Lexikon szócikk

László László
Kóka 1924. július 13. - Mosonmagyaróvár 2009. augusztus 22.
Foglakozása(i):
Műve(i):
*Az első doktorok. = Mezőgép. 9. évf. 1972. 5. sz. 4. p.
*Emlékezés Ujhelyi Imrére (1866-1923).= Óvári mezőgazda. 29. évf. 1983. 11. sz. 6. p.
*Köztéri szobrok felújítása városunkban. = Armatura. 26. évf. 1987. 21. sz. 4. p.
*A Dunán elkészített fenékküszöb hatása a Szigetközre. = Járművek, építőipari és mezőgazdasági gépek. 43. évf. 1996. 11. sz. p. 413-414.
*Bánvárth Sándor (1876-1930). = Mosonvármegye. 5. évf. 2001. 9. sz. 16. p.
*125 éve született Grábner Emil a kiváló növénynemesítő (1878-1955). = Moson Megyei Műhely. 6. évf. 2003. 1. sz. p. 23-25.
*Megemlékezés Kühne Ede gyáralapításáról.= Gépipar. 2004. 1. sz. 2. p.
Szülei: László László, Viszt Rozália, felesége Farkas Anna Mária középiskolai tanár, házasságukból két fiú született. Az elemi iskola elvégzése után Budapesten a Báró Kemény Zsigmond Reálgimnáziumban érettségizett. Agrármérnöki diplomáját 1948-ban szerezte a Magyar Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Osztályán. Gazdasági szaktanári képesítését 1958-ban Gödöllőn, öntözőgazdálkodási szakmérnöki diplomáját 1966-ban ugyanitt, növénytermesztési rendszer szakmérnöki diplomáját 1977-ben Mosonmagyaróváron szerezte. 1970-ben A zöldlucerna szársértéses betakarításának technológiája című disszertációjával egyetemi doktori címet nyert a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Rövid ideig telepvezető agronómusként dolgozott (Tiszasüly), de már fiatalon a tanári hivatást választotta. 1950-től Kalocsán, majd Mosonmagyaróváron (Mezőgazdasági Technikum 1951-1955), illetve Csornán (1955-1963) gazdasági tanár. 1963-ban került a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolára, ahol a Termelésfejlesztési Osztályon tudományos munkatárs, majd 1965-től nyugdíjazásáig a Géptani Tanszéken ugyancsak tudományos munkatársi beosztásban tevékenykedett (1963-1984). Főbb kutatási területei: az öntözéses növénytermesztés gépei és berendezései; szársértési vizsgálatok a zöldlucerna betakarítása során; forrólevegős gyorsszárító berendezések üzemeltetése; új nagyteljesítményű mezőgazdasági gépek fejlesztése és szántóföldi vizsgálata. Közreműködött az egyetemi hallgatók géptan című tantárgyának elméleti és gyakorlati oktatásában. Részt vett a Gépipari Tudományos Egyesület, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és a „Mosonvármegye” című havi lap szerkesztőségének munkájában. 1966-tól mezőgazdasági területen igazságügyi szakértőként tevékenykedett. Pályafutása alatt több száz írása jelent meg a legkülönbözőbb szaklapokban és újságokban. László László igazi társasági és közéleti ember volt. Minden érdekelte, mindenről tudni akart, s ha már megjelent valahol, akkor arról írásos tudósítást készített. Szakmai díjai, kitüntetései: A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (1961), TIT Aranykoszorús Jelvény (1979, 1982), a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1984), Műszaki Irodalmi Díj (GTE, 1993), Egyetemi Emlékérem (2004). Földi maradványait 2009. aug. 27-én a magyaróvári temetőben helyezték örök nyugalomra.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Természettudományos és műszaki ki kicsoda Bp. 1986-1988. 2. 226. p.
  • Böröndi Lajos: Laci bácsi 80 éves!
    Mosonvármegye: Mosonmagyaróvár és Környékének Lapja Mosonmagyaróvár, 1997- 8. évf. 2004. 11. sz. 5. p.
  • Ki kicsoda Győr-Moson-Sopron megye helyismereti kutatásában. Szerk. Mennyeiné Várszegi Judit Győr, 2006. p. 140-142.
  • Tenk Antal: In memoriam László László
    Vivat Academia Sopron, 2003- 7. évf. 2009. 5. sz. 28. p.
A szócikk szerzője:Tuba László