Kiskereskedő családban született. A
makói gimnáziumban
1938-ban érettségizett, s ez évben került a Szentendrei Pátriárka ösztöndíjával a
Belgrádi Egyetem
görögkeleti teológiai fakultására. 1940-ben a háborús helyzetre tekintettel visszatért Magyarországra.
1941-ben katonai szolgálatra hívták be, s 1944-ben a frontra került. 1945-ben orosz fogságba esett és a
konstancai fogolytáborban súlyosan megbetegedett, emiatt 1945 őszén hazaengedték. 1946-ban fölvételt nyert
a Magyar Agrártudományi Egyetem
Debreceni Osztályára. Már hallgató korában részt vett a Növénytani Tanszék
munkájában, a tanszékvezető javaslatára díjtalan gyakornok lett. Másodéves korától gyakorlatokat tartott,
harmadévesen demonstrátornak nevezték ki. Az egyetemek átszervezésekor
Budapestre került, ahol továbbra is
a tanszék dolgozója és a kar hallgatója volt. 1950-ben jeles eredménnyel diplomázott és tanársegédnek
nevezték ki. 1952-ben részt vett az önálló Növényélettani Tanszék megszervezésében, adjunktusként
előadásokat tartott. 1957-ben
Hortobágyi Tibor vezetésével
Gödöllőn megalakult a Növénytani és
Növényélettani Tanszék, ahol a növényélettan oktatását Márton Géza önállóan irányította. 1959-ben sikeresen
megvédte disszertációját, s a biológiai tudományok kandidátusa lett. 1960-ban docenssé nevezték ki.
1961-62-ben a növényélettant vendégelőadóként tanította
Mosonmagyaróváron. 1962-ben ide helyezték, ahol a
Növénytani és Növényélettani Tanszéket vezette. Két ízben volt a
Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola
rektorhelyettese (1963-65, 1968-70), 1965 és 1968 között a rektora. Nevéhez (és elődje,
Varga János
nevéhez) fűződik a négyemeletes új kollégium és a sportcsarnok fölépítése, a díszterem és ebédlő
kialakítása. 1968-ban vezetésével ünnepelte meg az intézmény fönnállásának 150. évfordulóját. Ezekben az
években lendült föl a főiskola kulturális és sportélete: 3 zenekar, énekkar, néptáncegyüttes és két
irodalmi színpad működött az intézményben a hallgatók és a tanárok részvételével. Márton Géza alapító
elnöke volt az Autóklub mosonmagyaróvári szervezetének,
Hajdu Frigyessel közösen hozták létre az
ebtenyésztők helyi egyesületét, amely 1968-ban nemzetközi kutyakiállítást szervezett a városban. A
Hazafias Népfront városi szervezetének elnökeként létrehozta a szervezet környezetvédelmi bizottságát és
a Múzeumbarátok Körét. Szigorú, de a hallgatókat szerető és becsülő oktató volt. Kutató munkájában eleinte
a vegyszeres gyomirtás élettani hatásaival és a növények vízháztartásával foglalkozott.
Mosonmagyaróváron az egysejtű algák tenyésztését, azok nagyüzemi felhasználását kutatta. 1982-ben vonult
nyugdíjba. Kitüntetései: Kiváló dolgozó (1956), Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója (1967), Munka Érdemrend ezüst fokozata (1965, 1978).
