Szülei:
László László, Viszt Rozália, felesége
Farkas Anna Mária középiskolai tanár,
házasságukból két fiú született. Az elemi iskola elvégzése után
Budapesten a Báró Kemény Zsigmond Reálgimnáziumban
érettségizett. Agrármérnöki diplomáját 1948-ban szerezte a Magyar Agrártudományi
Egyetem
Mosonmagyaróvári Osztályán. Gazdasági
szaktanári képesítését 1958-ban
Gödöllőn,
öntözőgazdálkodási szakmérnöki diplomáját 1966-ban ugyanitt, növénytermesztési
rendszer szakmérnöki diplomáját 1977-ben
Mosonmagyaróváron szerezte. 1970-ben A zöldlucerna szársértéses
betakarításának technológiája című disszertációjával egyetemi doktori címet nyert a
Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Rövid ideig
telepvezető agronómusként dolgozott
(Tiszasüly), de
már fiatalon a tanári hivatást választotta. 1950-től
Kalocsán, majd
Mosonmagyaróváron
(Mezőgazdasági Technikum 1951-1955), illetve
Csornán
(1955-1963) gazdasági tanár. 1963-ban került a
Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolára, ahol a Termelésfejlesztési
Osztályon tudományos munkatárs, majd 1965-től nyugdíjazásáig a Géptani Tanszéken
ugyancsak tudományos munkatársi beosztásban tevékenykedett (1963-1984). Főbb
kutatási területei: az öntözéses növénytermesztés gépei és berendezései; szársértési
vizsgálatok a zöldlucerna betakarítása során; forrólevegős gyorsszárító berendezések
üzemeltetése; új nagyteljesítményű mezőgazdasági gépek fejlesztése és szántóföldi
vizsgálata. Közreműködött az egyetemi hallgatók géptan című tantárgyának elméleti és
gyakorlati oktatásában. Részt vett a Gépipari Tudományos Egyesület, a Tudományos
Ismeretterjesztő Társulat, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és
a
„Mosonvármegye” című havi lap szerkesztőségének munkájában. 1966-tól mezőgazdasági
területen igazságügyi szakértőként tevékenykedett. Pályafutása alatt több száz írása
jelent meg a legkülönbözőbb szaklapokban és újságokban. László László igazi
társasági és közéleti ember volt. Minden érdekelte, mindenről tudni akart, s ha már
megjelent valahol, akkor arról írásos tudósítást készített. Szakmai díjai,
kitüntetései: A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (1961), TIT Aranykoszorús Jelvény
(1979, 1982), a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1984), Műszaki Irodalmi
Díj (GTE, 1993), Egyetemi Emlékérem (2004). Földi maradványait 2009. aug. 27-én a
magyaróvári temetőben helyezték örök
nyugalomra.