Lexikon szócikk

Batthyány Zsigmond gróf és Erdõdy Johanna grófnõ fia. Középiskoláit a kalocsai jezsuitáknál végezte, majd a Fiumei Tengerészeti Akadémián végzett. 1877-ben lett tengerészeti hadapród. Tengerészévei után 1881-ben tette le a tengerészkapitányi vizsgát. 1882-ben a fiumei kikötõraktárak fõfelügyelõje, majd a kereskedelmi minisztérium tengerészeti osztályát vezette. Az „Adria Tengerhajózási Társaság” igazgatósági tagja, 1899-tõl kormánybiztosa volt. 1892-ben fiumei képviselõvé választották szabadelvû színekben. Egyházpolitikai kérdésekben súrlódása volt a párt vezetõivel. A millenniumi kiállításban mint a tengerészeti alcsoport vezetõje vett részt. Döntõ része volt Moson vármegye Deák serlegének javaslatában és kivitelezésében. Mint megyei birtokos és politikus aktív szerepet játszott Moson megye alakításában köpcsényi kastélyából. 1904-ben kivált a kormánypártból, majd a forrongó vasutasok szövetségének elnöke lett. Az ezt követõ évek pártharcainak aktív részese volt. 1905-ben a Moson megyei Zurányban mint ellenzéki szerzett mandátumot. 1905 nyarán a mosoni ellenállási bizottság vezetõje volt. A „tulipános” Wekerle-kormány idején nagy befolyással bírt, de annak túlzó követeléseit nem támogatta. 1909-ben a képviselõház alelnökévé választották. 1917-ben a király személye körüli, majd népjóléti miniszter, de már ekkor Károlyi Mihály grófot támogatta. Az összeomlás után a Nemzeti Tanács egyik vezetõje volt. A megalakuló Károlyi kormányban belügyminiszter volt. A radikalizálódó Károlyival szembefordulva már november végén visszavonult lajtaújfalui birtokára. A proletárdiktatúra alatt Bécsben tartózkodott, ahol Bethlen István gróffal részt vett a magyar ellenforradalmi komité munkájában. 1920-ban visszatért Budapestre, de nem vállalt többé politikai szerepet. Emlékiratait Beszámolóm címmel adta ki 1928-ben. Két kötetben adott számot fordulatos életérõl, politikai pályájáról.