Apja az Erdődy grófok
Galgóc központú, Nyitra megyei uradalmának főszámvevője volt. A fiú a kiváló
nagyszombati jezsuita gimnáziumban tanult és a legjobb eredménnyel végzett 1847-ben. Innét a
pozsonyi jogakadémiára, majd a
bécsi egyetemre került.
A bölcsészet után mégis az agrárpálya vonzotta. A kötelező gyakorlatot Vas megyében,
Sitkei Nagy Sándornál nevelősködve szerezte meg, mielőtt
Magyaróvárra beiratkozott. Itt
Heinrich Wilhelm Pabst igazgató az oktatói munkára bíztatta a kitűnő hallgatót.
Pálffy János Pozsony megyei uradalmában, majd a baranyai Biedermann birtokon próbálta ki tudását.
1858-ban, a József Ipartanodában felállított fővárosi mezőgazdasági tanszéken kezdett tanítani. Az ország minden mezőgazdasági szaklapjában publikált (
„Gazdasági Lapok”,
„Magyar Gazda”,
„Gazdasági Füzetek”,
„Erdészeti és Gazdasági Lapok”, a
„Pesti Napló” mezőgazdasági rovata).
1866-tól az „Erdészeti és Gazdasági Lapok” szerkesztője volt. 1859-ben nősült. Felesége
Mainhold Anna volt, akitől két fia és két leánya született. Fia, ifjabb
Sporzon Pál vitte tovább apja mesterségét. A mezőgazdasági szakoktatás kérdéseivel is foglalkozott.
1867-ben az öt nyelven beszélő tanárt is kiküldték a francia, német és a belga oktatási intézmények tanulmányozására. Ezután a
keszthelyi Georgikont bízták rá, amelyet vezetett és átszervezett. 1869-ben megírta A hazai felsőbb gazdasági tanintézetek szervezésének kérdéséhez című művét.
Több munkája is megjelent ebben a tárgyban. 1874-ben a
magyaróvári tanintézet kapott gazdasági akadémia rangot és Sporzont ide nevezték ki, ahol a mezőgazdasági üzemtan és az erdészettan tanára lett. 1872-ben alapított lapját, a
„Gyakorlati Mezőgazdá”-t is áthozta
Magyaróvárra és 1888-ig jelent meg itt, majd 1894-ig
Kassán.
Kiváló előadó volt. Több mint egy tucat könyve jelent meg. Könyvviteli, becsléstani művei mellett a talajműveléstől a juhtenyésztésig sok mindenről értekezett. A
magyaróvári „nagy tanári kar” egyik legkiválóbbja volt. Neve fogalommá lett és hagyatéka szállóigévé: „Dolgozzatok a magyar földért!”.
1890-ben vonult nyugalomba, de tovább írt. Kicsit többet élt kedves időtöltésének a zenének. Nyolcvanhat éves korában halt meg
Magyaróváron, itt temették el. Reliefje az egyetem belső udvarán található.