Szülei
Seybold József és
Stubenvoll Mária voltak. Felesége
Weisz Erzsébet volt.
A
soproni evangélikus líceumban érettségizett 1908-ban, két évvel később a
szombathelyi közigazgatási tanfolyamon szerzett jegyzői oklevelet.
Közigazgatási pályáját
Rajkán kezdte meg mint segédjegyző, 1914-ben állt
Moson község szolgálatába.
Négy éven keresztül aljegyző, 1918-ban közigazgatási jegyző, 1919 szeptemberétől vezető jegyzője volt a községnek.
Mosoni köztisztviselői munkásságának egész ideje a válságos történelmi évekre esett.
A Mosoni-Duna-híd, a járdaépítés és a gazdasági iskola megszervezése fűződik tevékenységéhez.
A vármegye szakigazgatási és közéletében is vezető szerepet töltött be, a Trianon után egyesített vármegye közigazgatási bizottságának tagja és (többek között) a községi levente és a tűzoltó egyesületek elnöke volt.
1938 novemberében elkészítette azt az indítványt, amelyet a képviselőtestület is elfogadott, és amelyben a városegyesülést az országos politika által támogatott gazdasági és városfejlesztési lehetőségek kihasználásával tartotta elfogadhatónak.
A két városrész egyesítése után (1939) után városi tanácsnokként szolgált tovább. Három évtizedes szolgálat után 1944-ben saját kérésére vonult nyugalomba.
Hamvai a
mosoni temető családi sírhelyében nyugszanak. Fő utcai emeletes lakóházát még napjainkban is Seybold-házként ismerik.