A
kismartoni polgári iskola elvégzése után a
győri katolikus tanítóképzőben szerzett tanítói,
1893-ban a tanítás mellett jegyzői oklevelet. Két évig
Mosonszentandráson tanított, ezután
Győrzámolyon majd
Püskin volt segédjegyző.
1899. május 13-án
magyaróvári aljegyzővé, 1921.
április 23-án főjegyzővé választották. E munkakörében megmaradt
Magyaróvár várossá való átalakításakor is. 1927. május
7-től városi tanácsnok, 1921-től anyakönyvvezető. 1935-ben vonult nyugdíjba. Sokat
dolgozott a város társadalmi életében: elnöke volt a Tűzoltó Egyesületnek, a
Mosonmegyei Diákszövetségnek, alelnöke a Hitelszövetkezetnek, pénztárosa a katolikus
egyházközségnek, a Széchenyi Társaskörnek stb. Az I. világháború után nagy
körültekintéssel, lelkiismeretesen végezte a közélelmezést, hadsegélyezést és a
rokkant-ügyeket. Komoly érdemei voltak
Magyaróvár
fejlesztésében. 1927-ben kormánytanácsosi címet kapott. A
magyaróvári temetőben nyugszik.
