Gimnáziumi tanulmányait
Sopronban az Evangélikus
Lyceumban végezte.
Sopronban folytatott teológiai
tanulmányokat 1900-1903 között, majd egy éven át
Greifswald-ban tanult. 1904-ben szentelték lelkésszé. Szolgált
Alsólövőn, tanított
Pápán majd
1910-1912 között a
New Brunswick-ben élő magyar
evangélikus közösség lelkésze volt. 1912 nyarától volt
Lébény lelkésze 1953-ig, nyugdíjba vonulásáig. Az első világháború
kitörése után a frontra vitt katonáknak leveleket írt, majd
„Üdvözlet Hazulról”
címmel kéziratos újságot szerkesztett és amit sokszorosítva kiküldött nekik. A
Lébényben levő orosz hadifoglyoknak orosz nyelvű Bibliákat szerzett be és ügyelt
sorsukra. Gondja volt az árvákra és az özvegyekre. 1914-ben megalakította a lébényi
nőegyletet. 1918 őszén a helyi Nemzeti Tanács elnökévé választották. Az I.
világháború után aktív szerepet vállalt a Hangya szövetkezet és a tűzoltó egyesület
munkájában. Számos cikke jelent meg az evangélikus sajtóban
(Harangszó) és részt
vett a lapok szerkesztésében is
(Evangélikusok Lapja, Missziói Lapok, Evangélikus
Pedagógus). 2009. szeptember 20-án áldották meg emléktábláját a
lébényi evangélikus templomban, halálának 40. évfordulója alkalmából.
Kéziratos naplójának az I. világháború éveire vonatkozó részét
dr. Ferenczi Zoltán nyugalmazott egyetemi docens
rendezte sajtó alá 2010-ben.