Középiskolai tanulmányait 1897-1901 között a
magyaróvári piarista gimnáziumban végezte. 1909-ben szerzett oklevelet
a
selmecbányai Bányamérnöki és Erdőmérnöki
Főiskolán. Pályáját a
besztercebányai
erdőgondnokságnál kezdte. 1911-ben áthelyeztette magát az Erdélyben lévő
Besztercére, ahol az erdei vasút építési
kirendeltség-vezetője lett. 1918-1923 között a földművelésügyi minisztérium
megbízásából a Bükkben részt vett a Szinva-völgyi (
Lillafüred) erdei vasút építési munkáiban. A Mély-völgyi viadukt
megtervezésével és megépítésével beírta a nevét az erdészeti mélyépítés történetébe.
1923-tól, az erdészeti szakoktatás átszervezése után a
soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola erdészeti
szállítóberendezések tanszékén oktatott. 1927-ben rendes tanárrá, 1938-ban egyetemi
nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. 1932-1934 és 1941-1942 között a dékáni
tisztséget is ő látta el. Fő műve, az
Erdészeti szállítóberendezések évtizedekig
az erdészeti szakemberek keresett kézikönyve volt. Ezen kívül több dolgozata jelent
meg az
„Erdészeti Lapok” és a
„Magyar Erdőgazda” hasábjain.