Lexikon szócikk

Nagy György
Budapest 1926. január 17. - Mosonmagyaróvár 2008. május 14.
Foglakozása(i):
Műve(i):
*Kertészeti termelés (Szerkesztő). Keszthely-Mosonmagyaróvár, 1971.
*A patisszon termelése. Bp., 1981.
*Különleges tökfélék termesztése. Bp., 1989.
*Harminc és szóban és írásban a városért. Mosonmagyaróvár, 2006.
*Fél évszázad a kertészeti oktatás, kutatás és szaktanácsadás szolgálatában. Mosonmagyaróvár, 2008.
Édesapja az OTI jogásza, édesanyja a Medicina Könyvkiadó munkatársa volt. Felesége, dr. Nagyné Majoros Györgyi az óvári egyetemi kar munkatársa volt, két gyermekük közül Vera titkárnő, Péter informatikus lett. Nagy György 1944 és 1946 között a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán tanult, 1949-ben szerzett kertészmérnöki oklevelet a Magyar Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karán. Ezt követően a svédországi Landskronában tanult, majd 1968-ban a Kertészeti Egyetemen doktorált, s ugyanitt védte meg 1981-ben kandidátusi értekezését. 1950 és 1952 között a Fővárosi Kertészeti Vállalat üzemvezetője, 1952-től 1961-ig az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Gyümölcs-, Szőlő- és Díszfaiskola Szaporítóanyag Minősítő Osztályának volt alapító vezetője. Mosonmagyaróváron 1961-ben kezdte munkálkodását a Mezőgazdasági Akadémia Kertészeti Tanszékének docenseként. 1987-től itt egyetemi tanár, s 1961-től 1992. évi nyugdíjazásáig a tanszék vezetője. Zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkozott. Új vizsgálati módszert dolgozott ki a növények regeneráló képességének ellenőrzésére. Később érdeklődése a különleges tökfélék (patisszon) termesztése felé fordult. A csillagtök honosítási munkálataival párhuzamosan végzett szelekciós munka eredményeként állították elő a nemzetközi hírű Óvári Fehér (1987) és az Óvári Hengeres (1989) fajtákat. Tagja volt az MTA Kertészeti Bizottságának, 1975-től 1985-ig elnöke a Veszprémi Akadémiai Bizottság Kertészeti Munkabizottságának, 1986-tól tagja és titkára az Agrártudományi Szakbizottságnak, s éveken át elnöke a Magyar Agrártudományi Egyesület Győr-Sopron Megyei Kertészeti Szakosztályának. Kezdettől aktív és értékes munkása volt Mosonmagyaróvár közéletének. Első ténykedése a felújított Fő utca virágosításának megtervezése volt. 1985-től 2002-ig alapító elnökként vezette a Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesületet, s haláláig elnöke volt az Alapítvány a Városért közhasznú szervezetnek. A Haberlandt Bizottság elnökeként méltatlanul elfeledett, Magyaróváron született vagy itt működött tudósok emlékét támasztotta föl, s a „Moson Megyei Műhely” című folyóirat alapító szerkesztő bizottsági elnökeként két évig (1998-1999) alakította a periodika arculatát, szervezte a kiadást. Utolsó munkája a 48-as tér kertészeti megtervezése volt. Tevékenységét három külföldi kertészeti kiállításon ismerték el arany-, ezüst- és bronzéremmel. Tudományos kitüntetései: Mohácsi Mátyás Emlékérem, Kocsis Pál Emlékplakett. Sokoldalú, színvonalas közéleti munkásságát ismerte el 1998-ban a város a Pro Urbe Mosonmagyaróvár díjjal és éremmel. Hamvait 2008. máj. 26-án helyezték örök nyugalomra tanártársai sírjainak közelében a magyaróvári temetőben.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Révai új lexikona Szekszárd, 1999- 14. 818. p.
  • Magyar Ágnes: Minden tettében a város szeretete munkál
    Mosonvármegye: Mosonmagyaróvár és Környékének Lapja Mosonmagyaróvár, 1997- 2. évf. 1998. 10. sz. 24. p.
  • Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület Tájékoztatója Mosonmagyaróvár, 1986- 2008. 107. sz. p. (3-4.)
  • Miholicsné Orbán Katalin: : In memoriam dr. Nagy György
  • Vivat Academia Sopron, 2003- 6. évf. 2008. 3. sz. 24. p.
  • Tuba László: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.”: Dr. Nagy György halálára
    Mosonvármegye: Mosonmagyaróvár és Környékének Lapja Mosonmagyaróvár, 1997- 12. évf. 2008. 6. sz. 17. p
  • Czimber Gyula: Prof. Dr. Nagy György: 1926-2008.
    Moson megyei műhely Mosonmagyaróvár, 1998- 11. évf. 2008. 2. sz. p. 3-6.
  • Nagyné Majoros Györgyi: Dr. Nagy György: 1926-2008.
    Mesterségük művészei: Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében 8. Szerk. Gönczöl Lászlóné, Kallós Károlyné Győr, 2017. p. 173-183.
A szócikk szerzője:Tuba László