Lenzsér István kőműves-vállalkozó három gyermeke
közül a legidősebb. A
mosoni elemi osztályok után a
győri (Magas)építőipari Technikumban 1955-ben szerzett
építésztechnikusi minősítést. Ezzel párhuzamosan hegedű tanszakon elvégezte a zenei
konzervatóriumot is. Vállalati építési beruházóként a
Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyárban dolgozott, közben jelentős
magántervezői munkásságot (Ambrózia-kávéház, Muskétás étterem átépítése a történelmi
városmagban) folytatott. Megszámlálhatatlan ipari létesítmény, társas-és családi ház
tervezése fűződik a nevéhez, közülük is jelentős a tervszerűen kialakított
természeti környezetbe épített
magyaróvári családi
háza. Építésze volt a
mosonmagyaróvári egyházi
(templomok, kápolnák, a Habsburg kripta, stb.) műemlékeknek, a
rajkai evangélikus templom és a Stahrenberg-kúria helyreállításának. Az
egyházi és világi műemlékek helyreállításáért, ezen a területen végzett kutatásaiért
1995-ben Kós Károly díjat kapott. Egyik kezdeményezője volt a
mosonmagyaróvári ipartelep építés-kutatásának és
az ottani olasz hadifoglyok barakk-kápolnája helyreállításának. A város is különféle
díjakkal (Alapítvány a Városért, 1997., „Kováts István” poszthumusz emlékérem,
elsőként 2000-ben.) ismerte el tevékenységét. Gyermekei is a pályán maradtak.
Lenzsér Péter a Budapesti Műszaki Egyetem
építészmérnök szakának docense,
Lenzsér Ágnes
családi magántervező irodát vezet.
