Egy hatgyermekes szegényparaszti család legkisebb gyermekeként látta meg a
napvilágot. Apja a
Selypi Cementgyárban dolgozott. Elemi
iskoláit
Lőrinciben kezdte, később
Hatvanban végezte el a 8 osztályt. 16 éves korában nővéréhez költözött
Pestszentlőrincre, ahol villanyszerelőnek
tanult. Egy kisiparos mellett dolgozott inasként. Ekkor ismerkedett meg a
munkásmozgalommal, s a Szociáldemokrata Párt ifjúsági csoportjában tevékenykedett.
1943-tól a Magyar Kommunista Párt tagja. Első munkahelye a
csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek laboratóriuma volt. A II.
világháború alatt
Budapesten bujkált, s csak 1945
májusában tért vissza szülőfalujába. A Mátravidéki Erőműnél dolgozott
villanyszerelőként. 1945-ben rendőrtiszti főiskolát, 1946-ban kéthónapos pártiskolát
végzett
Debrecenben. Ezt követően 1946 júniusában a
Magyar Kommunista Párt Győr-Moson megyei Bizottságára került szervezőnek. 1951 és
1955 között
Téten járási párttitkár,
Mosonmagyaróváron városi titkár, 1956 novemberéig
a Hazafias Népfront megyei titkára. 1957 augusztusáig az MSZMP Győr-Sopron Megyei
Intéző Bizottság Ipari Osztályának vezetője volt. 1946 decemberétől
Mosonmagyaróváron élt, itt ismerte meg
Jankovich Ida tanítónőt (a mosonmagyaróvári 7. sz.
általános iskola későbbi igazgatóját), akivel 1949. július 10-én kötött házasságot
Mosonmagyaróváron, s akivel hatvan évig
együtt éltek. Gyermekük nem született. Kócza András 1951-től
Győrben élt, s 1957 és 1960 között a Győri Vagongyárban volt
szerkesztő. Ez idő alatt szerzett levelező tagozaton mérnöki diplomát a
Budapesti Műszaki Egyetemen. 1960. december 16-ától a
Kohó- és Gépipari Minisztérium a
Mosonmagyaróvári Fémfeldolgozó Nemzeti Vállalat igazgatójává nevezte
ki. E vállalat 1963-ban megszűnt, és a hasonló profilú budapesti, esztergomi és
kisvárdai üzemek összevonásával megalakult a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár. A
korábban rendkívül széles termékköréről ismert
mosonmagyaróvári vállalat profiltisztítás, szakosítás és koncentrálás
révén a magyar szerelvénygyártás központja lett. 1969-től épült a csornai
gyáregység, 1972-ben elkészült az új galvanizáló, a melegüzemi nagycsarnok, később a
saját célgépüzem. Kócza András kiváló érzékkel élt a korszak adta lehetőségekkel: az
1970-es években megvásárolta több külföldi termék licencét, nagyarányú
fejlesztéseket hajtott végre a hazai lakásépítést szolgáló golyóscsapok és
csaptelepek gyártására. 1975 őszén a Budapesti Nemzetközi Vásáron nagydíjat kapott
az EXTRA csaptelep-család. 1978-ban a vállalati gyártmányok számát 370-re
csökkentették, s Mosonmagyaróvárra és a csornai gyáregységhez került mindazon
gyártmány, amely az épületszerelvény csoportba tartozott. Korszerű finn
munkaszervezési eljárással és fejlesztésekkel a MOFÉM Közép-Európa legkorszerűbb
szerelvénygyárává vált. Huszonnégy esztendei irányító munka után Kócza András 62
évesen, 1984. június 30-án vonult nyugállományba, s feleségével
Győrbe költözött. Évtizedeken át részt vett a megye politikai és
közéletében, továbbá a Gépipari Tudományos Egyesület munkájában. Tevékenységéért 28
alkalommal kapott kitüntetést, többek között: 1967-ben Munka Érdemrend ezüst,
1970-ben arany fokozatot, a Szocialista Hazáért Érdemrend arany fokozatát (1969,
1978), Szocialista Magyarországért érdemrendet (1983), 1979-ben
Kovalszki Sándor nyugalmazott tanácselnökkel
együtt a város első díszpolgárává választották („Mosonmagyaróvárért” emlékplakett).
Kócza András hamvait 2009. január 21-én helyezték örök nyugalomra a
Győr-nádorvárosi köztemetőben.