Lexikon szócikk

Kolbai Károly
Pozsony 1901. augusztus 16. - Budapest 1972. november 24.
Foglakozása(i):
Műve(i):
*Új gyepek telepítése magvetéssel. Keszthely, 1940.
*A helyes talajművelés. Bp., 1941.
*Gödöllői ikersoros kukoricatermesztés. Bp., 1957.
Édesapja Kolbai Károly gimnáziumi, édesanyja tanítóképző intézeti tanár volt. 1919-ben tett érettségit a Pozsonyi Állami Főreáliskolában. 1922-ben kitüntetéses oklevelet szerzett a Magyaróvári Gazdasági Akadémián, 1924-ben gazdasági akadémiai tanári vizsgát tett. Oklevelének megszerzése után Magyaróváron maradt a növénytermesztési tanszéken előbb gyakornok, később tanársegéd (1924-), utóbb segédtanár (1927-). Kísérletei közül jelentősek voltak az őszi zab és a takarmányrépa nemesítések és a kukorica négyzetes vetési módjának kidolgozása. 1934-től a Keszthelyi Gazdasági Akadémia növénytermesztési tanszékének vezetésével bízták meg, s akadémiai rendes tanárrá nevezték ki. Itt a gyepek kultúrájának korszerűsítésével foglalkozott sokat, megszervezte a zöldmező-gazdasági mesterképzést. Sok előadást tartott érdeklődő fiatal gazdálkodók részére, ezeket 1934-ben nyomtatásban is megjelentette. 1949-ben Budapestre került, az Agrártudományi Egyetem növénytermesztési tanszékét vezette, ezt a funkcióját Gödöllőre való áthelyezésekor is betöltötte. Itt néhány év alatt kialakította a tanszék munkáját és a kísérleti telepet. 1957-1960 között a gödöllői egyetem rektori tisztével is megbízták. Gödöllőn kísérleteket folytatott a kukorica magasabb terméshozamának elérése érdekében, kidolgozta az ikersoros kukoricatermesztési technológiát. Kolbai kísérleti munkájának eredményei eredetiek voltak és előre vitték a termesztést. Több gépkonstrukciót is alkotott, közülük a Kolbai-féle gyűrűshenger vált legismertebbé. Kidolgozta a fedőlapos istállótrágya-kezelési módszert, de foglalkozott lucernanemesítéssel és magtermesztéssel is. Céltudatos és nagy hatású tanár volt, több száz tanulmánya, cikke jelent meg. Budapesten halt meg, Mosonmagyaróváron az magyaróvári temetőben temették el. Ugyanitt utcát neveztek el róla. Kitüntetései: Magyar Népköztársaság Érdemérem (1951), Munka Vörös Zászló Érdemérem (1954), Kossuth-díj (1957), Munka Érdemrend (1960, 1968), Fleischmann Rudolf emlékérem (1970). Munkásságát Mosonmagyaróváron Arany diplomával jutalmazták.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Magyar életrajzi lexikon Bp., 1967-1994. 3. 409. p.
  • Magyar agrártörténeti életrajzok. Szerk. Für Lajos, Pintér János Bp., 1987-1989. 2. p. 196-199.
A szócikk szerzője:Tuba László