Smuk Antal és
Mátyás Teréz kisbirtokos szülők gyermeke, szíjgyártómesterséget tanult a szomszédos
Mosonszentjánoson Schiller Ferenc mesternél.
A kis falu nem tudta eltartani mesterségében, ezért alkalmi földművelésből és terménykereskedésből próbált megélni.
Dolgos fiatalember voltára enged következtetni az a tény, hogy a Szigetközbe járt aratni és kákát nyűni.
Négy elemi iskoláját is a szülőfalujában járta, önműveléssel, önerejéből vált a Hanság-vidék magyar- és németnyelvű népmeséinek gyűjtőjévé, magyar irodalmi nyelvű átdolgozójává.
Ezeket a népmeséket a
Magyaróváron megjelenő
„Mosonvármegye” című lap rendszeresen közölte.
Egy idő után - a szerkesztő szavai szerint - "szép, tüzes, hazafias és más irányú melegérzésű verseket és cikkeket" is kezdett küldeni. Ezek az írások nyomtatásban csak az újságban láttak napvilágot.
Az 1920-as évek közepétől, amikor szülőfalujának nincstelen fiataljai sorra vándoroltak ki az Újvilágba (főleg Brazíliába), rendszeresen megküldte a lapnak azokat a leveleket, amelyekben a kivándoroltak idegen világbeli keserveiről számoltak be.
A közléssel bevallottan az volt a célja, hogy a levelekkel elriassza a kivándorlástól az itthoniakat. 1929-ben azonban rokonai biztatására már maga is kiszökött Brazíliába.
A következő év augusztusában a
„Mosonvármegye” című laphoz küldött levele szerint munkatársa lett a legnagyobb ottani magyar lapnak és délelőtt egy magyar iskolában tanított.
1933-ban Istenek harca címen
Rio de Janeiroban állítólag megjelent kötetét küldte el a
magyaróvári lapnak.
