Édesapja
Johann Jummerspach bonni
származású építész, édesanyja
Johanna Thomas
volt. Tanulmányait – köztük a képzőművészetieket – szülővárosában és a
Magyaróvári Gazdasági Tanintézetben végezte. A helyi
főhercegi uradalom gyakornoka (1845) később vezetője lett. Felesége
Péter Franciska volt. Fia
Frigyes (Fritz) Münchenben lett jó nevű építész. Elsősorban építészként
vált híressé. A legnagyobb általa tervezett és kivitelezett épület a
nezsideri lovassági kaszárnya (1853-1860). A városban és
a
magyaróvári uradalom területén számos épületet
épített. Munkái közül a mai
Mosonmagyaróváron a
volt cukorgyárat, a malom bővítését, a sörgyár átépítését, a Hildegard, és a
Háromtölgy-kápolnát és az evangélikus templomot emelhetjük ki. 1869-ben apácazárdát
és iskolát épített
Rajkán. 1873-ban átépítette a
máriakálnoki kegykápolnát, 1886-ban a
(moson)szolnoki Szent Anna kápolnát stb. Külső
munkákat is vállalt a szomszédos uradalmakban. 1845-tól 1884-ig tanított a
magyaróvári tanintézetben gazdasági építészetet. Kiváló
előadó volt. Szakcikkeit a
„Wiener Landwirtschaftliche Zeitung”-ban jelentette meg.
Uradalmi állásából 1892-ben ment nyugdíjba. Sokoldalúságára jellemző, hogy
szenvedélyes műgyűjtő volt. Tagja lett a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti
Egyletnek. Lakásán német családi estéket rendezett, létrehozta az „Úri Bika”
társaságot, ahol kulturális programokat (saját versek, dalok, zene, amatőr színház,
felolvasások, tánc stb.) adtak elő. Később a Magyaróvári Férfidalárdában is énekelt.
A
magyaróvári temetőben nyugszik. Emlékét egykori
lakóhelye, a Sóház falán emléktábla őrzi (1998). Halálának századik évfordulójára a
Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület konferenciát rendezett.
