. 1705-ben Kolozsváron kiadta Zrínyi Török áfiumát a fejedelemnek szóló „Ajánlás”-sal, hadtudományi Discursusokat írt, amelyek a kuruc hadmûvészet jelesei. Más – irodalmi jellegû - mûfajokban is alkotott.