Budai jogi tanulmányai után Moson vármegye szolgálatába
lépett. Többször volt a megye alispánja és országgyűlési követe a
reform-országgyűléseken. A Moson megyei aulikus nemesekkel ellentétben az erősödő
magyar nemzeti gondolat kifejtői közé tartozott az
„Országgyűlési Napló” tanúsága
szerint. 1825-ben ő mondott ellen elsőként a külföldi egyetemekre való járásnak,
mert szerinte a hazai tanintézetekben már elég tudós professzor tanított, akik
képesek voltak a megfelelő nevelésre és a tudományos ismeretek átadására. Mindezt
már királyi udvari tanácsosként fejtette ki. Az óvatos reformok hívének
számított.
