A magyar agrárkutatás és irodalom egyik kiemelkedő alakja. Egyidejűleg végezte a
pozsonyi jogi és a
Magyaróvári Gazdasági Akadémiát.
1908-ban gazdasági oklevelet szerzett.
Budapesten
1909-ben jogi doktorrá avatták. 1914-től
Debrecenben
mezőgazdaságtant tanított. Az első világháborúban gépe lezuhant és ő maradandóan
megrokkant. 1919-től haláláig működött városunkban. 1927-ben vitézzé avatták.
Kutatói tevékenysége a mezőgazdasági termelés intenzívvé tételét szolgálta.
Közreműködött a
„Cukorrépa” (1928) és a
„Mezőgazdaság és Kertészet” (1930) című
szaklapok létrehozásában
Magyaróváron. Sokoldalú
volt, de leginkább a (mű)trágyázástan, az egyes haszonnövények (cukorrépa, kukorica,
kender, len) és a növénytermeléstan területén tevékenykedett. Óriási volt az
akaratereje, s közéleti megbecsülésnek is örvendett. 32 könyve és több mint 1000
(szak) cikke jelent meg, részben külföldön. Fő műve a két kötetes
„Növénytermesztéstan”, amely Cserháti nyomdokain haladt és felhasználta az újabb
eredményeket. 1938-tól felsőházi tag volt, 1939-ben gazdasági főtanácsossá nevezték
ki. 1946-ban, mint magyar érzelműt, kényszernyugdíjazták, a következő évben elhunyt.
A
magyaróvári temetőben nyugszik.