Édesapja az OTI jogásza, édesanyja a Medicina Könyvkiadó munkatársa volt.
Felesége, dr.
Nagyné Majoros Györgyi az
óvári egyetemi kar munkatársa volt, két gyermekük közül
Vera titkárnő,
Péter informatikus lett.
Nagy György 1944 és 1946 között a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán tanult,
1949-ben szerzett kertészmérnöki oklevelet a Magyar Agrártudományi Egyetem Kert- és
Szőlőgazdaságtudományi Karán. Ezt követően a svédországi
Landskronában tanult, majd 1968-ban a Kertészeti Egyetemen doktorált, s
ugyanitt védte meg 1981-ben kandidátusi értekezését. 1950 és 1952 között a Fővárosi
Kertészeti Vállalat üzemvezetője, 1952-től 1961-ig az Országos Mezőgazdasági
Minőségvizsgáló Intézet Gyümölcs-, Szőlő- és Díszfaiskola Szaporítóanyag Minősítő
Osztályának volt alapító vezetője.
Mosonmagyaróváron 1961-ben kezdte munkálkodását a Mezőgazdasági
Akadémia Kertészeti Tanszékének docenseként. 1987-től itt egyetemi tanár, s 1961-től
1992. évi nyugdíjazásáig a tanszék vezetője. Zöldség- és gyümölcstermesztéssel
foglalkozott. Új vizsgálati módszert dolgozott ki a növények regeneráló képességének
ellenőrzésére. Később érdeklődése a különleges tökfélék (patisszon) termesztése felé
fordult. A csillagtök honosítási munkálataival párhuzamosan végzett szelekciós munka
eredményeként állították elő a nemzetközi hírű Óvári Fehér (1987) és az Óvári
Hengeres (1989) fajtákat. Tagja volt az MTA Kertészeti Bizottságának, 1975-től
1985-ig elnöke a Veszprémi Akadémiai Bizottság Kertészeti Munkabizottságának,
1986-tól tagja és titkára az Agrártudományi Szakbizottságnak, s éveken át elnöke a
Magyar Agrártudományi Egyesület Győr-Sopron Megyei Kertészeti Szakosztályának.
Kezdettől aktív és értékes munkása volt
Mosonmagyaróvár közéletének. Első ténykedése a felújított Fő utca
virágosításának megtervezése volt. 1985-től 2002-ig alapító elnökként vezette a
Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesületet, s haláláig elnöke volt az Alapítvány a
Városért közhasznú szervezetnek. A Haberlandt Bizottság elnökeként méltatlanul
elfeledett, Magyaróváron született vagy itt működött tudósok emlékét támasztotta
föl, s a
„Moson Megyei Műhely” című folyóirat alapító szerkesztő bizottsági
elnökeként két évig (1998-1999) alakította a periodika arculatát, szervezte a
kiadást. Utolsó munkája a 48-as tér kertészeti megtervezése volt. Tevékenységét
három külföldi kertészeti kiállításon ismerték el arany-, ezüst- és bronzéremmel.
Tudományos kitüntetései: Mohácsi Mátyás Emlékérem, Kocsis Pál Emlékplakett.
Sokoldalú, színvonalas közéleti munkásságát ismerte el 1998-ban a város a Pro Urbe
Mosonmagyaróvár díjjal és éremmel. Hamvait 2008. máj. 26-án helyezték örök
nyugalomra tanártársai sírjainak közelében a
magyaróvári temetőben.