Lexikon szócikk

Sporzon Pál, id.
Galgóc 1831. január 12. - Magyaróvár 1917. március 25.
Foglakozása(i):
Műve(i):
*Mezőgazdasági üzemtan. Magyaróvár, 1911.
Apja az Erdődy grófok Galgóc központú, Nyitra megyei uradalmának főszámvevője volt. A fiú a kiváló nagyszombati jezsuita gimnáziumban tanult és a legjobb eredménnyel végzett 1847-ben. Innét a pozsonyi jogakadémiára, majd a bécsi egyetemre került. A bölcsészet után mégis az agrárpálya vonzotta. A kötelező gyakorlatot Vas megyében, Sitkei Nagy Sándornál nevelősködve szerezte meg, mielőtt Magyaróvárra beiratkozott. Itt Heinrich Wilhelm Pabst igazgató az oktatói munkára bíztatta a kitűnő hallgatót. Pálffy János Pozsony megyei uradalmában, majd a baranyai Biedermann birtokon próbálta ki tudását. 1858-ban, a József Ipartanodában felállított fővárosi mezőgazdasági tanszéken kezdett tanítani. Az ország minden mezőgazdasági szaklapjában publikált („Gazdasági Lapok”, „Magyar Gazda”, „Gazdasági Füzetek”, „Erdészeti és Gazdasági Lapok”, a „Pesti Napló” mezőgazdasági rovata). 1866-tól az „Erdészeti és Gazdasági Lapok” szerkesztője volt. 1859-ben nősült. Felesége Mainhold Anna volt, akitől két fia és két leánya született. Fia, ifjabb Sporzon Pál vitte tovább apja mesterségét. A mezőgazdasági szakoktatás kérdéseivel is foglalkozott. 1867-ben az öt nyelven beszélő tanárt is kiküldték a francia, német és a belga oktatási intézmények tanulmányozására. Ezután a keszthelyi Georgikont bízták rá, amelyet vezetett és átszervezett. 1869-ben megírta A hazai felsőbb gazdasági tanintézetek szervezésének kérdéséhez című művét. Több munkája is megjelent ebben a tárgyban. 1874-ben a magyaróvári tanintézet kapott gazdasági akadémia rangot és Sporzont ide nevezték ki, ahol a mezőgazdasági üzemtan és az erdészettan tanára lett. 1872-ben alapított lapját, a „Gyakorlati Mezőgazdá”-t is áthozta Magyaróvárra és 1888-ig jelent meg itt, majd 1894-ig Kassán. Kiváló előadó volt. Több mint egy tucat könyve jelent meg. Könyvviteli, becsléstani művei mellett a talajműveléstől a juhtenyésztésig sok mindenről értekezett. A magyaróvári „nagy tanári kar” egyik legkiválóbbja volt. Neve fogalommá lett és hagyatéka szállóigévé: „Dolgozzatok a magyar földért!”. 1890-ben vonult nyugalomba, de tovább írt. Kicsit többet élt kedves időtöltésének a zenének. Nyolcvanhat éves korában halt meg Magyaróváron, itt temették el. Reliefje az egyetem belső udvarán található.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Haller János: Nevezetes embereink kézirat oldalszám nélkül
  • Magyar életrajzi lexikon Bp., 1967-1994. 2. 652. p.
A szócikk szerzője:Enzsöl Imre