Az elemi iskola elvégzése után géplakatosnak tanult. Korán bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 25 éves korában már a vezetők között volt. Az 1918. évi forradalmi átalakulás egyik vezéralakja, a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének elnöke.
A tanácskormány idején az egyesült szociáldemokrata-kommunista párt titkára lett, ezt a tisztét a tanácshatalom végéig betöltötte. 1919. május 11-én delegálták a nyugat-magyarországi német autonóm terület
soproni tanácsába, majd a német nyelvű lakosság képviseletében részt vett a Tanácsok Országos Gyűlésén.
Pártelnöki minőségében utoljára az 1919. augusztus 3-án tartott megyei pártkongresszuson szerepelt. 1919. augusztus 8-án letartóztatták, majd öt hónapi
győri raboskodás után 1920-ban rendőri felügyelet mellett szabadlábra helyezték,
Magyaróvár területét nem hagyhatta el.
1923. március 4-én a helyi lap hírt adott arról, hogy a vas- és fémmunkások közgyűlése a szervezet egyik alelnökévé választotta, később azonban egyre ritkábban vállalt szerepet. Valószínű, hogy
Magyaróvárról eltávozott, későbbi sorsa nem ismert.
