Középiskolába a
komáromi bencéseknél járt. Mérnöki
diplomáját 1919 legvégén vette át
Budapesten a József
Nádor Műegyetemen. Tanulmányi ideje alatt kilenc hónapig katonai szolgálatot
teljesített és tartalékos főhadnagyként szerelt le. 1921-ben jött
Magyaróvárra, ahol 1927-ben kötött házasságot
Rónay Gizellával. Házasságukból három gyermek
született. 1921-től csaknem 35 éven keresztül volt
Magyaróvár, illetve
Mosonmagyaróvár város főmérnöke. Több idegen nyelven beszélt, felsőfokú
földmérői és kultúrmérnöki képesítéssel is megalapozott sokoldalú munkásságának
eredményei: az országban elsőként alakult városi autóbuszüzem, a városi
áramszolgáltatás, a szigetközi és városi vízgazdálkodás kidolgozása. Városrendezési
terveinek megfelelően alakult ki a két városrész közötti utcahálózat. Lakóvilla
építkezésével példát mutatott a két városrész lehetséges és szükséges
összeépülésére. Átszervezte a hivatásos tűzoltóságot, amelynek éveken át volt
vezetője, megrajzolta az egyesített város első térképét és nevéhez fűződik a város
első műemlékvédelmi felmérése is. Nemcsak élénken érdeklődött a régészeti emlékek
iránt, hanem szakavatott kézzel nyúlt azok feltárásához, feltérképezéséhez. Az
előbbinek köszönhetően ismerjük az
óvári plébániatemplom
és a Szent László kápolna középkori fekvését, az utóbbira alapozva folynak az
évtizedek óta tartó régészeti feltárások. A második világháborúban néhány hónapig a
II. Hadtest műszaki parancsnokának segédtisztje volt, emiatt 1946-ban elbocsátották
főmérnöki állásából, de a következő évben ismét elfoglalhatta munkahelyét. Az
1954-es dunai árvízkor kormánybiztosként irányította a város védelmét és szervezte a
szigetközi menekültek elhelyezését. A Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület 1999-ben
Kováts István Emlékérem létesítéséről és adományozásáról határozott. Gyermekei, akik
úgyszintén érdemes életutat jártak be,
Kováts
László és
Kováts Zoltán néven
szerepelnek e lexikonban.