Apja kereskedő volt. Ötéves korában
Ellinger
Gyulától kapta az első hegedűleckéket. Hegedű tanulmányait a
pesti német színház koncertmesterénél,
Serwaczynszki Szaniszlónál kezdte, s
1838-ban 7 éves korában lépett föl először
Pesten. Ez
évtől idős
Georg Hellmesberger, majd
Böhm József növendéke volt
Bécsben. Ez az iskola és
Bécs zenekultúrája
döntő hatással volt fejlődésére. 1843-tól
Lipcsében a
konzervatóriumban
Moritz Hauptmanntól tanult
zeneelméletet.
Pauline Viardot, Clara Schumann és
Felix Mendelssohn társaságában 12 évesen sikert aratott a Gewandhaus
egyik koncertjén. 1847-ben a Gewandhaus zenekar helyettes koncertmestere és a
konzervatórium tanára lett, s az akkori zeneélet középpontjába került. Gyönyörű
hegedűjátéka itt fejlődött tökéletessé. 1844-től szólistaként rendszeresen szerepelt
Londonban és másutt, s 1846-ban hatalmas sikert
aratott
Pesten is. 1850-től
Weimarban élt, itt a
Liszt Ferenc által
vezetett udvari zenekar hangversenymestere volt. 1853-1865 között
Hannoverben működött mint udvari szólista, karmester és
zeneigazgató. Egyre szorosabban kapcsolódott
Schumann és
Brahms köréhez,
fokozatosan eltávolodott
Liszttől és az újnémet
iskolától.
Ferdinand David halála után a német
hegedűsök központja
Berlinbe helyeződött át, s a
hegedűjáték legjobbjai Joachim köré tömörültek. Alig volt hegedűs, aki közvetve vagy
közvetlenül ne az ő hatása alá került volna. 1866-tól élete végéig
Berlinben élt, itt 1868-tól az általa szervezett Hochschule
für Musik igazgatója volt. 1869-ben létre hozta és haláláig irányította világhírű,
változó személyi összetételű vonósnégyesét. Beethoven utolsó nagy vonósnégyeseit az
ő előadásukban ismerhette meg a világ, de Joachim sokat tett barátja,
Brahms műveinek népszerűsítéséért is. 1863-ban
feleségül vette kora egyik legkiválóbb énekesnőjét,
Amelie
Weisst, akitől 1884-ben elvált. Joachimot nagy megbecsülés vette körül és
sok kitüntetés érte. Számos egyetem díszdoktorává avatta, tagja, később alelnöke
volt a porosz művészeti akadémiának, királyi professzor és karnagy címet viselt,
zenetudora volt a
cambridge-i egyetemnek (1878) és
birtokosa a bajor Maximilian-rendnek.
Berlinben halt
meg, ott is temették el. 1911. szeptember 18-án
Köpcsényben a
Magyaróvári Férfidalárda
nagy ünnepség keretében bronz domborművű emléktáblával (készítette
Horváth Adorján győri szobrász) látta el szülőházát. Az ünnepségen sok
hazai és külföldi kiválóság jelent meg és mondott beszédet, köztük
Andreas Moser a
berlini
zeneakadémia neves tanára is. 1931-ben a
köpcsényi
kórus Joachim emlékünnepséget szervezett, ez alkalomból ők is lelepleztek egy
márvány emléktáblát. Részt vett az ünnepségen a
bécsi
berliniek kórusa, több
pozsonyi és vidéki kórus, köztük
a
Magyaróvári Férfidalárda is.
