Iskolái elvégzése után jegyzői pályára lépett, először
Rárón lett aljegyző, majd 1887-től
Halászi
jegyzője, később főjegyzője. Ezt a tisztséget 1923. évi nyugdíjba vonulásáig
töltötte be.
Halászi gazdasági és kulturális életének
közel öt évtizeden át aktív tagja volt, szinte minden jelentős községi
megmozdulásnak szervezője, részese. Hosszú éveken át tagja volt Moson vármegye
törvényhatósági bizottságának, elnöke a Halászi Hitelszövetkezetnek, a
Mosonvármegyei Jegyzőegyesületnek és tagja a Szigetközi Ármentesítő Társulatnak.
Halásziban temették el 1933. november
3-án.