Középiskoláit a
keszthelyi premontrei és a
pannonhalmi bencés gimnáziumban végezte. A bencés
rendben ünnepélyes fogadalmat tett 1943. jún. 27-én, áldozópappá szentelték 1944.
május 21-én. A rend tagjaként végezte el a
budapesti
Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin szakát. 1944-1948 között a
Pannonhalmi Gimnázium tanára volt, később
Pápán volt lelkész. 1951-ben helyezték
Kiskanizsára, itt kezdett el foglalkozni nyelvészettel.
Először a
kiskanizsai gyerekjátékokat rendszerező
tanulmányát tette közzé az
„Ethnographiá”-ban, majd érdeklődése fokozatosan a
népnyelv felé fordult. Élete fő műve a
Kiskanizsai szótár, amely enciklopédiája a
település múltjának, néphagyományainak, gazdag szókincsének. Az 1960-as évektől
részt vett a zalai földrajzi nevek és
Zalaegerszeg
utcaneveinek gyűjtésében és feldolgozásában. Jelentős érdemei voltak az országosan
elsőként megjelent zalai földrajzi nevek hiánypótló mű közreadásában. Később részt
vett Tolna, Vas, Komárom, Veszprém és Baranya földrajzi neveinek gyűjtésében és
kiadásában is. Rendszeresen tartott előadásokat nyelvészeti, névtudományi
konferenciákon. Közel négy évtizedes munkásságáért 1990-ben Zala Megye Tanácsa
Alkotói-díjjal, 1992-ben Zala Megye Önkormányzati Közgyűlése és a Magyar
Nyelvtudományi Társaság Pais-díjjal jutalmazta.