1891-ben érettségizett a
pozsonyi főgimnáziumban.
Középiskolái után a
bécsi orvostudományi egyetemen tanult, de életkörülményei nem engedték meg, hogy orvos legyen.
Fiatalon Moson vármegye szolgálatába állt. 1898-ban a megyei számvevőséghez került, 1901-től pedig a Karolina kórház gondnoka lett
Magyaróváron.
Ezt az állást töltötte be nyugalomba vonulásáig. 1900-ban államszámviteli vizsgát tett. Hivatala mellett pénztárosa volt a gyermekvédő ligának, a tüdőbeteg-gondozónak és a mentőegyesületnek.
Kitűnően festett és rajzolt, több hangszeren játszott, amatőr szereplője volt előadásoknak, hangversenyeknek. Németből sok szöveget fordított, több írása jelent meg közművelődési és társadalmi kérdésekről a helyi lapokban.
Az I. világháború idején évekig főmunkatársa és helyettes szerkesztője volt a
„Mosonvármegyé”-nek.
Társadalmi tevékenységének legkedvesebb terepe a Magyaróvári Férfidalárda volt, szervezője, szerzője, alelnöke, később elnöke volt az egyesületnek.
Magyaróvár villamos-ügyi bizottságának is tagja volt.