Lexikon szócikk

Schandl József
Bakonybél 1885. április 27. - Budapest 1973. július 10.
Foglakozása(i):
Műve(i):
*Állategészségtan (I-V. kötet). Bp., 1925-1933.
Győrben érettségizett 1903-ban. A Magyaróvári Gazdasági Akadémián 1906-ban végzett. Ekkor jelent meg első dolgozata A tejgazdaság üzemi és üzleti jelentősége címmel. Ezután a fővárosban állatorvosi oklevelet szerzett 1909-ben. Ezt követően az Állatorvosi Főiskola állattenyésztési tanszékére került, Wellmann Oszkár professzor mellé, ahol biokémiai kísérleteket folytattak. 1911-ben tanársegéddé nevezték ki Magyaróvárra, ahol a következő évben segédtanár lett. 1912-ben, Ausztriában, Svájcban, Németországban, Hollandiában, Dániában és Svédországban volt tanulmányúton. 1913-ban Kolozsvárra helyezték az állattenyésztési tanszék élére. 1914-ben állatorvos-tudományi doktorrá avatták. Négy évet töltött háborús szolgálatban. 1919-től ismét Magyaróvárra került, mint rendes tanár állattenyésztéstant tanítani. 1920-tól vendégtanárként tanított Budapesten a Kögazdaságtudományi Egyetemen, majd 1924-től a Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági karán. 1927-től megbízták az Országos Gyapjúminősítő Intézet vezetésével. A Rodiczky Jenő alapította intézetet továbbfejlesztette és a törzskönyvezést megszervezte. A magyar fésűs-merinó kitenyésztője volt. 1945-ben a Budapest-Gödöllői új egyetemen ő kapta az állattenyésztési tanszék vezetését. 1948-tól az Állattenyésztési Kutatóintézetben tevékenykedett a juhkutatások területén. 1951-ben átvette az intézet irányítását. 1952-ben a mezőgazdaság tudományok doktorává nyilvánították. 1953-ban az MTA levelező, 1960-ban rendes tagja lett. Több száz szakcikket szerzett. Fő művét, öt kötetes Állategészségtanát, kézikönyvként használták. A magyar állattenyésztés tudományának hosszú ideig egyik vezéregyénisége volt. 1954-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel és Kossuth-díjjal is kitüntették. 1960-ban Munka Érdemrendet kapott. A Humboldt Egyetem (Berlin) tiszteletbeli doktora volt.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Magyar agrártörténeti életrajzok. Szerk. Für Lajos, Pintér János Bp., 1987-1989. 3. p. 142-145.
A szócikk szerzője:Enzsöl Imre