Az elemi és a középiskolát szülővárosában végezte. 1942-ben érettségizett a
mosonmagyaróvári piarista gimnáziumban,
ahol aktívan részt vett a cserkészmozgalomban. Tanulmányait a
mosonmagyaróvári gazdasági akadémián folytatta,
ahol 1946-ban szerzett oklevelet. 1946-ban belépett a Nemzeti Parasztpártba (NPP) és
a Parasztszövetséghez is csatlakozott. Hamarosan kilépett a pártból, mivel nem
értett egyet az NPP vezetőinek kommunistabarát politikájával. A továbbiakban a
kereszténydemokrata-keresztényszocialista irányzatú Demokra Néppártban (DNP)
politizált. 1947-ben a DNP, a legerősebb ellenzéki párt képviselőjelöltjeként
bejutott az országgyűlésbe. A DNP sorsa, felszámolása következtében Kovács K.
Zoltánnak emigrálnia kellett: 1949 februárjában átlépte a magyar-osztrák határt.
Ausztriában majd Bajorországban telepedett le és több társával hozzáláttak a magyar
kereszténydemokrata mozgalom újjászervezéséhez. 1951-1986 között a
Münchenben, a Szabad Európa Rádió magyar szerkesztőségének
munkatársa volt: mezőgazdasági és belpolitikai témájú műsorokat készített Zoltán
Károly álnéven. Több magyar emigráns szervezetnek is a tagja volt: Magyar Nemzeti
Bizottmány, Pax Romana. 1989-ben bekapcsolódott a hazai kereszténydemokrata mozgalom
ujjászervezésébe, de mindig a háttérben maradt, a magyar kereszténydemokraták új
nemzedékének kiművelését tekintette hivatásának. Pártja, a Kereszténydemokrata
Néppárt (KDNP) 1991-ben Barankovics-emlékéremel ismerte el életútját, 2002-ben
Táncsics Mihály-díjat kapott. 1993-ban 44 év emigrációja után feleségével együtt
hazatelepedett. Szülővárosával is szoros kapcsolatban állt, segítette munkájában
hajdani képviselőjelölt-társát
Cséfalvay Gyulát
(1919-1998), aki 1990-1994 között KDNP-és országgyűlési képviselő volt. 2002.
október 26-án ő volt
Mosonmagyaróváron a
Gyász-téri megemlékezés szónoka, 2006 szeptemberében pedig átvette a helyi
egyetemen, a gazdasági akadémia jogutódján gyémántdiplomáját.
