Középiskoláit
Aradon végezte. 1896-ban a
Magyaróvári Gazdasági Akadémián szerzett diplomát.
1899-ben
Cserháti Sándor megbízta a
magyaróvári Növénytermelési Kísérleti Állomáson a
növénynemesítői munkák irányításával. 1909-ben megbízást kapott az Országos
Növénynemesítő Intézet megszervezésére, vezetésére. Grábner Emil huszonnyolc éven át
volt az intézet vezetője, amely átfogta, irányította és felügyelte a teljes hazai
növénynemesítést. Itt végezték a már bevált fajták állami törzskönyvezését, a
nemesített fajták vetőmagtermesztésének ellenőrzését. Grábner szakirodalmi
munkássága is jentős volt: könyveit több kiadásban és nyelven is kiadták, közel
ötszáz szakcikket írt. A szántóföldi növények termesztésről szóló kézikönyvét,
amelyet az ismeretek változása miatt többször átdolgozott, több évtizeden keresztül
használták a szakemberek. Tevékenységét a külföldi társintézetek is jól ismerték:
tiszteletbeli tagja volt az osztrák növénynemesítő társaságnak is. Külföldi
tanulmányutakon vett részt Németországban, Olaszországban. Hivatalosan 1936-ban
nyugdíjba vonult, de még közel két évtizeden át dolgozott a növénynemesítés terén.
Az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága 1952-ben a mezőgazdasági tudományok doktora
fokozatot ítélte neki. Sírja a
magyaróvári temetőben
található, emlékét utcanév és a növénytermesztési tanszék falán emléktábla
őrzi.