Középiskolai tanulmányait
Szegeden és
Temesváron végezte. 1899 és 1901 között magántanulóként a
Magyaróvári Gazdasági Akadémiára járt, 1901-ben
itt szerzett diplomát. 1901-től
Debrecenben működött a
gazdasági tanintézetben, 1903-tól tanár a gazdasági akadémián. 1913-tól a
Magyaróvári Gazdasági Akadémia tanára, az üzemtani
tanszék vezetője, s közben több uradalom gazdasági szakértője. A Tanácsköztársaság
idején főosztályvezetőként a Földművelésügyi Népbiztosságon dolgozott, ezért
1922-ben fegyelmi eljárás után nyugdíjazták. Ezután a
Győrben székelő Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara igazgatója lett
annak megszűntéig. Kamarai igazgatóként megszervezte a cukorrépa termelők
egyesületét, s érdemeket szerzett termeltetői-kereskedelmi szervezetek
létrehozásában. 1926-ban a
budapesti egyetem
közgazdaságtudományi karán mezőgazdasági doktorátust szerzett, 1930-tól ugyanott
magántanár lett a mezőgazdasági számtartás tárgykörben. Működésének fő területe a
mezőgazdasági számvitel elméleti és gyakorlati kérdései voltak, a szakirodalom
legfontosabb művének a kettős számtartásról írott munkáját tartotta. Ormándy
módszere mind gyakorlati, mind tudományos szempontból rendkívül értékes, hazánkban
mégsem terjedt el.