Középiskolai tanulmányait a
pannonhalmi bencés gimnáziumban végezte. 1906-ban szerzett oklevelet a
Magyaróvári Gazdasági Akadémián.
Ezt követően az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás munkatársa lett.
1916-1918 között az állomás
aradi kirendeltségét vezette. 1933-1937 között az állomás igazgatója volt.
1936-tól
Budapesten a Műegyetem növénytermesztéstan tanára, 1945-1946 között a mezőgazdasági kar dékánja volt. 1949-ben nyugdíjba vonult.
1952-1956 között a
martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet osztályvezetőjeként dolgozott.
Az 1920-as évektől kultúrnövény-honosítással foglalkozott: nevéhez fűződik a takarmánycirok, a szudáni cirokfű meghonosítása, valamint takarmányozási értékének és agrotechnikájának kidolgozása.
Érdemeket szerzett a kukorica, az őszi árpa és a szója termesztésének fejlesztésében.
1945 után a többtermelés érdekében behatóbban foglalkozott a kettős termesztés lehetőségeivel.
10 önálló munkája mellett 50 tanulmánya és több száz szakcikke jelent meg.
Az MTA levelező tagjává választották 1944-ben és 1954-ben, 1960-ban lett az MTA rendes tagja.
1957-ben Kossuth-díjat kapott a takarmánycirok-félék meghonosításáért és a különféle búzafajták használati értékének megállapításáért, továbbá szakirodalmi munkásságáért.
1969-ben földi maradványait
Budapesten exhumálták és
Mosonmagyaróvárra szállították.
Sírja azóta a
magyaróvári temetőben található.
