Polgári iskolai tanulmányai után 1944-ig szülőfaluja közigazgatásában dolgozott.
1944-1945 között katonai szolgálatot teljesített, majd hadifogságba esett. 1948-ban
érettségizett és a közgazdasági egyetemre jelentkezett. Az egyetem befejezése után a
Gödöllői Agrártudományi Egyetem üzemtani tanszékén
kezdett el dolgozni. Rövid
debreceni tartózkodás után
1954-ben került a
Mosonmagyaróvári
Mezőgazdasági Akadémiára, ahol a gyakorlati tanszék élére nevezték ki. 1956-1957
között az üzemtani tanszék oktatója volt, később visszakerült a gyakorlati
tanszékre, amely akkor termeléstechnikai tanszék néven működött. 1966-ban egyetemi
doktori fokozatot szerzett. Értekezését a szigetközi nagyüzemek öntözéses
gazdálkodásáról írta. 1967-ben egyetemi docenssé nevezték ki. 1977-től 1984-ig,
nyugdíjba vonulásáig a gyakorlati, az alkalmazott üzemtani tanszéket vezette. A
tangazdasági gyakorlatok és a termeléstechnikai gyakorlatok tantárgyakat oktatta.
Több egyetemi jegyzet társszerzője és több szakcikk szerzője volt. Háromszor kapta
meg a „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” kitüntetést. 1976-ban Nagyváthy János
Emlékérmet kapott. Sírja a
zsennyei (cicellei)
temetőben található.