A csallóközi
Somorján született, ahol apja
Jancsik András egyházi karmesterként dolgozott.
Édesanyja királyfai
Botló Eszter nemesi származású
volt. Apja korán elhunyt és anyja nevelte. Névmagyarítással nyerte az Ivánfi,
piarista szerzetesként az Ede nevet. Középiskoláit
Pozsonyban végezte. Mélyen vallásos édesanyja a kegyesrendiek
privigyei noviciátusába küldte 1837-ben. Itt két évet
járt, azután további 6 évet a felvidéki piarista iskolákban töltött „tanítva
tanulva”. Megfordult
Sátoraljaújhelyen,
Vácott,
Nyitrán,
Pozsony-Szent-Györgyön. 1846-ban tett
szerzetesi fogadalmat és áldozópappá válhatott. Tanári működését
Debrecenben kezdte, a hittudomány mellett a történelem és
a földrajz voltak a választott tárgyai. A szabadságharc idején
Máramarosszigeten élt. Tanulmányutakat tett
Velencében,
Münchenben,
Prágában és Szerbiában. A hatvanas években
bontakozott ki publikációs tevékenysége főként a
„Századok”, az
„Archeológiai
Értesítő” és a
„Győri Történelmi és Régészeti füzetek” közölték írásait. Tagja volt
a Magyar Történelmi Társulatnak, az Országos és a Dél-magyarországi Régészeti
Társulatnak, valamint a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulatnak.
Nagybecskerek volt az 1860-as éveinek fontos
állomása. Azután 1871-ben
Veszprémben, 1874-ben
Sátoraljaújhelyen próbálkozott meg –
Rómer Flóris hatására – múzeumegylet létrehozásával.
1879-ben
Magyaróvárra kerülve is agitációt fejtett
ki ez ügyben, amit siker koronázott. 1882-ben megalakult a Mosonmegyei Történelmi és
Régészeti Egylet. Itt sokáig alelnök volt, az elnökséget dr.
Sőtér Ágoston ügyvéd, amatőr régész kapta meg, aki a
vármegyénél jó kapcsolatokkal rendelkezett. Az egylet 1883-ban kapott ideiglenes,
1885-ben végleges alapszabályt. A kicsi, de lelkes egyletnek olyan tagjai voltak,
mint
Deininger Imre akadémiai tanár, a magyar
archeobotanika úttörője, vagy
Fábry Nándor antik
numizmatikai szakértő. A gyűjtemény előbb a régi, majd az új megyeházán nyert
elhelyezést.(1912-ben készült el az önálló múzeumépület
Magyaróváron.) Ivánfi megírta a millenniumra
Mosonvármegye
Monográphiáját három kötetben. A monumentális művet azonban nem tartották
piacképesnek, ezért helyette 1898-ban a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet
évkönyvét jelentette meg a riválissá váló
Sőtér
Ágost. Ez a mellőzés megkeserítette „Berti bácsi” utolsó éveit.
Magyaróváron a temető piarista kriptájában nyugszik.
1927-ben utcát neveztek el róla a városban a múzeum közelében. 1982-ben az
egyletalapítási centenáriumi táblán feltüntették nevét a múzeum falán. 2000-ben,
halálának 100 éves évfordulóján konferencia keretében emléktáblát helyeztek el
ugyanott. Fő művének kéziratát a Hansági Múzeum őrzi.