Lexikon szócikk

Lenau, Nikolaus
Csatád 1802. augusztus 13. - Bécs 1850. augusztus 22.
Foglakozása(i):
A személynév névalakjai:
Apja Franz Niembsch hivatalnok, volt tiszt, anyja Theresia Maigraber volt. A fiú életének első 22 évét magyar földön töltötte. Középiskoláit a pesti piaristáknál kezdte. A család Tokajba költözött és Lenau Sárospatakra járt. Innét a nélkülöző család Budára került. Itt tanult meg hegedülni is. 1818-ban nagyanyja vette magához nővérével együtt és Stockerauba vitte. Bécsben bölcsész, majd jogi tanulmányokat kezdett. Végül visszaköltözött anyjához Pozsonyba, ahol a jogakadémiára iratkozott be 1821-ben, de aztán nagyanyjával kibékülve visszament Bécsbe a bölcsészkarra. 1822 novemberében Friedrich Kleyle és Veszely László barátai hívására jött Magyaróvárra. Akkori lakhelyét ma is Lenau-háznak nevezik. Az eredetileg barokk, 1906-ban átépített Lajta parti ház emeleti szobájában lakott. A házat 1877-ben német nyelvű reliefes táblával, 1902-ben magyar nyelvű táblával jelölték meg. Az itteni tér is róla volt elnevezve 1948-ig. Ezen kívül az egyetem belső udvarán mellszobor (Hanzely Jenő alkotása) és kőpad örökíti meg itteni tartózkodását. 1823 tavaszán elhagyta Magyaróvárt és Bécsbe ment. 1826-1830 között orvosi tanulmányokat folytatott. Lenau Heidelbergben és Stuttgartban elkezdte művei kiadását. 30 évesen lett elismert költő. Itt ismerkedett meg múzsájával, Lotte Gmelin-nel, akihez a híres Schilfliederek-et írta, amivel megnyerte a bécsi művészakadémia aranyérmét. 1832-ben kivándorolt Amerikába, ahonnan nagyanyai örökségét elveszítve tért vissza. 1833-tól Németországban élt: 1836-ban megírta a Faustot, 1837-ben a Savonarola-t. A költészetből élt teljes mértékben. 1842-ben költötte az Albingenseket, a Don Juan már halála után jelent meg 1854-ben. Nagy szerelme Sophie Löwenthal, Friedrich Kleyle unokanővére volt. A reménytelen szerelem egy férjes asszony iránt, akit még 1834-ben ismert meg, gyönyörű költeményeket és további lelki labilitást eredményezett. Lenau főleg Stuttgartban és Bécsben élt, de megfordult Frankfurtban, Heidelbergben is. 1844-ben egy szélhűdés után idegbetegség mutatkozott a költőn. Előbb a wiesenthali, később a döblingi elmegyógyintézetben kezelték haláláig. A Klosterneuburg melletti weidlingi temetőben temették el. A stockeraui székhelyű Nemzetközi Lenau Társaság ápolja az emlékét. Három országot: Magyarországot, Ausztriát és Németországot kötött össze német nyelvű műveivel. Lenau elsőnek érezte át a magyar puszta költészetét, természetimádatával és féktelen szabadságszeretetével előtte járt Petőfi Sándornak. Rengeteg magyar témát dolgozott fel. Huszonhárom tipikusan magyar vonatkozású verse van, ebből hat magyaróvári tárgyú. A két legnevezetesebb itteni verse a Szerencse Istennője és a Házasság Magyarországon, de megénekelte az itteni sík vidéket és a szomorúfűzes Lajta partját is. Itt írt műveinek nagy része elveszett.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Haller János: Nevezetes embereink kézirat oldalszám nélkül
  • Uzsoki András: Lenau és Mosonmagyaróvár
    Arrabona Győr, 1959- 8. évf. 1966. p. 167-185.
A szócikk szerzője:Enzsöl Imre