Szülei: gróf
Batthyány József és
Tarnóczi Antónia. Fia
Batthyány-Strattmann László herceg,
orvos, az MTA tagja. Középiskoláit magántanulóként végezte és
Magyaróváron, Pozsonyban és
Egerben
vizsgázott. 1859-ben jogot végzett, majd hosszabb külföldi utat tett. 1865-ben Moson
megye tiszteletbeli főjegyzője lett, s ettől kezdve részt vett a megyei gyűléseken.
1872-ben a megye főispánja lett, e minőségében tevékenyen részt vett a társadalmi
életben is. Elnöke volt a Mosonmegyei Lövészegyletnek, védnöke a Magyaróvári
Nőegyletnek. Nagy áldozatkészséget tanúsított az 1873. évi kolerajárvány alkalmával.
A főispánságról 1879-ben lemondott, néhány évig a birtokán gazdálkodott, majd
Jász-Nagykun-Szolnok megye főispánja volt 1881-ig. Ekkor visszavonult és nagy
terjedelmű birtokait kezelte, de a census alapján tagja maradt a főrendiháznak. A
zene iránti érdeklődése következtében fiatal korában több zeneműve jelent meg,
melyek a
bécsi zenei körökben nagy népszerűségnek
örvendtek. 1873-ban kamarási méltóságot és a Lipót-rend lovagkeresztjét
kapta.