Apja
Kovács János mosoni vasúti tiszt, anyja
Bücher Mária volt. A három testvér közül János volt az egyedüli fiú.
Elemi iskoláit
Mosonban, a gimnáziumot
Magyaróváron végezte. Innét a morvaországi
Karthausba került hadapródiskolába, ahol 1887-ben avatták
fel. 1899-ben hadnagy
Kisszebenben a 67.
gyalogezrednél. Ezután számos helyőrségnél állomásozott:
Budapest, Banja Luka, Szarajevó (1908). 1910-től a 69-es közös gyalogezred
III. zászlóaljának parancsnoka. A Fejér és Tolna megyei feltöltésű ezred
kikülönített zászlóalja a háború kitörésekor
Cattaro
haditengerészeti támaszpont közelében állomásozott. Előbb a szerbiai, majd az olasz
fronton harcolt. Az elit egységnek számító ezredet Hindenburg tábornokról nevezték
el. A
Görz körüli harcokban kapta a plavai melléknevet
Kovács János. Nem voltak nagy jelszavai, de bátor és népszerű parancsnok volt. Az
1000. háborús nap után alig egy héttel súlyosan megsebesült. Gyógyulása után volt
front mögötti szolgálaton is. Visszakerült a frontra, de az utolsó harcokban
szívbetegsége miatt nem vett részt. A forradalmak alatt nem szolgált. Tagja volt az
1919. őszi Moson megyei tiszti igazoló bizottságnak. Az új magyar hadsereg
megteremtésében a
szolnoki ezred élén vett részt 1920
januárjától. 1921-ben nyugalomba vonult és a fővárosi munkavédelemnél dolgozott.
1924-ben visszaköltözött
Mosonba, ahol korábban
szabadságait töltötte. 1925-ben nyugalmazott vezérőrnaggyá léptették elő. 1926-ban
feleségül vette a hozzá közel álló
mosoni Wimmer Róza kisasszonyt, aki halálakor megörökölte a
tábornok nyugdíját. 7 harcvonalban szerzett és 6 egyéb kitüntetése volt. Ezek közül
a legmagasabbak a Lipót rend lovagkeresztje, a Vaskorona rend III. osztálya, a
Katonai érdemkereszt III. osztálya voltak. Az egyre erősödő szívbetegség vitte el.
Szép sírja van a
mosoni temetőben. Kitüntetéseit és
néhány egyéb tárgyát a Hansági Múzeum őrzi.