1874. július 30-án szentelték pappá.
Több Moson megyei plébánián volt segédlelkész, pályájának túlnyomó részét e megyében töltötte.
Huszonnégy évig volt plébános
Máriakálnokon, majd 10 évig
Hegyeshalomban.
A
máriakálnoki kegykápolna egyik megújítója volt, több kiadást ért meg a történetéről írt munkája.
Moson megyében közéleti szerepet is vállalt, sok évig tagja volt a törvényhatósági bizottságnak.
1928-ban ment nyugdíjba, s rokonaihoz
Tatára költözött. Itt halt meg, kívánságára
Neszmélyen a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.
Papnövendék korában verseket és elbeszéléseket írt, később cikkei jelentek meg a
„Katholikus Néplap”-ban, a
„Magyar Állam”-ban, fővárosi és
magyaróvári lapokban.