1720-ban
Trencsénben lépett be a jezsuita rendbe.
1730-ban
Győrött a Jezsuita Kollégiumban tanított, a
következő évtől 1734-ig a
grazi egyetemen teológiát
tanult. 1737 és 1742 között
Kolozsvárott, Kassán és
Egerben matematikát
és bölcseletet, majd 1760-ig
Nagyszombatban, Budán, Egerben, Zágrábban, Sopronban és
Győrött teológiát
és dogmatikát tanított. 1761-től
Sopronban lett lelkész,
innen rövidesen ismét
Győrbe ment, ahol a konviktus
igazgatója lett. Magyarországon ő írta az első algebra könyvet, amelyben első és
másodfokú egyenletekkel, mértani és számtani haladványokkal foglalkozott. Statica
című munkájában megjelentek a newtoni mechanika elemei, s a XVIII. században
fölmerült mechanikai kérdéseket is tárgyalta. Jelentős láncszem e mű a korszerű
fizika magyarországi elterjedésében, tartalmilag messze fölötte áll a korabeli
hasonló munkáknak. Legjelentősebb munkája a
Hungaria coelestis…, tudománytörténeti
jelentősége különösen a fizikában nagy. Természettudományi szempontból
kassai működése (1738-1742) volt a legeredményesebb. Lipsicz
munkásságával hatott a jezsuita iskolák késői karteziánizmusára, amely a
magyarországi természettudományos irodalom egyik legkülönösebb, egyedülálló
jelensége volt.