Középiskolai tanulmányait
Kiskunfélegyházán és
Szentesen végezte.
1905-ben a Műegyetem Vegyészmérnöki Karán szerzett oklevelet. 1905-1924 között a
magyaróvári Országos Növénytermelési Kísérleti
Állomáson dolgozott, kezdetben mint segédvegyész, majd mint fővegyész. Pályája
elején növénytáplálási, trágyázási kísérletekkel foglalkozott. Munkatársaival
bevezette a sortrágyázást, kiterjesztette a műtrágyázást a rétekre, szőlőkre,
gyümölcsösökre is. Tisztázta a sörárpa értékét befolyásoló hatásokat s azok
értékbírálati jelentőségét. Elkezdte azokat az eljárásokat, melyeknek célja a
gyengébb tőzeges, homokos talajok termővé tétele volt. 1924-ben az általa alapított
szegedi Alföldi Mezőgazdasági Intézet vezetője lett. Ettől kezdve közel ötven éven
át az alföldi szikes talajok javításával és hasznosításával foglalkozott. Kidolgozta
a meszes-szódás szikes talajok javításának módszertanát, sőt miniszteri biztosi
tisztségben hozzálátott annak gyakorlati megvalósításához. Kutatási eredményeit
közel kétszáz tanulmányban adta közre, szikjavítási és talajvizsgálati módszereit
számos országban alkalmazták. Munkásságáért 1955-ben Kossuth-díjat kapott.
