Apja
Károlyi György gróf gazdatisztje volt.
1867-ben végzett a
szatmárnémeti főgimnáziumban.
Kitüntetéssel végezte a
keszthelyi Georgikont. A
pesti egyetemen vegyészetet hallgatott. 1870-ben
állami ösztöndíjjal a
hallei egyetemre ment mezőgazdasági
kémiát tanulni. 1871-től a
magyaróvári tanintézetben
segédtanár, 1874-ben rendes tanár lett. 33 évig dolgozott városunkban, a „nagy
tanári kar” tagjaként 1903-ig. A magyar agrokémia úttörő alakja volt. A város
közéletében is aktívan részt vett, a Magyaróvári Széchenyi Kör elnökévé is
megválasztották. Polihisztor volt, akinek érdeklődése a szeszgyártástól a
takarmányozásig terjedt, és akinek könyvei mellett több száz cikke jelent meg a
szaksajtóban. Tucatnyi könyvét több nyelvre lefordították. Az oktatáson kívül a
diákokat étkeztető „Mensa Akademica” és az egyetemi körök (Kazinczy, gazdasági,
sport) szervezője, vezetője volt. 1904-ben a fővárosi Országos Kémiai Intézet és
Központi Kísérleti Állomás igazgatójává nevezték ki, közben tanított a műegyetemen.
A mezőgazdasági kémia technológiáját ő dolgozta ki elsőként hazánkban. Az Országos
Magyar Gazdasági Egyesület választmányi tagja volt. A
„Köztelek” című lap vegytani
rovatvezetője lett. 1883-ban ő alapította a
„Mezőgazdasági Szemle” című neves
folyóiratot, amelyet
Magyaróváron 1904-ig
szerkesztettek
Cserháti Sándorral. 1894-ben az
MTA levelező tagjává választották. 1904-ben a Vaskorona rend III. osztályát kapta,
1912-ben udvari tanácsosi címmel ruházták fel. Felesége cserszeg-gárdai
Csesznyák Eleonóra volt, akitől négy leánya
született.
Mosonmagyaróváron emlékét relief
őrzi az egyetem belső udvarán (1968).