1934-ben lépett be a szerzetesrendbe,
Péliföldszentkereszten és
Esztergomban
tanult. A szalézi rend tagjaként Olaszországban szentelték pappá 1943-ban. Előbb
Tatán majd 1951-től
Mosonmagyaróváron szolgált, a Keresztények Segítsége kápolna kisegítő
lelkészeként és kántoraként. 1962-1972 között eltiltották a hitoktatástól. Ebben a
korszakban alkalmi televízió műszerészként dolgozott, rendszeresen publikált a
„Rádiótechnika” című lapba. Amikor ismét engedélyezték a hitoktatást, temploma
mindig tele volt a hívőkkel. 2002-ben Pro Urbe Mosonmagyaróvár díjat kapott öt
évtizedes lelkészi szolgálatáért, az egyetemes kultúra és hitélet közvetítésében
betöltött szerepéért. 2003-ban, pappá szentelésének 60. évfordulóján
Pápai Lajos megyéspüspök székesegyházi kanonokká
nevezte ki.
Szombathelyen a szaléziak templomában
helyezték örök nyugalomra.