Földműves-család gyermeke, középiskoláit
Magyaróváron és
Győrben végezte. 1866-ban
szerzett altanítói oklevelet a
győri katolikus
tanítóképzőben. Először
Halászi községben kapott állást
mint osztálytanító, három év múlva a
jánosházapusztai
uradalmi iskola helyettes tanítója lett. A földesúr,
Sina
Simon báró egy év múltán véglegesítette, ettől kezdve 38 éven keresztül
volt a kis iskola vezető tanítója. Az eldugott kistelepülésen is megtalálta a módját
a közéleti tevékenységnek, először első jegyzője, majd 1883-tól elnöke a
Magyaróvárvidéki Római Katholikus Tanítóegyesületnek. Több pedagógiai pályázaton
nyert aranyérmet, ezen kívül jó tollú tárcaírónak is ismerték. Szakmai működéséért
is több elismerést kapott. Az addig jó egészségnek örvendő tanító 1906-ban egy
fogműtét után elveszítette beszélő képességét és kénytelen volt nyugalomba vonulni.
Nyugdíjazása alkalmából terjesztették fel a legnagyobb kitüntetésre, a királyi arany
érdemkeresztre, amelyet azonban halála miatt már nem vehetett át. Hat élő gyermeke
közül kettő választotta apja hivatását.
