A gyermekéveit
Sopronban töltötte, itt járt középiskolába is. 1925-ben a
budapesti Iparművészeti Iskolában kezdte képzőművészeti tanulmányait.
1927-től a
kecskeméti művésztelepen dolgozott
Révész Imre mellett.
1928 és 1933 között a Képzőművészeti Főiskolán
Réti István növendéke volt. 1933-ban rajztanári oklevelet szerzett.
1939-ben Olaszországban tanulmányúton járt.
László Gyulával,
Glatz Oszkárral és
Endrédy Györggyel együtt részt vett a
soproni művésztelep alapításában.
Három évtizedig rajztanárként működött. Visszatérő vendége volt a
soproni művésztelepnek, de festett
Szentendrén,
Győrött és
Miskolcon is.
Eleinte nagybányai hatásra utaló műveket alkotott, majd a konstruktivizmus sajátos változata jellemezte alkotómunkáját.
Foglalkoztatta a városi környezet szépsége és az ember, a mikro- és makrokozmosz, az égitestek mozgása, fényjelenségei, színes üvegablakokat és zenepalotát álmodott rajzain.
Nyugdíjas korában több alapítványt tett:
Kőszegen a zeneiskolások,
Győrött a Grafikai Műhely,
Sopronban az Érembiennálé javára.
Főleg
Budapesten és
Sopronban élt. Egyéni kiállításai
Vácon,
Szécsényben,
Győrben,
Kőszegen és
Nyíregyházán voltak, közös kiállításokon a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, az Ernst Múzeumban és különféle társulások tárlatain (pedagógusok országos seregszemléjén) szerepelt.
Képeit magánosok és közgyűjtemények (
Szentendre, Ferenczy Károly Múzeum;
Nyíregyháza, Jósa András Múzeum;
Győr,
Xántus János Múzeum;
Sopron, Evangélikus Múzeum;
Pécs, Janus Pannonius Múzeum;
Sopron, Bányász Múzeum, Soproni Múzeum stb.) őrzik.