A magyar talajtan egyik megteremtője.
Budapesten, a műegyetemen nyert vegyészmérnöki oklevelet és szerzett doktorátust 1898-ban.
1899-től 1905-ig a
magyaróvári Országos Növénytermesztési Kísérleti Állomáson dolgozott
Cserháti Sándor mellett.
Ezután az
aradi kirendeltségre került kutatónak. Államköltségen Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban tett talajtani tanulmányutat. Munkájában felhasználta a klasszikus orosz talajtani iskola eredményeit is.
1908-ban visszaérkezve a műegyetemen az általa felállított mezőgazdasági kémiai technológiai tanszéket vezette.
1909-ben ő szervezte meg az első Nemzetközi Agrokémiai Konferenciát
Budapesten.
Sokat utazott az országban a talajminták gyűjtése miatt, de a
magyaróvári intézet talajtanosaival is szoros kapcsolatot tartott. Elkészítette az ország első talajtérképét.
Talajosztályozási módszert dolgozott ki, meghatározta a talajvegyészek legfontosabb feladatait. Iskolateremtő személyiség volt, aki a szikesek javításával foglalkozott a legtöbbet.
Két legfőbb munkáját angol nyelvre is lefordították, 1910-től a Nemzetközi Talajtani Társaság vezetőségi tagja volt. További fél tucat könyvet és 350 tanulmányt írt. 1926-1934 között az Országos Kémiai Intézet vezetője volt. 1929-ben megszervezte a Természettudományi Társulat Mezőgazdasági Szakosztályát.