Győrben érettségizett 1903-ban. A
Magyaróvári Gazdasági Akadémián 1906-ban végzett. Ekkor jelent meg első dolgozata A tejgazdaság üzemi és üzleti jelentősége címmel.
Ezután a fővárosban állatorvosi oklevelet szerzett 1909-ben. Ezt követően az Állatorvosi Főiskola állattenyésztési tanszékére került,
Wellmann Oszkár professzor mellé, ahol biokémiai kísérleteket folytattak. 1911-ben tanársegéddé nevezték ki
Magyaróvárra, ahol a következő évben segédtanár lett.
1912-ben, Ausztriában, Svájcban, Németországban, Hollandiában, Dániában és Svédországban volt tanulmányúton. 1913-ban
Kolozsvárra helyezték az állattenyésztési tanszék élére. 1914-ben állatorvos-tudományi doktorrá avatták.
Négy évet töltött háborús szolgálatban. 1919-től ismét
Magyaróvárra került, mint rendes tanár állattenyésztéstant tanítani. 1920-tól vendégtanárként tanított
Budapesten a Kögazdaságtudományi Egyetemen, majd 1924-től a Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági karán.
1927-től megbízták az Országos Gyapjúminősítő Intézet vezetésével. A
Rodiczky Jenő alapította intézetet továbbfejlesztette és a törzskönyvezést megszervezte. A magyar fésűs-merinó kitenyésztője volt. 1945-ben a
Budapest-
Gödöllői új egyetemen ő kapta az állattenyésztési tanszék vezetését.
1948-tól az Állattenyésztési Kutatóintézetben tevékenykedett a juhkutatások területén. 1951-ben átvette az intézet irányítását. 1952-ben a mezőgazdaság tudományok doktorává nyilvánították. 1953-ban az MTA levelező, 1960-ban rendes tagja lett. Több száz szakcikket szerzett.
Fő művét, öt kötetes
Állategészségtanát, kézikönyvként használták. A magyar állattenyésztés tudományának hosszú ideig egyik vezéregyénisége volt. 1954-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel és Kossuth-díjjal is kitüntették.
1960-ban Munka Érdemrendet kapott. A Humboldt Egyetem (Berlin) tiszteletbeli doktora volt.