Születési helye és születésének pontos dátuma ismeretlen. 1536-ban a
krakkói egyetemen tanult teológiát. 1553-tól a mátyusföldi
Vízkeleten katolikus plébános. Röviddel ezután
Magyaróváron tűnt föl, ahová
Oláh Miklós érsek üldözése elől menekült
Miksa főherceg, a későbbi magyar király
kapitányának,
Wochniczky Zakariásnak oltalma
alá. Kétszeri kiközösítés után itt néhány évi nyugalomra lelt. Iskolát alapított,
prédikált a vár őrségének és a környék lakóinak, sőt a
győri helyőrségnek is.
Wochniczky a prédikátornak saját védelme érdekében megtiltotta a város
elhagyását. 1555-ben pünkösdkor
Óváron Huszár Gál két
pozsonyi kanonokkal állt ki nyilvános hitvitára, amelyben a katonaság és hívei
megvédték.
Magyaróváron a saját költségén iskolát
állított föl, ahol lelkészeket képezett, akiket
Sztárai
Mihály dunántúli püspök szentelt pappá. Igehirdető tevékenységének
támogatására 1558-ban
Hoffhaltertől nyomdát
vásárolt kottakészlettel, kiegészítette krakkói betűkkel és
Bornemissza Pétertől és a sárvár-újszigeti
nyomdától szerzett díszekkel.
Magyaróváron a
katolikus egyház és
Ferdinánd király
tiltása ellenére könyveket nyomtatott vándornyomdájában. 1558-ban saját prédikációit
jelentette meg
Miksa főhercegnek szóló latin
nyelvű ajánlással. 1559. évi munkálkodása termékeny és nyugodt évre utal, két
könyvet is megjelentetett:
Heinrich
Bullinger:Brevis ac pia institutio Christiane religionisi ad dispersos
in Hungaria ecclesiarum Christi ministros et alios De, sernos scripta per Heinrycum
Bullingerum Tiguriane ecclesiae ministrum. Ovarini MDLIX. 45 lev.;
Sztárai Mihály:Comoedia … Az igaz papsagnac tiköre,
mellyet a Starai Mihaly mester mostan szerzett…/Óvár, 1559./ 32 fol.) Azonban mégsem
érezhette magát biztonságban, mert az év első felében tárgyalt a kassaiakkal, akik
lelkésznek hívták.
Bécsben kért engedélyt a távozásra, de
csak 1560 februárjában küldte el
Bornemissza Péterrel Kassára feleségét és újszülött fiát, majd ő is utánuk
költözött. 1560. március 20-án iktatták be hivatalába.
Magyaróvári munkálkodásának utolsó bizonyítéka szinte regényes úton
került elő évszázadok múlva a stuttgarti Württembergische Landesbibliothekban (
A
Keresztyéni Gyülekezetben való isteni dicheretec…). Első része fölbecsülhetetlen
értékét az adja, hogy őse lett szinte valamennyi későbbi magyar nyelvű protestáns
énekeskönyvnek. Huszár Gál 105 éneket gyűjtött össze a sajátjain kívül
Szegedi Gergely, Szegedi Kis István, Sztárai Mihály, Dévai Bíró Mátyás, Batizi András és mások énekeit. Közülük 103-nak ez
a ma ismert legrégibb szövege, s 67 dallamhoz 258 sornyi kottát is nyomtatott a
szerkesztő. Ezt a könyvét
Kassán folytatta, s végül a
nyomtatást
Debrecenben fejezte be. Huszár Gált
Kassán Verancsics érsek elfogatta, barátai
segítségével megszökött és 1561-ben
Debrecenbe
menekült. 1562-től
Nagyszombatban, Komáromban és
Rózsavölgyben működött pártfogók oltalma alatt. 1565-től
Komjátiban volt pap, 1568-tól Csallóköz-Mátyusföld
püspöke, később
Sztárai Mihály mellett pápai
lelkész, majd dunántúli püspök. Pestisben halt meg. Huszár Gál énekszerzői és
nyomdászi tevékenysége úttörő jelentőségű. Emlékét
Mosonmagyaróváron az evangélikus templomban egy emléktábla, a Huszár
Gál utca és a Huszár Gál Városi Könyvtár őrzi. 2009-ben a református templom falán
emléktáblát helyeztek el a tiszteletére.